Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-10-01 / 111. szám
egység | 2018 OKTÓBER 6 HOHMECOLÓ | KITEKINTŐ bűntudatkeltő kampánya nyomán az emberi fajt ma már szinte mindenki hajlamos kórokozóként azo no sítani. Olyan kártevőként, amely élős ködő természetével egyre súlyo sabb sebeket ejt a Földanya el gyötört testén. Látni kell azonban, hogy ezeknek a jóslatoknak az a természetük, hogy a pusztulás kijelölt időpontját, a prognózis nyilvánvaló sikertelensége esetén mindig egy későbbi, és rendre megalapozatlannak bizonyuló időpillanatra tolják el – arrogáns magyarázkodás kíséretében. Azt pedig már tényleg óvatosan teszem hozzá, hogy az elképzelt aranykorba visszavágyó mai prófétáink teljes mértékben figyelmen kívül hagyják, hogy az élelmezési válságok csak kezdetleges, korrupt és parancsuralmi rezsimekben szokták felütni a fejüket, szabadpiaci körülmények között, ahol az innováció törvényszerűen újabb és újabb, a korábbiaknál kifinomultabb, nagyobb hatékonysá– öles léptekkel a saját, elkerülhetetlen pusztulása felé halad. Noha a múlt századi világégések mintha valóban Spengler pesszimizmusát igazolnák, a szabad világ szembetűnő sikerei, majd a kommunista blokk bukása, hosszú időre képesek voltak feledtetni a spirituális gyökereitől messzire távolodott nyugat értékvesztett tanácstalanságát, demográfiai hanyatlását ecsetelő, vészjósló szavakat. AZ ÚJ VÉSZPRÓFÉTÁK: A KÓROKOZÓ EMBERI FAJ Mindennek ellenére végítéletforgató könyvekben azért továbbra sem szenvedünk hiányt. Csakhogy, a mai, önjelölt világvégepróféták már nem a hanyatló társadalmakban, hanem – épp ellenkezőleg – a túl népesedésben jelölik meg minden bajok okát. A mizantrópok örök példaképének, Thomas Malthus nak a szavait visszhangzó radikális környezetvédők példátlanul sikeres, A VÉSZJÓSLAT VISSZATÉR Nehéz még egy olyan, a saját korában meghatározó, ám mára csaknem teljesen elfeledett gondolkodót találni, mint Oswald Spengler. Pedig a múlt század első felében a magyarországi szellemi elit jelentős részét is sikerült gondolatainak bűvkörébe vonnia, a hosszas szellemtörténeti kalandozás után magát végül egyfajta, sajátosan értelmezett misztikus kereszténység mellett lehorgonyzó Hamvas Bélától Németh Lászlón át Szerb Antalig. Spengler az ideáit a demokratikus gondolattal és a haladáseszme hurráoptimizmu sával szemben megfogalmazó né met konzervatív forradalom fon tos teo retikusaként a nyugati do mi nan ciájú világrend sokasodó prob lé máit egy hanyatló civilizáció utolsó, dicstelen periódusának el hú zódó agóniájaként értelmezte. Fő művében, a Nyugat alkonyában életünk színterét egy olyan kultúrkörrel azonosította, amely – némi kép zavarral élve HOGYAN ÉLJÜK TÚL A CIVILIZÁCIÓNK HALÁLÁT? MOST AKKOR MI A BAJ: HA TÚL SOKAN VAGY HA TÚL KEVESEN VAGYUNK? A születésszám rohamos csökkenésével Európa a csendes közönnyel vállalt önmegsemmisítés útjára lépett. Az azonban már kevésbé ismert, hogy néhány évtizede a muszlim országok többsége is a megállíthatatlan demográfiai hanyatlás állapotával ismerkedik. A baj csak az, hogy a történelem tanulságai szerint az elkerülhetetlen elmúlással szembesülve bizonyos kultúrák hajlamosak hátat fordítani a racionális cselekvésnek és öldöklő harcba kezdenek a túlélésükért. Félő, hogy ez alól az iszlám világ jó része sem lesz kivétel. RÉTI JÁNOS ÍRÁSA
