Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-07-01 / 108. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2018 JÚLIUS 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Ebben a lapszámban sokat foglalkozunk a magyarországi zsidósággal – múltjával, jelenével jövőjével. Amikor külföldről jönnek zsidók Magyarországra látogatni – többségében olyanok, akiknek gyökereik vannak „itt e lángoktól ölelt kis országban”, akár ők maguk, akár a felmenőik itt születtek, itt éltek –, gyakran kérdezik tőlünk, „őslakosoktól”, hogy miért maradunk itt, miért nem megyünk máshova, ahol nagyobb a közösség, több az iskola, kisebb az antiszemitizmus ... és kóser kolbászból van a kerítés – tesszük hozzá mi. Persze csak magunkban. Mert hát a kérdésre válaszolni kell, és a kérdező legtöbbször nem elégedik meg azzal a triviális válasszal, hogy miért mennék bárhova, én itt vagyok itthon. De hát sokan vagyunk, sokfélék. Ahány ember, annyi történet, annyi indok és motiváció, annyi kapcsolódás az identitáshoz. Először is ugye vannak a pesszimisták, akik úgy vélik, másutt se biztos, hogy jobb. Igen, itt kicsi a közösség, korlátozott az infrastruktúra, de máshol talán még kisebb és még korlátozottabb. Igen, itt van antiszemitizmus, de például nem gyújtogatnak zsinagógákat és nem tiltják be a körülmetélést (eddig... ne adjunk tippeket...) Ezt a córeszt, úgymond, már legalább ismerjük. Aztán vannak az optimisták, akik azért nem költöznek el, mert itt van közösség, infrastruktúra, kultúra, zsinagógák, választék a hitéletben, állami támogatás a zsinagógák rendbetételére. Összeségében a pohár félig tele van – állítják az optimisták. Persze vannak még a küldetéstudattal megáldottak. Ők azok, akik komolyan gondolják, hogy „itt élned, halnod kell”, és itt éppen itt akarnak közösséget teremteni, „zsidóságot csinálni”, itt, ahol szüleik-nagyszüleik mindenüket elveszítették: az egzisztenciától az emberi méltóságukig. Ők azok, akik úgy vélik, nekünk a gálutnak, a szétszórattatásnak éppen ebben a szegletében kell újjáteremteni a zsidóságot azokból a romokból, amik az előttünk járó nemzedékek erőfeszítéseiből itt maradt. És még vannak, akik nem „maradnak”, hanem egyszerűen csak élnek, pont itt és pont most. Sokan vagyunk, sokfélék. Ahány ember, annyi történet, annyi indok és motiváció, annyi kapcsolódás az identitáshoz. Nézzük meg, mit mondanak rólunk, magyarországi zsidókról a számok – és mit mond a környezetünkről. Milyen múlt alakította jelenlegi helyzetünket, hogy éltünk egykor és hogy élünk ma. Kellemes olvasást! Steiner Zsófia főszerkesztő
