Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-02-01 / 103. szám
2018 FEBRUÁR | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT A 7. számban 29 ismét megszólalt Lindenfeld, ezúttal a vámházak kap csán: mint írja, valóban egy hídon a „Keitenbricken” (Lánchíd) van egy vámszedő bódé, ám ez csak kicsit kitolja legfeljebb a város szélét, de nem köti össze a főváros két felét, hisz a híd nagyon hosszú. A következő számban30 ismét meg szólalt a szoboszlói rabbi, aki ko rábbi véleménye védelmében forráso kat idéz arról, hogy egy adófizető bó dé a híd egyik végén az egész híd ra kiterjeszti a várost, nem csak meghosszabbítja valamivel 31. Ugyanakkor, ha város folyóparti szé létől az adószedő bódéig több van, mint 33,92 méter, akkor az nem változtat a dolgokon, de mivel nem járatos a pesti utcákban, így nem tudja ezt megítélni. VISSZATÉRVE A SÓLETRE Miután tisztáztuk, hogy át lehet menni sábeszkor a budapesti hidakon, nézzük, mi volt a sólet hordásról a rabbik véleménye! Arra, hogy mennyire fontos is ez a kérdés, a tiszodobi Lindenfeld hívta fel a figyel met32 , hangsúlyozva, hogy itt olyan ortodox zsidókról van szó, akik Bu dán nem tudják hova tenni a sóletjüket, mivel nincsen Budán egy megbízható kóser pékség sem (és még Pesten is tudomása szerint ösz szesen csak két teljesen megbízha tó ortodox pékség van), és akkor „Isten őrizz, nem lesz sóletjük sábeszra”. A szerencsi rabbi arra hivatkozott válaszában ugyanabban a számban33 , hogy a Sulchán áruch csak azért engedi meg, hogy nem-zsidó szállítsa a szombati ételt, „mivel a zsidó maga el tudott volna oda menni az ételhez”. De ha egyszer tilos átjárni a hídon Buda és Pest között, akkor már mindegy, hogy egy bibliai vagy egy rabbinikus tilalomról van-e szó, 1 Lásd Sulchán áruch OC 345:7. végén; 2 SÁ uo. 325:10. RöMÁ második véleménye; SÁ RSZ uo. 16. végén; 3 Lásd a Bartenura kommentárban a Misnához, Éruvin 3:3.; 4 Lásd még Lvusé Mordecháj responsumában 4:32.; 5 2Mózes 20:8.; 6 Uo. 16:29.; 7 Éruvin 17b. (a fejezet végén), 51a; 8 Uo. 55b.; 9 Maimonidész, A szombat szabályai 27:1; 10 Uo.; 11 Széfer háChinuch 24. parancsolat, Áruch hásulchán 397:4.; 12 SÁ uo. 396:1., 397:1.; 13 Uo. 397:2.; 14 Uo. 398:10., 6.; 15 Uo. 7.; 16 Uo. 398:9.; 17 Uo. 408:1.; 18 1932. január, 23:1.; 19 SÁ uo. 398:6.; 20 24. fejezet; 21 SÁ uo. 398:5.; 22 1932. március, 53. fejezet; 23 SÁ uo. 4.; 24 54. fejezet, és folytatása: 6. szám (1932. április) 62. fejezet; 25 1932. május 88–91. fejezet; 26 1932. július, 98. fejezet végén; 27 1932. március, 49:2.; 28 Uo. 6.; 29 89. fejezet; 30 1932. július, 107:1.; 31 Lásd Misná brurá 398:6. a Biur háláchá ban; 32 3. szám 24. fejezet; 33 23. fejezet 1. paragrafus; 34 Megjelent később a folyóiratban, 3. évfolyam 1. szám (1933. október) 10. fejezet; 35 Lásd még 398:7–8.; 36 Uo. 7.; 37 Egység 102. szám 18–20. oldal; 38 Lásd Bét váád löcháchámim , 2. szám, 5769. ádár, 264–265. oldal; 266–327. oldal; uo. 3. szám 166–202. oldal; 39 Uo. 272. oldal. Lásd még Mácháze Ávrahám responsum 1. kötet 70. fejezet; Minchát Jichák