Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-10-01 / 111. szám
2018 OKTÓBER | egység 15 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT pesti Kazinczy utcai mikve építésére, hogy „a Budapesti mikvébe ezer litert raktunk” 14. MELEGVIZES FÜRDÕK ÉS MIKVÉK A KÖZÉPKORI BUDÁN A fenitek ismeretében nem meglepő, hogy a Budai Várban fellelt zsinagóga közelében mikvére is bukkantak. Ez az egyik első mikve, amiről tudomásunk van Magyarországon, kortársa a ma is látogatható soproni mikvének. A Képes Krónika által is említett zsinagó gát sajnos szinte azonnal visszatemették a feltárása után, de a 13. századi mikve 2015 augusztusa óta a Vár alatti pincerendszer részeként látogatható. Amikor ellátogattam a Várkert Bazár sétájára, hogy megnézzem az újonnan feltárt mikvét, már rég túl voltam a Kazinczy utcai női mikve kialakításán, így különösen érdekelt, mit fogok találni. Örömmel tapasztaltam, hogy a feltárt mikve méretei megfelelnek az előírásoknak. A túrán az is kiderült, hogy felújításkor újra feltört a mikvét egykor tápláló természetes talajvíz, amit ma mesterséges módon szorítanak vissza, hogy látogatható legyen a fürdő. Ha szabadjára engednék a természetet, a középkori mikve talán újra használhatóvá válna. Elképesztő volt belegondolni abba, hogy a hegybe vágva áll ez a mikve, ami úgy tűnik, hogy még most is kóser, lehet, hogy akár meg is lehetne benne merítkezni. A Duna menti források vizének mikveként való használatáról a híres Jichák Ben Mose bécsi rabbi (1180–1250) írásából is értesülünk. Mint írja Or záruá című könyvében 24 : „Én, a szerző, elvetődtem Hágár (Ma gyarország – a szerk.) földjére, Bu dára25 és Esztergomba, ahol... me leg vizű források buzognak fel a földből, és azt kér dezték tőlem, hogy ezek alkalmasake ara, hogy a nők megmerítkezze nek bennük, mert aggályuk volt ez iránt, a [vizük] ugyan is forró. Azt ta nítottam nekik, hogy alkalmasak.” SpitzerKomoróczy26 fenti fordí tása úgy értelmezhető, hogy a kérdés arra vonatkozik, nem túl melege a víz a megmerüléshez, ám ez nem egy háláchikus kérdés így, nem olyasmi, vizét melegíteni, ott nem tilos. Annak a víznek a használata pedig, ami eleve melegen tör fel, egyértelműen megengedett. A 19. SZÁZAD ELEJEI PESTI MIKVE TERVE A modern korról van a következő információnk: a pesti hitközség 1807. január 25én határozta el rituális fürdő építését29 . Úgy tűnik, hogy ez a mikve soha nem épült fel, hisz 1824 májusában azt írja Wahrmann Izrael (1755–1826) Pest első rabbija levélben Efrájim Zálmán Márguliesz nek (1762–1828), aki híres rabbi és bankár volt Brodyban30 , hogy „Itt Pesten sok ember jár a hídon, ami a Dunán van, fürdeni Ofen (Buda) meleg forrásaiba. A nők is odajárnak rituális fürdésre (hisz még nincs nekünk telkünk itt megfelelő mikvét létrehozni)”. A Lánchíd 1849es átadásáig nem volt állandó híd a Dunán. Amire tehát a rabbi utal, az a tavasztól őszig működő hajóhíd (télen csak akkor lehetett átkelni, ha befagyott a folyó). 1831től vannak nemrabbinikus forrásaink arról, hogy működtek más mikvék Pesamit egy vendég rabbitól kellene megkérdezni. Az Or záruá ban olvasható részle tes érvelésből egyértelműen kiderül, hogy a helyes fordítás inkább úgy hangzik: „kétségük volt ez iránt, a vizük ugyanis meleg”. A kérdés oka ugyanis háláchikus. A kérdezők attól tartottak, hogy a meleg víz miatt a mikvébe merülés inkább fürdőzéshez lesz hasonlatos 27, és ez félreértésnek lehet a forrása. Félő ugyanis, hogy lesznek, akik az fogják hinni, hogy a rituális tisztálkodáshoz nem kell mikve, elég a sima fürdő, hiszen a természetes forrásvíz általában hideg és a fürdővíz az, ami meleg. Ám az Or záruá szerint, mivel ez a víz ele ve melegen tör fel a földből, így más, mint a felmelegített fürdővíz, ráadásul mások szerint egyáltalán semmi nem írja elő, hogy hideg legyen a víz. A Sulchán áruch 28 két véleményt idéz erről. A szentföldi Joszéf Káró rabbi (1488–1575) szerint tilos felmelegíteni a vizet. Ám a krakkói RöMÁ rabbi (1530–1572), aki az askenáz zsidók számára mérvadó döntéshozó, úgy vélte, hogy ha valahol szokás a mikve Oberlander rabbi megnézi a középkori mikvét Budán
