Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-10-01 / 111. szám
egység | 2018 OKTÓBER 8 HOHMECOLÓ | KITEKINTŐ év tizedekben találkozó muszlim országok biztosan nem lesznek képesek megbirkózni a mozgásterüket egy aránt messze meghaladó problémával. És ez csak veszélyesebbé teszi őket. DAVID P. GOLDMAN A muszlim gondolkodásban a Teremtő nem jóságos, hanem a jó és rossz kettősségét meghaladva, teljesen transzcendens. Ezért szövetséget sem lehet kötni vele. Allah mindig a pillanatnyi szándéka szerint cselekszik, ilyen módon minden pillanat teljesen egyedi és független pillanatok összességétől. Oksági viszonyok hiányában viszont a világ működése mögött meghúzódó alapelveket is felesleges kutatni. Ezzel törvényszerűen elmaradnak az újítások, egyedül az Allah útján járó híveket sikerrel kecsegtető iszlám világnézet és realitás közötti különbségek és az ebből fakadó frusztrált düh marad. VAN KIÚT? Jogosan merül fel a kérdés azonban: ha a társadalmak fennmaradása valóban a vallások erejétől függ, hogyan lehetséges az, hogy számos, hagyományosan a vallás erős bástyájának számító európai ország, mint a szintén megdöbbentő demográfiai mutatókkal rendelkező, katolikus Lengyelország is elindult a lejtmenet útján. Úgy – szól Goldman válasza –, hogy az eredendően univerzalista, a híveket a származásuktól függetlenül azonos spirituális térbe emelő kereszténység Európában súlyosan kompromittálódott a vélelmezett faji azonosságon ala puló nacionalizmus által. A hagyo mányai hoz csökönyösen ragaszkodó Iz raelben és a közösen vallott értékekre és az azonos célokra építkező amerikai ortodox zsidó, illetve ke resztény közösségekben egészen más a helyzet. Az Egyesült Államok dominanciáját ezért a szerző szerint még jó ideig nem fenyegeti veszély. Azt azonban be kell látnia, hogy a demokráciáját nem tudja hatalmas költségek árán és a siker minden reménye nélkül olyan, hanyatló országokba exportálni, ahol ilyesmire történelmi és kulturális alapok hiányában amúgy sincs fogadókészség. Ehelyett arra kell koncentrálnia, hogy olyan szövetségeseket találjon, amelyek legalább részben vallják az általa fontosnak tartott értékeket a felforduló világban. Ez mindannyiunk számára hordoz tanulságokat. rátája 1950 óta a reprodukciós korban lévő nőkre vetítve hat, Törökországban öt, Egyiptomban négy, Pakisztánban három gyermekkel lett kevesebb. Ez azt jelenti, hogy amíg egy mai 20as, 30as éveiben járó iráni nő átlagosan öt további testvérével közös háztartásban nőtt fel, ő maga nagy valószínűséggel már csak egyetlen saját gyermeket vállal. Ennek okát az iskolázottság növekedése mellett az iszlám nyilvánvaló válságában jelöli meg a szerző. EGYIPTOMTÓL IRÁNIG – MEGOLDHATATLAN PROBLÉMÁK Mindehhez hozzájárul, hogy a muszlim országokban is nő az átlagéletkor, vagyis alig egykét évtizeden belül kevés számú, alulképzett középkorúnak kell(ene) eltartania az idős korba lépett jelenlegi tömegeket. Ez a még mindig produktív európai gazdaságokra is óriási terheket fog róni, de az olyan ásványkincsekben szegény vagy rohamosan fogyó fölgáz és kőolajtartalékokkal rendelkező országokban, mint Egyiptom vagy Irán, megoldhatatlan problémák elé fogja állítani a társadalmakat. A modernség hullámai valóságos sokként érték az iszlám világot. Az átalakulásba Európa is nagy valószínűséggel belerokkan, de a felvilágosodás alig fodrozódó el ső hullámaival is csak az elmúlt A nem vallásos zsidó családba született, ám ma már önmagát modern ortodoxként definiáló David P. Goldman az egyetemi fokozatait a neves Columbia University, illetve a City University of New York hallgatójaként szerezte. Közgazdasági doktoriját a London School of Economics-on írta meg. Goldman az elmúlt évtizedek során számos olyan neves pénzintézet befektetések tervezéséért felelős vezetőjeként tevékenykedett, mint a Credit Suisse, a Bank of America, a Cantor Fitzgerald, az Asteri Capital vagy az SG Capital. A világ azonban leginkább páratlan tehetségű publicistaként lett figyelmes a nevére: Spengler álnéven hosszú ideje vezeti önálló rovatát a befolyásos Asia Times portálon, miközben rendszeresen jelennek meg elemzései a Forbes, a Wall Street Journal, a Bloomberg Businessweek, illetve a Commentary magazin és a szintén nagy presztízsű konzervatív folyóirat, a First Things hasábjain is. Tovább nehezíti a helyzetet – írja Goldman –, hogy az iszlám a Biblia forradalmi gondolatával szemben nem az Isten képmására teremtett ember erkölcsi integritására, önmagában vett értékére, hanem hamísítatlan kollektivista rendszerként az egyéni életet a megkérdőjelezhetetlen és mindent átható szabályoknak való alávetésére helyezi a hangsúlyt.
