Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-07-01 / 108. szám
2018 JÚLIUS | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT vagy negyvenedszerre fordultak, amikor találtak egy üveg olajat. Ebből és a heti ételadagjukból kispórolt, kis adag margarinokból készült aztán hanukai mécses 8. Jobban jártak azok, akik a pékségben dolgoztak, ahol meleg volt, és ahonnan a munka végeztével egyegy fél kenyeret kaptak . Ráadásul, ahogy édesanyám visszaemlékezik rá, nadrágjuk szárában hosszú, vékony bagetteket is ki tudtak csempészni. Ezt más, értékes dolgokra tudták cserélni az első emeleti olasz foglyokkal, amiknek ők híján voltak. Ráadásul a pékségben meleg víz is volt, így időnként, titokban meg is tudtak rendesen fürdeni. Sőt volt, hogy édesanyámat is becsempészték oda, hogy megfürödhessen. Ekkor két háláchikus kérdéssel fordultak a rabbihoz. Egyrészt ha a kenyér, amit kaptak a pékségben, fizetségnek volt tekinthető és nem ajándéknak, akkor felmerül a kérdés, hogy szombaton szabad volt-e elfogadniuk, hisz szombaton nem szabad pénzt keresni9 . Lemberger rabbi azonban úgy vélte, hogy ha visszaadnák a kenyeret, azzal csak ajándékot adnának az őket dolgoztatóknak, így nem szükséges visszautasítani a szombati kenyéradagot. Ez az érvelés sajnos olyan tömör, hogy nem lehet pontosan érteni, mire célzott a rabbi 10. A másik probléma az volt, hogy meg szabad-e enni a nem zsidó által villanytűzhelyen főzött ételt, hisz a kóserság szabályai szerint zsidónak kell főznie az ételt11 . A rabbi vála szából látszik, hogy az életveszélyes körülményeket figyelembe véve mindenáron meg akarta találni a kiskaput, hogy engedélyt adhasson, így két érvvel is próbálkozott 12. Egyrészt, ahogy a Sulchán áruch 13 az mondja, hogy a füstölés nem számít főzésnek és meg van engedve, hasonlóan lehet az elektromossággal való főzésre is ezt az engedélyt megadni. Ezt azonban elvetette. A második érve az, hogy mivel ez egy újfajta főzés, ami a tilalom kihirdetési korában még nem volt, ezért nem vonatkozik rá14 . Fontos meg jegyezni, hogy az elfogadott vélemény szerint ma a villanytűzhelyen való főzést ugyanolyannak veszik, mint a tűzön való főzést 15. MACESZ TERESIENSTADTBAN Február 28-ig, susán purim napjáig16 éltek a Schrankenberggasse utcában a Tiszántúlról összeterelt zsidó családok. Innen mentek vissza Strasshofba, ahonnan egy héttel később, március 7-én újabb transzporttal Teresienstadtba vitték őket17 . Jóval korábban, december ben, azonban még lezajlott egy érdekes csere. Lemberger rabbi szép ünnepi kaftánjára szemet vetett az egyik ott raboskodó olasz férfi, aki egy malomban volt kényszermunkán. A kabátért cserébe 20 kilónyi tiszta, száraz búzát kért a rabbi. „Őriztem ezeket állandóan és ahova csak vándoroltunk egy tarisznyában zárva és bekötve, hogy Isten őrizz ne negyvesedjen be” írta a rabbi18 . Az üzlet megköttetett, így Lemberger rabbinak módja volt rá, hogy Teresienstadtban maceszt süs sön peszách ünnepére 19. ZSIDÓSÁG MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Gyerekként rengeteget hallottam Strasshofról, ezekkel a történetekkel nőttünk fel. A Schrankenberggasse számomra annak a bizonyítéka volt, hogy a zsidóságot minden körülmények között meg kell tartani, és az megtart bennünket. Ezt a legjobban illusztrálja a következő kis történet. Nagynéném visszaemlékezéseiben beszélt egy Szőke nevű emberről, akit később telepítettek abba a terembe, ahol édesanyámék szállása volt. Ezt a még gyerekként kikeresztelkedett zsidó embert lenyűgözte, hogy a Rubinstein család még ezek között a nehéz körülmények között is megtartja a vallási szokásokat, amennyire csak telt tőlük. Egy péntek este, amikor épp a szombati kidust mondták el a szokásos két szelet kenyér felett, a férfi megkérte nagyapámat, hogy hadd csatlakozzon hozzájuk: „Semmit sem tudok a vallásról.” – mondta – „De ez, amit csináltok, nagyon tetszik nekem, főleg az, hogy együtt van az egész család.” 1 Uo. Előszó 18. oldal, uo. 4. oldal; 2 Uo. 18. oldal; 3 Uo. 4. oldal; 4 Ídézi a Böér hétév a SÁ-hoz, OC 90:11.; 5 MáHáRIK responsum 137. fejezet. Idézi Grünfeld Simon (1861–1930) bűdszentmihályi rabbija MáHáRSáG responsumában 2. kötet 58. fejezet; 6 SÁ RSZ 278:1., 3; 7 Kli golá uo. 25. oldal; 8 Részletesebben lásd Holokauszt és Háláchá 70–72. oldal; 9 SÁ OC 245:6., RSZ uo. 19.; 10 Úgy tűnik, hogy arra utal, hogy csak zsidótól nem szabad elfogadni szombati fizetést, ami ellentmond az előző lábjegyzetben említett Sulchán áruch szabálynak, ami pont a nem-zsidótól kapott fizetésről beszél. Lásd még MáHáRáM Brisk responsum 2. kötet 55. fejezet, Kávánát hálév responsum 14. fejezet, Minchát Ásér responsum 1. kötet 30. fejezet; 11 SÁ JD 113:1.; 12 Áteret Mose responsum JD 2. kötet 248. fejezet, Kli golá uo. 5. oldal; 13 Uo. 13.; 14 Lásd hasonló érvelés a peszáchi hüvelyesek tilalma kapcsán: Áfrákszátá döánjá responsum 1. kötet 117. fejezet, Igrot Mose responsum OC 3. kötet 63. fejezet; 15 Lásd Sulchán möláchim 1. kötet 666–671. oldal; 16 Moskovits Báruch Cvi: Nisbá láávotechá uo.; 17 Kli golá uo. 20. oldal, Biográfia uo. 31–32. oldal. Érkezésükről lásd uo. 22–23. oldal; 18 Uo. 27. oldal végén; 19 Uo. 32. oldal végén.
