Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2018 JANUÁR 26 felzaklatta a korábbi rabbi özvegyét, Ráchel asszonyt. A matróna nem fogadta el, hogy fiát kizárták, és 1829. december 16-án felhívást intézett a pesti zsidókhoz, melyben hivatkozott a Sulhan Arukhra és áldott emlékű férje akaratára... Mindenfélére, egy céllal, hogy a fiát válasszák rabbinak. A kampány pedig nem múlt el foganat nélkül, ugyanis december 27-én Wahrmann rabbit megválasztották. A WISNITZI RABBI KÖSZÖNI W. David Joszef, ez időben wisnitzi rabbi, örömmel nyugtázta megválasztását, ám türelmet kért a pestiektől, hogy elrendezhesse anyagi természetű ügyeit. Mindeközben Pesten, a kultusz-templom hívei újra szervezkedni kezdtek, hogy a korábbi „Fehér lúd”-féle házban (a mai Anker-ház helyén, az Anker-udvarban, mely legkorábban Gyertyánffy-házként volt ismert) fenntartott jelentéktelen imaházukat egy díszes templomra cseréljék. Ez a látványos önállósulási szándék pedig komoly fenyegetést jelentett a már akkor sem homogén hitközségre. Ezért hát 1830. április 30-án a hitközség vezetése úgy látta a legbölcsebbnek, hogyha felhagy az újítók támadásával, és inkább a támogatásukért cserébe a felügyelete alá veszi azokat, sőt egy imahelyet is biztosít számukra az Orczy-házon belül. A kultusz-templomba Bach József (1784–1866) Talmudistát választották hitszónoknak, aki egyhamar népszerűvé vált köreikben. Ezzel párhuzamosan viszont Wahrmann rabbi még mindig huzakodott jönni és utólag kevesellni kezdte fizetését és évi 1600 forint helyett már 2000-et kért. A hitközség végül ennek a kérésének is engedett, csak jöjjön már. De nem jött. ÚJABB FORDULÓ A RABBIVÁLASZTÁSOKBAN A pórul járt hitközség újabb rabbijelöltek után kényszerült nézni, és a kor híres német tudósát, Leopold Zunz (1794–1886) rabbit kérték fel, hogy ajánljon papot a pestieknek, méghozzá olyanokat, akik: „Nem küzdenek az emancipációért, hanem megelégszenek azon kiváltságokkal, miket az állam a zsidóknak ÜRESEN A PESTI RABBISZÉK Miután elhunyt Pest első – hivatalosan is elismert – rabbija, Wahrmann Izrael (1755–1826), a hitközségben újra felütötte fejét a káosz. A zavart most a pesti zsidók három csoportja alkotta: a nagyzsinagógába, a lengyel zsinagógába és a kultusz-templomba (Chor-Tempel) járók viaskodtak egymással, miközben a közös rabbi választásának kérdése fel sem merült. Végül is 1829-ben a három félből legalább kettő megegyezett: a lengyel zsinagóga közönsége egybeolvadt a nagyzsinagógával. Ekkor végre az elöljáróság elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen az „interregnumnak”. Egy hattagú választóbizottság állt fel, mely hét rabbit kandidált: a balassagyarmatit, a bol - dogasszonyit, a nagymagyarit, a poll nauit, a prosnitzit, a temesvárit és a korábbi rabbi egyik fiát, Wahrmann Dávid Joszéfet (1793–1852). A bizottság végül a hétből három rabbit ajánlott megválasztásra a nagymagyari, a pollnaui és a temesvári jelöltek közül. Viszont ez a jelölés, illetve annak hiánya, teljesen CSENGETTYŰS SZÁNNAL ÉRKEZETT A RABBI, DE A SZABADSÁGHARC UTÁN GYALOG KÍSÉRTÉK CELLÁJÁBA Schwab Löw pesti rabbi és a ’48/49-es szabadságharc egy vékony szelete A pesti rabbiszék betöltése már a kezdetekkor nehézségekbe ütközött, de a folytatás sem lett gördülékenyebb. Cikkünkben megidezzük Wahrmann Izrael rabbi halála utáni interregnum éveit, majd Schwab Lőw, a második rabbi 182 évvel ezelőtti díszes pesti bevonulását. Kitérünk az új rabbi szabadságharc körüli tevékenységére és az ezért rárótt börtönhónapokra is. Az események kapcsán bemutatjuk a Batthyány-örökmécses felállításának körülményeit, melyet a zsidó származású Pogány Móric vezényelt le. CSEH VIKTOR ÍRÁSA