Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-07-01 / 108. szám

KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2018 JÚLIUS 20 ra sorozták a keleti hadszíntérre, ahol ugyanazon év szeptemberé­ben agyonlőtték. Füredről százöt­vennégy embert deportáltak, akik közül csak néhányan élték túl. A HÁBORÚ UTÁN A kevés túlélő között volt Oblatt Sándor (1898–1984), a korábbi hitközség elnöke, aki haláláig Füre­den élt és hirdette az egykori füredi zsidó történelmet. 2007-ben négy botlatókövet helyeztek el, kettőt a Kossuth Lajos utca 19. szám előtt és kettőt a Dózsa György utca 9. szám alatt lévő ház elé, utóbbiakon Oblatt Sándor feleségének, Grosz­mann Jolán (1901–1944) és Judit (1928–1944) leányának nevével. Az egykori Oblatt-ház volt 1918-ban a helyszíne a Bortermelők Részvénytársasága megalapításá­nak, mely a családi vállalkozásból nőtte ki magát; az Oblatt-féle borok közül kitűnt a furmintjuk, melyet az aranyérmes díjazottak közül is kiemelt a zsűri az éves versenyeken. Az Oblatt-család egy leszármazott­ja, dr. Olti Ferenc ma is a városban él, és apjához hasonlóan ápolja a – füredi – zsidó hagyományokat, nem csoda hát, hogy őt kérdezte az önkormányzat, hogy mit lehetne csinálni a romos zsinagógával. A zsinagóga 1946-ban adásvétel útján magántulajdonba került, és ezután két évtizedig a hajógyár ga­rázsaként működött. Majd az ódon épületet vadszőlő futotta körbe és lakatlanná vált, a kilencvenes évek­ben pedig éttermet alakítottak itt ki, aztán évekig újra üresen állt. Olti úr koncepciója szerint és ösztönzésére, Sugár Péter és Varga Pi roska tervei alapján, az Önkor­mányzat és vezetője, dr. Bóka István polgármester kezdeményezésére és projektirányításával az egykori zsi­na gógában megvalósult a Zsidó Ki­válóságok Háza (ZSKH), mely 2018 márciusában nyitotta meg kapuit. ÚJ PERSPEKTÍVA, ÚJ EMLÉKEZETPOLITIKA Olti Ferenc mérnök, tanár úr – aki családjával kétlaki életet él: a hét nagy részét Füreden a maradékot pedig Budapesten töltik – a vidéki zsidók aktív hírmondója elmondta, hogy szerinte új emlékezetpoliti­kára van szükség. Az évente meg­rendezett Holokauszt-megelékezé­seken nagyrészt zsidók beszélnek zsidóknak, a hivatalosság is képvi­selteti magát, de az igazi célközön­ség, a mai fiatalok nagyrészt távol maradnak. Az emlékezés nagyon fontos, de a gyógyíthatatlan sebek saját kör­ben való újbóli felidézése helyett a széles társadalmat kell megszólí­tani, rádöbbenteni a veszteségekre és a hiányérzet felkeltésére kell a hangsúlyt fektetni úgy, hogy köz­ben pozitív érzületet keltsünk. Olti úr pedig az elképzeléseit a gyakor­latban implementálta. A koncepció nemcsak a saját múlt ápolásáról szól, hanem a közös múlt elfogadásáról és feldolgozásá­ról is. A felújított zsinagóga évszá­zados falai és a modern, indusztriá­lis jellegű sok fém- és üvegfelületet felhasználó kiállítótér épülete éles kontrasztban áll egymással, mégis harmónikus egészként tud funkci­onálni. A ZSKH megjelenésében is ötvözi a múltat és a mindenkori jelent, nem engedi elszakítani egy­mástól a kettőt. KIÁLLÍTÁS, NEM MÚZEUM A projekt keretében megújult a zsi­nagóga is, melynek fehérre meszelt terébe egy budapesti elhagyatott orthodox zsinagógából, a Garay utcából hoztak Tóraszekrényt – a Balatoni kilátás a füredi zsidó temetőből A füredi zsinagóga belseje a háború előtt

Next

/
Thumbnails
Contents