Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-10-01 / 111. szám
KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2018 OKTÓBER 28 Hétfőtől péntekig legalább akkora élet folyik a zsinagóga falain belül, mint sábeszkor – vagy nagy ünnepek alatt. Igazán pezsgő a légkör és mindig van mit csinálni. Minden napra jut „babamama” program, nagyobb gyerekek is heti rendszerességgel járnak ide, minden héten egyegy alkalommal tanulhatnak nők és férfiak, külföldi és hazai turistacsoportok adják egymásnak a kilincset, és a frissen felújított konyhán készülnek a sábeszi és ünnepi fogások is. Senki nem unatkozik a zsinagógában. Hogy mitől ennyire változatos az élet, elmondják azok, akik nélkül ez aligha működne zökkenőmentesen. MINDENKI ANYUKÁJA Először Ambrus Klári val, „mindenki anyukájával” beszélgettem a zsinagóga imatermében. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy Ambrus Klári milyen szerepet tölt be a közösség és a zsinagóga életében, abban viszont mindenki egyetért, hogy ő az, akihez bármilyen problémával lehet fordulni, illetve mindig, mindenkit meghallgat, bármiről is legyen szó. Viccesen, „mindenki anyukájának” becézik, amit ő egyáltalán nem bán, és szívesen helyt áll ebben a szerepben. „Én vagyok itt a legidősebb tag, mondja mosolyogva. De tényleg!” – vágja rá, mi kor látja rajtam, hogy kételkedem a szavaiban. Az anyáskodás ebből is fakadhat – teszi hozzá. „Amikor először elkezdtem az EMIH-nek dolgozni, más volt a munkaköröm, nem volt ennyire összetett. Az egyik kedvencem, a zsinagóga bemutatása.” Ahogy ezt kimondja, be is toppan egy házaspár: Amerikából, Portlandből jöttek. (Portland Oregon állam legnépesebb városa, itt él az egyik legnagyobb zsidó közösség Oregonban.) A férfinak magyarok az ősei, minden évben ellátogatnak Magyarországra, de Óbudán még sosem jártak. Amíg Klári körbevezeti őket, figyelem, ahogy beszélgetnek: látni, hogy Klári milyen átéléssel mesél, és hogy a férfiban mennyi emlék szakad fel a látogatás során. Megható jelenet. Távozásuk után a látogatók össze tételéről kérdezem Klárit: „Ugyan annyi külföldi jön, mint magyar. Sok a ’beeső’ látogató, de rengeteg szervezett csoport is jön. Nyáron jellemzően több a vendég, de szeretnénk, ha ez egész évben így lenne. A Múzeumok Éjszakáján is nyitva vagyunk, idén megállás nélkül jöttek – hajnali három óra után ment el az utolsó csoport. Jó érzés, hogy ennyi embert érdekel a zsinagóga. Minden csoportnak elmesélem a zsinagóga régi és mostani életét. Szeretem, ha valaki kérdez, SENKI NEM UNATKOZIK AZ ÓBUDAI ZSINAGÓGÁBAN Akik nem látogatják rendszeresen az Óbudai Zsinagógát, azt hihetik, hogy kizárólag imaházként funkcionál, azonban a tetszhalálból újjászülető épület mára megannyi színes programnak ad otthont. Ezeket mutatjuk most be, hogy egy kis ízelítőt adjunk a zsinagóga hétköznapjairól is. J. T. ÍRÁSA KILE | KÖZÖSSÉG