responsum 8. kötet 33. fejezet; Nötivot sábát 42. fejezet 16. lábjegyzet hisz, így semmiképpen nincs megengedve a sóletszállítás Pestről Budára. Sussman Efrájim Fischel Szofér rab bi (1867–1942), a Pesti Ortodox Rab binátus vezetője, enyhébb véleményt fogalmazott meg a főszerkesztőhöz címzett levelében34 : „nem tudtam, hogy villamossal vi szik Budára, de ön túlzásba esett, hogy ezt meg akarja tiltani, hiszen csak rabbinikus tilalomról van szó, ha a budapesti utcákon viszi..., és az az érvelés, hogy két rabbinikus ti lalom kiad egy bibliait, egyébként nem tartozik ide..., ezért semmi probléma nincs azzal, hogy átviszik. Nem szabad kérni a [nem-zsidó segí tőt], hogy villamossal menjen, de ha neki úgy könnyebb, akkor dönthet úgy, hogy azzal megy... Szólni fogok mindenkinek, hogy ne kérjék [hogy villamossal menjen].” KONKLÚZIÓ Összességében tehát az elsőtől a kilencedik számig tartott a kérdésről az eszmecsere, miközben a résztvevők elismerték, hogy mivel nem ismerik jól a fővárost, nem teljesen biztosak a véleményükben. A vámszedő bódék kérdése, mivel a világháború után, a németek által felrobbantott hidak rekonstrukciójakor nem építették őket újjá, ma már semmiképpen nem segít nekünk a megoldásban. Budapestet jól ismerve azonban kijelenthetjük, hogy valóban meghúzható az a képzeletbeli vonal Pest legnyugatibb illetve Buda legkeletibb házain át, amivel Pest elér Budáig, Buda pedig Pestig, és így a két város egynek számít. Mivel elfogadjuk, hogy nem-zsidó elviheti a sóletet egyik helyről a másikra, akkor nincs azzal sem gond, ha azt valamelyik dunai hídon teszi. A TORKOS PÉKLEGÉNYEK Olvasóink jól ismerik már az egykori budapesti Karpfenstein utcai zsidók életét. Ahogy mindenki akkoriban, a Spindler család is a környékbeli kóser pékhez vitte a sóletjét. A zsidó pékhez, Englenderhez vitték a környékünkről a zsidók a sóletet szombatra megsülni. A Karpfentstein utca és a Szerdahelyi utca sarkán volt. Otthon berakták a babot, a gerslit, mindent, amit akartak, és szárazon vitték a cselédek, a vizet a péknél öntötték rá, hogy ne lötyögtessék ki. Rátették a fedőt, tetőt csináltak újságpapírból vagy csomagolópapírból, körbekötözték spárgával és tetejére rátették a számot. A szám fele a hozóé volt, a másik felét rátették a fedőre. Amikor kihúzták az utolsó kenyeret és már lefelé ment a tűz a kemencében, akkor egymás után a lapáttal berakták a sóletokat. Másnap 11 órától lehetett érte menni, 1 óráig. Akkor mentek újra a cselédek, vitte mindenki a számát, kihúzták a sóleteket, és úgy adták ki a számra. Volt olyan eset, amikor a pékek fogták magukat, leszedték a fedőt és beleettek. Mindig vigyáztak, hogy másik fazékba egyenek bele. Rengeteget vittek, a környéken rengeteg zsidó lakott és mindenki oda hordta. Óriási botrány volt a vallásos emberek, nekitámadtak az Englandernek, a tulajdonosnak. Kártérítést kértek, mert senki nem akarta megenni aztán, amibe belenyúltak. Ez persze csak otthon derült ki, úgyhogy aztán már ott levették a fedőt és megnézték. (Spindler Éva közlése) FOTÓ: NÉMETH RÓBERT
