Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-11-01 / 112. szám
2018 NOVEMBER | egység 19 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT oka van: egyrészt az, hogy vigyáznunk kell a saját egészségünkre, másrészt az, hogy mások elől el kell hárítanunk a veszélyt. Mindkét előírás tórai parancsolat. „Csak őrizkedjél és őrizd nagyon a te lelkedet... De őrizkedjetek nagyon lelketek...”6 – a talmudi bölcsek szerint7 ez a fél mondat az egészségünk megőrzésének kötelezettségére vonatkozik. Ugyanígy bibliai előírás, hogy eltávolítsunk mindent, ami veszélyforrás lehet, ahogy írva van: „Ha új házat építesz, csinálj korlátot tetődre, hogy ne hozz vérbűnt házadba, ha valaki leesik arról” 8. A Sulchán áruch 9 nemcsak azt írja elő, hogy az ember vigyázzon magára, hanem azt is, hogy „jobban kell figyelni veszély esetében, mint egy tiltás esetében, és jobban kell őrizkedni egy olyan helyzettől, ami talán veszélyes lehet, mint olyantól, ami talán tilos lehet... El kell menekülni egy olyan városból, ahol járvány van... Aki vigyáz a lelkére, az tartsa magát távol a veszélytől, ne támaszkodjon csodára és ne vállalja fel a veszélyt.” TÁRSADALMI FELELÕSSÉGVÁLLALÁS Ezekből az előírásokból azt is megtanuljuk, hogy az embernek a társadalom egészségére is vigyáznia kell. Ez kapcsolódik ahhoz az íráshoz: „Ne állj tétlenül a felebarátod vérénél!”10 , amiből a Talmud szerint 11 azt tanuljuk, hogy ha látjuk, hogy valaki fuldoklik, rablók vagy vadállatok támadnak rá, akkor kötelező megmenteni. Sőt, a törvényhozók12 még azt is idézik a Jeruzsálemi Talmudból 13, hogy az embernek kötelező felvállalni egy esetleges veszélyt azért, hogy mást megmentsen egy biztos vészhelyzettől. Bár az, hogy mennyi veszélyt kell felvállalni, nem egyértelmű14 , az biztos, hogy az oltásokat még akkor is vállalnunk kell, ha van is egy minimális veszélye a mellékhatások miatt. Ez ugyanis egy esetleges és mindenképpen kisebb veszély, mint amit az oltással biztosan ki lehet védeni mind az oltott ember, mind a társadalom számára. Sőt, egyes vélemények szerint a hatóságoknak joga van a szülők akarata ellenére beoltani egy gyereket, hogy ezzel az össztársadalmat megvédjék járványoktól és fertőző betegségektől 15. Hoffmann Dávid Cvi (1843–1921) magyar származású berlini rabbi egy másik eset kapcsán a gyerekek egészséghez való jogát említi: „a szülőknek nincs joguk bármilyen egészségügyi veszélynek kitenni a saját gyereküket” 16. KÓSEREK-E A VÉDÕOLTÁSOK? A kóserság szabályai olyan dolgokra vonatkoznak, amiknek az a ren deltetése, hogy élelmiszerként el fo gyasszunk. Az olyan gyógyszerek – így például az oltóanyagok –, ami ket nem szájon át kell bevenni, egyáltalán nem esnek a kósersági sza bályok elbírálása alá17. Sőt, a leg több betegség esetében még azok a szá jon át bevett gyógyszerek is bevehetőek, melyek nem kóser alapanyagokból készülnek 18. A GYERMEKBÉNULÁS LEGYÕZÉSE A járványos gyermekbénulás a 20. század elején öltött hatalmas mértéket. Végül a veszélyes betegség el leni vakcinát Jonas Edward Salk (1914– 1995) fejlesztette ki, aki len gyel zsidó bevándorlók gyermekeként New vé dettséget szerezni. A feketehimlő, ami már az egyiptomi fáraók közül is szedte áldozatait, 1979-re eltűnt a Föld színéről. HÁLÁCHIKUS ÁLLÁSFOGLALÁSOK AZ ELSÕ OLTÁSOK KAPCSÁN Már az oltás első megjelenésekor felmerültek a háláchikus kérdések: pl., hogy szabad-e egészséges embereket betegségek gyengített verziójával „megfertőzni”, hogy megvédjük őket egy halálos veszedelemtől. Az első nyomtatott forrás az olaszországi Modena rabbijától származik. Jismáél háKohén (1723– 1811) 1796-ban Livornoban megjelent Zerá emet című responsum könyvében1 a vakcináció mellett fog lalt állást: „annak ellenére, hogy hallottunk olyanról, aki meghalt az oltás miatt, de ez a kevésnél is kevesebb, és nem kell tartani tőle. Akik igénybe veszik, azoknak van mire támaszkodniuk.” Hasonló állásponton volt Jiszráél Lifschitz híres németországi rabbi (1782–1860) Tiferet Jiszráél című Misna kommentárjában2 . Máshol 3 az oltást felfedező Jenner doktort egyenesen „a világ jámborai” közé sorolta. Elázár Fleckeles rabbi (1754–1826) a prágai rabbinátus vezetője Tsuvá méáhává című responsum könyvé ben4 azt írja 1805-ben, hogy „ha az oltóorvos csak szombaton jön a városba, és nem lehet megkérni, hogy maradjon még egy napot, akkor még sábeszkor is szabad elvinni a gyerekeket oltásra, mert nem lehet tudni, mikor jön legközelebb az orvos és lesz-e oltóanyag” 5. NEM CSAK SZABAD, KÖTELEZÕ IS A legtöbb rabbi nemhogy megengedi, de egyenesen vallási kötelezettségnek tartja az oltást. Ennek két Jenner doktor oltást ad be Yorkban nőtt fel. 1952–1955 között kb. egy millió gyermeken tesztelték az oltást: az első önkéntes tesztelők Salk felesége és a három fia volt. 1955. április 12. fontos dátum a gyermekbénulás elleni harcban: ekkor kapta meg a biztonságos oltóanyag igazolást. Salk doktor úgy döntött, hogy nem védeti le szabadalommal a találmányát, hanem közkinccsé teszi. „Nincs levédetve. Lehetne szabadalmaztatni a Napot?” – mondta Gyermekbénulás elleni oltás
