Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-06-01 / 107. szám
2018 JÚNIUS | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE mel lett a második legnagyobb volt, utóbbiból egyébként kilenc helyre vitték és osztották szét az ételt. Az adagokat a kerületi elöljáróság határozta meg egy igazolólapon, mely szerint először a kenyéradagokat kapták a nélkülözők, majd a tornacsarnok fehérruhás tanárnői, az alkalmi ételosztók a kétfogásos ebédet mérték ki – de az adagokat nem vették nagyon szigorúan, szinte mindenki többet kapott, így hát a naponta kiosztott 1000 adag a valóságban még több is volt. Az első nap gulyásleves és mákosguba, hétfőn hurkás babfőzelék káposztáskockával volt a menü – kenyér, hús, tészta mindig volt a terítéken. A népkonyhának nem volt ünnepélyes megnyitója, hanem az első nap a báró fia, Weiss Alfonz és Wildner Ödön (1874-1944) fővárosi tanács nok, a második nap pedig Bárczy István (1866-1943) főpolgármester kóstolták nagy elégedettséggel az ételeket. „MÁTÁN BESZÉTER” Az adományozásnak több fokozata van, az egyik legmagasabb szint a titkos adományozás, a „mátán beszéter”, amikor a rászoruló nem tudja kitől kapott, de az adományozó sem ismeri személyesen a nélkülözőt. Egyet a sok ilyen esetből örökít meg az alábbi történet: 1917 zimankós őszének végén, az elhunyt gárdonyi Neumann Frigyesné, Lujza, a Pesti Izraelita Nőegylet elnökének tiszteletére gyász-Istentiszteletet tar - tottak a Dohány utcai zsinagógában, ahol természetesen Weiss báró is megjelent. Weiss Manfréd a csontig hatoló fagyra panaszkodott a mellette ülő Schichtancz Árminnak (1862-1939), a Wesselényi utcai iskola igazgatójának (később az Országos Iz raelita Tanítóegyesület elnökének), aki erre megjegyezte, hogy gondoljon csak azokra, akiknek nincs mivel otthon fűteni, nekik legalább van... Másnap Weiss egyik leánya hívta Schichtancz lakását, amikor is számon kérte apja miatt, aki egy szemhunyást sem tu dott aludni az igazgató megjegyzé se miatt – azonnal kezdjenek hát ak cióba, és juttassanak szenet a me le get nélkülözőknek! Ehrlich G. Gusztávval léptek kap csolatba, aki az összes mozgósítható tüzelőanyagot a rendelkezésükre bocsátotta, majd, mikor az el fogyott, Weiss Manfréd pénzutalványok kiállítását rendelte el – szigorúan az ő nevének említése nélkül. Így lett enyhébb az 1917/18-as fagyos tél a fővárosi lakosság számára, hála Weiss báró jóságának... WEISS TOVÁBBI ELSÕ VILÁGHÁBORÚS TETTEI Weiss Manfréd honvéd már idős volt, így hát nem is erejével, hanem végtelen gondoskodásával vette ki a részét a háborús időkben. A népkonyhán kívül a következők köthetők személyéhez (a teljesség igénye nélkül): Katonai tüdőbeteg-szanatórium, megvakult katonák menhelye, a 17-es katonai kórház területén létre ho zott legénybarakk. Létrehozott a Szent Já nos szanatóriumban se besült tiszti alapítványt, tábori kór házakat a frontvonalak mellett, ado mányozott több katonai röntgen-autómobilt. Nagy összegekkel tá mogatta a Vöröskereszt munkáját is. A FILANTRÓP HALÁLA Nem titok, hogy Weiss Manfrédet, a kommün alatt, 1919-ben az öngyilkosságba kergették: irodájában megmérgezte magát, ám dolgozói megmentették életét – betegágya mellett ezer és ezer munkás állt és várta kétségbeesve, mi lesz jótevője sorsa. Weiss báró szíve ezután még majdnem három évig dobogott szeretteiért és pártfogoltjaiért. A gyászházban (Andrássy út 116.) Hevesi Simon (1863-1943) főrab bi, a Salgótarján úti temetőben pedig Fischer Gyula (1861-1944) főrabbi búcsúztatta. „Felismertük benne a zsidó szívet, mely megértéssel fordult az elnyomottak, a szenvedők és a szegények felé.” WEISS MANFRÉD MA Weiss Manfréd nevét közterek, intézmények, iskolák viselik, de ami ennél is fontosabb, hogy többen a báró egy alapelvét is továbbörökítik: mégpedig, hogy a tőke kötelezettségekkel jár, azaz jótékonykodni kell, mellyel aztán másokat is a jótékonykodásra sarkallunk. Weiss egyik életművének inspirálására a Cedek EMIH Izraelita Szeretetszolgálata róla ne vezte el a hetekkel ezelőtt nyitott nép konyhá ját (Baross utca 61.), ahol hétről hétre változatos és tápláló menüből osztanak ingyen ebédet a rászorulóknak. BIBLIOGRÁFIA: Ballagi Ernő dr., „Báró Weiss Manfréd”, in: Egyenlőség (1922), 40. évf. 52. szám, 2-3. old.; Bolla Dezső, Holczman Györgyné, Csepeli helyismereti bibliográfia (Budapest: Csepel Vállalkozás-fejleszt. Alapítvány, 2009); Schichtanz Ármin, K. S., „A gyermekágyas-otthon avatóünnepsége”, in: Egyenlőség (1910), 29. évf. 15. szám, (melléklet), 1-3. old.; Varga László, A csepeli csoda: Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában (Budapest: BFL, 2016); „Csepeli Weiss Manfréd”, in: Egyenlőség (1932), 53. évf. 11-12. szám, 19. old.; „Csepeli Weiss Manfréd”, in: Egyenlőség (1918), 37. évf. 15. szám, 9. old.; „Hirek – Csepeli Weiss Manfrédné”, in: Egyenlőség (1904), 23. évf. 5. szám, 7-8. old.; „Hirek — Schichtancz Ármin halála”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1939), 1. évf. 19. szám, 14. old.; „Weiss Manfréd népkonyhája”, in: Egyenlőség (1914), 33. évf. 36. szám, 3-4. old.
