Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-10-01 / 111. szám
2018 OKTÓBER | egység 25 JUDAPEST ANNO | KILE Közben az akkor paksi rabbi, Gries haber Jichák (1745–1823) is ku tatást végzett a témában, és szintén könyvet jelentetett meg, Mákél Noám (Bécs, 1799) címen, melyben to vábbra is tiltottnak ítélte a kecsegét. A paksi rabbi írásának jelentőségét hangsúlyozta, hogy a morvaországi főrabbi, Mordekháj Benet (1753–1829) approbálta.4 Erre Cho rin még írt egy válaszröpiratot Sirjon Kászkászim (Prága, 1799) címen – a magyarul „Pikkelyes Páncél” című írás éles hangot ütött meg. CHORIN BOTRÁNYA A kecsegebotrány ezzel nagyjából lezárult, viszont Chorin rabbi igazi botránya csak ezután kezdődött el, ugyanis hamarosan, Ros Ámáná (Prága, 1803) címen újabb könyvet publikált, melyben saját újításait közölte, melyek máig a legtöbb zsidót megbotránkoztatják. Chorin újításai között a következők szerepeltek: – az imakönyvből törölni a kabbalisztikus igéket, elsősorban a sófár megfújásakor – megszüntetni azt a szokást, hogy a betegeknek új héber nevet adjanak – megszüntetni az erev Jom kipur napi kápárá szertartást – mellőzni a Kol nidrét az imakönyv ből – betiltatni, hogy a Mögilát Eszter fel olvasásakor a hívők zajongjanak Hámán nevének felolvasásakor – megtiltatni, hogy a zsidók hangosan imádkozzanak és közben dőlöngéljenek – elrendelni, hogy az esküvőt a zsinagógában tartsák, ne pedig szabad ég alatt... 5 Alig, hogy megszáradt a tinta Chorin könyvén, hatalmas botrány tört ki: Mordekháj Benet főrabbi egyenesen ki akarta zárni az egész zsidó közösségből. Chorin szolgálati helyén, Aradon is a legtöbb zsidó ellene fordult: 1804. szeptember 8án, sábát suván, a megtérés szombatján gyalázkodó kiáltozásba fulladt az általa vezetett Istentisztelet... Chorin rabbi a béke visszaállításának kedvéért elhatározta, hogy maga égeti el könyvét, ha Ráv Benet rámutat, hogy mi számít eretnekségnek benne, ám ő erre már nem válaszolt. 6 AZ IGAZSÁG KERESÉSE ÓBUDÁN Chorin rabbi végül úgy döntött, hogy az ország egyik legméltóságteljesebb közösségénél, illetve annak vezetőjénél, Münz Mózes (1750–1831) óbudai rabbinál kemásnapi ülése a községháza nagytermében lesz, mert azon hallgatóság is részt akar venni... A nagy óbudai zsinagóga udvara másnap reggel, mikor megérkeztem, tele volt utcai kölykökkel, akik éktelen fütyüléssel és átkozódással fogadtak. Mikor a nyitott terembe beléptem, halálos csend támadt. Köszönésemet senki sem fogadta. Az elnöki székben az aszódi főrabbi ült, aki mereven nézett reám. Azután az aszódi főrabbi mély hangon megszólalt. Ezt mondta: – Szent törvényszékünk mondotta, egyhangúlag és visszavonhatatlanul elhatározta, hogy ha azonnal nem vonod vissza azokat a tévelygéseket és tévedéseket, melyeket a »Ros amana« című könyvedben leírtál szent vallásunk ellen: a megszégyenítés jeléül, itt rögtön le fogják vágni a szakálladat! A közönség soraiból felemelkedett egy ember, kezében ollóval és fenyegetően közeledett felém. Én kérésre fogtam a dolgot: Mutassák meg: miben vétkeztem vallásunk tanai ellen? Az aszódi főrabbi felvette az asztalról az általam előzőnap aláírt fehér ívet és azt mondotta: ezzel az írással már magad vallottad be bűnösségedet. Hátam mögött megcsattant az olló. Én, hogy megmeneküljek a szégyentől, aláírtam egy nyilatkozatot, mely így szól: Sajnálom és restellem, hogy a Ros ámáná című köny vemet kiadtam, annak megjelenését sajnálom és visszavonom. Aztán lehajtott fővel mentem át a templomudvaron és indultam hazafelé. A szenzáció, melyet ez az óbudai jelenet keltett, óriási volt az egész országban. Öreg édesapám és egész családom remegett az életemért, annyira felizgatott és elővett ez a szégyen. Az óbudai ítéletet én a Magyar Királyi Helytartósághoz fellebbeztem. Előadtam, hogy milyen körülmények között írtam alá ezt a nyilatkozatot. A Királyi Helytartóság valóban rendeletet adott ki, melyresi meg igazát. 1805. szeptember 1jén Ráv Münz magához hívatta Chorint, kinek meglepetésére a szobában volt az aszódi és a zsámbéki híres rabbi is, melyre így emlékezett vissza: „Az óbudai főrabbi azt mondotta, hogy vallási törvényszéket akar a két másik rabbival együtt az én ügyemben tartani és felhívott arra, hogy ismerjem el előre döntőnek ennek a törvényszéknek a határozatát. Sokáig küzdöttem magammal: mit tegyek? Ilyen törvényszéki eljárásra elkészülve nem voltam. Vajon szolgálome a békét, ha ezt a megoldást elfogadom? Végül is elővettem egy ív fehér papírt, felírtam rá ezt a szót: »kompromisszum«, azaz megegyezés és lent aláírtam a nevemet, a megegyezés szövegét, mondottam holnap együtt fogjuk megállapítani. A három rabbi aláírta az ívet. Azt hittem, ezzel megtettem kötelességemet a béke érdekében és a törvényszéki ülés erre a napra véget ért. Az óbudai főrabbi ezután közölte velem, hogy a vallási törvényszék Münz Mózes rabbi – Forrás: Milev
