Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-03-01 / 104. szám
2018 MÁRCIUS | egység 7 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ amely a történelem mindenféle logi káját meghazudtolva az isteni Gond viselésnek köszönhetően túlélte évezredek üldöztetését is, startup nemzetté vált, ahol gombamód sza porodnak az újabb és újabb, csúcs technológiát fejlesztő cégek. MODERN ÁLLAM ÉVEZREDES ALAPOKON A fiatal ország fővárosa és egyben közigazgatási központja Jeruzsálem lett. A szent városban épült fel az izraeli parlament, a Kneszet, mely nevét a zsidó hagyomány kne szet hágdolá – nagy gyülekezetéből vette, és ennek megfelelően 120 tagot számlál. Tagjait demokratikus választásokon választják – a Kö zel-Kelet egyetlen demokratikus államává téve Izraelt – és, bár egy-egy kormányciklus elméletben négy évig tart, a gyakorlatban sokszor tartanak előrehozott választásokat. Beletelt néhány évbe, mire a Kneszet állandó épületet is kapott. Jeruzsálem Givát Rám nevű negyedében 1960 augusztusában adták át végül a levegős, betonból készült épületet, melynek értékei közül kiemelkedik a Chagall-terem. A jelenlegi Kneszet a huszadik a sorban, és 2015 óta működik, élén Bin jámin Netánjáhu miniszterelnökkel, aki az ország történetének leg hosszabban folyamatosan kormányfőként működő alakja; 2016 végén „előzte meg” az addig élen járó Dávid Ben-Guriont, az ország első miniszterelnökét. Netánjáhu a 12. miniszterelnök egyébként, mivel a legtöbbjük több kormánynak is vezetője volt. Az izraeli politika jellegzetessége az is, hogy a vezető politikusok mögött szinte minden esetben fényes katonai karrier is áll. Ha már az ország vezetőt emlegetjük, feltétlenül meg kell említenünk Golda Meirt, aki a világ negyedik (és Izrael mind ez idáig egyetlen) női miniszterelnöke volt 1969 és 1974 között, akiről azonban azt mondták a kortársak, hogy ő volt az egyetlen férfi a kormányban. Az állam életében a kezdetektől fontos kérdés volt a valláshoz, vallásossághoz való hozzáállás. A korai cionisták többsége hangsúlyozottan kulturális, nem pedig vallási alapokon állt. Zsidóságukat sokkal inkább népi, mintsem vallási hovatartozásként értelmezték. Mára a cionizmus sokkal erőteljesebb eszme a vallásos mozgalmak körében, és a vallásos cionista közösség meghatározó és befolyásos részét képezi az izraeli mozaiknak. Az állam világi alapokon áll, ám a zsidó vallási hagyományok mindig is fontos részét képezték az államapparátus működésének, a gazdaságnak, az oktatásnak és az egyéni és állami élet minden egyéb területének. A FÖLDHÖZ VALÓ JOG A Tórában Ávráhám ősapánk történetétől kezdve számos alkalommal szerepel az ígéret, mely szerint Izrael Földje a zsidó népé lesz, bár a világ népei a történelem során soha nem fogadták el a zsidók e földhöz való jogát. Ezt a tendenciát láthatjuk a modern kori államalapítástól kezdve is, hiszen, ahogy fent említettük, az arab államok a kezdetektől fogva elutasították a kétállami megoldást, és ellenezték a zsidó állam létrejöttét, és a világ számos országa a mai napig megkérdőjelezi a zsidó állam létjogosultságát, illetve azon belül Jeruzsálemet, mint Izrael elidegeníthetetlen és feloszthatatlan fővárosát. Az ENSZ-határozat által Izraelnek ítélt terület a háborúk nyomán rendszeresen nőtt, illetve csökkent. A hatnapos háborúban Izrael visz szaszerezte egyes, korábban elveszített területeit, melyek közül kettőt azóta feladott: a Szinájt az 1978-as egyiptomi békekötéskor, illetve a Gáza-övezetet a 2005-ös kivonulás alkalmával. A 67-es határokon kívül fekvő területek közül – ide tartozik Kelet-Jeruzsálem, a Golán-fennsík, valamint Jehuda és Somron –, Izrael csak az első kettőt annektálta, Jehuda és Somron azonban közigazgatásilag különálló egységet képez. Az itt élő arab lakosság nem kapott állampolgárságot, ők a Palesztin Hatóság felügyelete alá tartoznak. A területet három térségre osztották: az „A” a Palesztin Autonómia része, ide izraelieknek tilos és életveszélyes a belépés, a „B” palesztin polgári, de izraeli katonai ellenőrzés alatt áll, a „C” területeket pedig kizárólag Izrael ellenőrzi. IZRAEL, AHOL SÉTÁLNI IS MICVA Bár a Jehosua próféta vezette honfog lalást követő 3200 évben folyama tos volt a zsidó jelenlét az országban, az 1948-as államalapítás döntő változást hozott a Szentföld és az itt élő zsidóság számára. A második Szentély polgári időszámítás szerinti 70-ben történt lerombolását követő szétszóratás után a száműzetésbe kényszerített zsidók mindig is visszavágytak őseik földjére, erről tanúskodnak mindennapos imáink. A modern kori Izrael Államban las sanként megvalósul a próféciák ál tal megjövendölt „kibuc gálujot” – a szétszórtak összegyűjtése, ahogyan egyre több és több zsidó teljesíti az alijázás micváját, és költözik Izraelbe. A Talmud bölcsei szerint „Izrael földjén élni felér a Tóra ösz szes parancsolatával”. Egy másik he lyen azt olvassuk: „minden négy ámá [2 méter], amelyet az ember Izrael Földjén megtesz, egy micva”. Izrael Állam létrejötte lehetővé tette, hogy zsidók milliói tartsák be nap, mint nap e micvákat, ismét a zsidóság szellemi és történelmi központjává emelve e kicsi, de annál fontosabb földdarabot. TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ Tel Aviv éjjel
