Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-12-01 / 113. szám
2018 DECEMBER | egység 33 ÉCESZGÉBER 1. Koszos, sérült, divatjamúlt ruhát, kérlek, ne adományozz! Csak olyat, amit még te is felvennél és tiszta. A Szeretetszolgálat nem szemétlerakó, nem tudunk naponta több tonna ruhát átválogatni és kidobni. 2. Vidéken még elmegy! A vidéken élő emberek nem szigeten laknak, ugyanolyan igényük van a jó és szép holmikra, mint a fővárosban élőknek. Ahogy L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója írta egyik cikkében: „A vidéki szegénység nem lomtár, nem a fővárosban ’fölösleges’ dolgok befogadója”. 3. Ha játékokat szeretnél adni, csak ép, minden darabban meglévő játékot adj. Ha elemes játék, akkor elemmel add! Mütyüröket, félig elhasznált festékeket, kiszáradt gyurmát ne adj. A te gyermeked sem örülne, ha ilyet kapna. 4. Tartós élelmiszernél figyelj a lejárati időre! Ha még pár hónap van hátra, az nagyon jó, de ha már pár hónapja lejárt, ne hozd el, kérlek, mert nem adhatjuk tovább és a szemétbe kerül (ahová való). 5. Ha ajándékba kaptál egy vicces bögrét, egy értelmetlen, mert semmire nem használható háztartási eszközt vagy szobrot, „csetreszt”, azt – ahogy te sem tudod hasznosítani – más sem fogja tudni felhasználni. 6. Műszaki cikkek adományozásánál azon kívül, hogy működőképes legyen, nagyon fontos, hogy ne azért kerüljön hozzánk, mert odahaza már nem fér el. Gondolok itt a 30-40 éves tévékre, távirányító nélkül. DVD lemezt se hozz, mert már senki nem néz DVD-t. Főleg nem VHS kazettát (ebből is kaptunk már sokat). 7. Kényes kérdés a könyv. Minden gondolkodó ember tudja, hogy „könyvet nem dobunk ki”. Így könyvtárak felszámolásánál egyből ránk gondolnak. Azonban a rászorulók, valljuk be őszintén, nem könyvet kérnek. Ilyenkor azt javaslom, hogy keressék meg a közeli iskolákat, könyvtárakat, és egyeztessenek velük. Ott is remek helyük lehet. 8. Az egyik legnehezebb és legspeciálisabb adományozás a bútor adományozása. Itt hatványozottan igaz, hogy ne legyen sérült, hiszen még balesetveszélyes is lehet a leeső szekrényajtó. Minden adományt befogadó szervezet küzd a raktározási gonddal. Nincsenek hektárnyi területek, ahol csarnokokban tartanánk a bútorokat. A mozgatásuk sem egyszerű. Azt szoktam javasolni, hogy az interneten, közösségi oldalakon adják fel hirdetésként „ingyen elvihető” megjelöléssel. Vannak kimondottan ilyen csoportok, ahol a rászorulók jelentkezni tudnak értük. 9. „Van itt egy pár zsák jó holmi, mikor jöttök érte?” Ahogy az első pontban írtam, nem vagyunk szeméttároló, de fuvarozó cég sem. Azok, akik tényleg adakozni, segíteni szeretnének, megtalálják a módot, hogy elhozzák hozzánk – nyitvatartási időben! Csapták már ránk a telefont, megsértődve, hogy „ha nem kell, odaadom más nak.” De abba senki nem gondol bele, hogy naponta több felajánlás is érkezik, fizikai képtelenség lenne mindenhova elmenni. 10. Végül a legfontosabb: Csak tiszta szívből adjunk! Az adakozásnak 8 szintje van. Mindegy, hogy mi lyen „szinten” műveljük az adakozás micváját, Isten látja ezt, és ezzel is közelebb kerülünk a Messiáshoz. +1. Egyre többször előfordult velünk, hogy nyitvatartási időn túl hozták el az adományt. Az este lerakott zsákokat aztán az éjjel arra járók szétszedték és szétdobálták a ruhákat a koszos, eső áztatta földön. Így, azon túl, hogy szedhettük össze, egyből dobhattuk is ki. Hiszen koszos, sáros ruhát nem küldünk senkinek. Kimosni a ruhákat nem tudjuk, se eszközünk, sem emberi erőforrásunk erre nincsen. AZ ADAKOZÁS 10+1 PARANCSOLATA Kedves Adományozó! Ha holnap minden vagyonodat elveszítenéd, és egy segítő szervezet azt mondja, ad neked ruhát, élelmiszert, bútort, tévét, akkor bizonyára boldog lennél. Csakhogy a következőket kapnád: 1960-ban varrt, kitűnő állapotú nejlon barna öltöny. Egy folt sincs rajta, a nagypapáé volt, aki csak ünnepnapokon hordta. Kicsit naftalin szagú, de teljesen jó az állapota. Mellé a mama hagyatéka, a szuper köntös és a rakott szoknya: egy ügyes kezű varrónő át tudja alakítani. A gyerekeknek társasjáték, puzzle. Igaz, hogy 1-2 darab már elveszett belőle, de lehet pótolni egy kis fantáziával. A tévé is működik, igaz, a távirányítója már elveszett, és két ember kell, hogy felemelje, mert még a hagyományos képcsöves, de hát akinek nincs, annak ez is jó... Rengeteg ilyen és ehhez hasonló mondatot hallok. Ezért kérlek meg, kedves Olvasó, hogy gondolj bele. Te elfogadnád ezeket? Ugye, hogy nem jó szívvel. Ezért, kedves Adományozó, mikor elhatározod, hogy elhozod hozzánk a már nem használt ruháidat, ott állsz a ruhásszekrényed mellett, jusson eszedbe a következő: Ha a jó szándékhoz a fentiek ismerete is társul, akkor adni és kapni egyaránt öröm lesz!
