Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-06-01 / 107. szám

egység | 2018 JÚNIUS 20 KILE | TUDOMÁNY fog tudni a mesterséges intelligen­cia kiváltani. Tudomásom szerint az MI jelenlegi fejlődése semmi­lyen előrelépést nem mutat a krea­tivitás kapcsán. Magyarul egy előre meghatározott, beprogramozott probléma megoldásában hatékony az MI, de semmilyen módon nem hatékony abban, hogy felismerjen új megoldandó feladatokat stb. Eh­hez ugyanis érzelmi azonosulás is kell. Ahogy az előbb már érintettük ezt a kérdést, véleményem szerint ez az oka annak is, hogy miért nem fognak a gépek tudatra ébredni, miért nem leszünk soha a gépek bolygója... A TUDÁS MEGSZERZÉSÉNEK FÁZISAI – Régen sokat kellett ahhoz ta­nulnunk, hogy sok információnk legyen, ma már erre nincs szük­ség, hiszen beütöm a keresőbe, és mindenre választ kapok... – Ahhoz, hogy beüssek a keresőbe valamit, tudnom kell, hogy mit sze­retnék beütni. Hogy milyen kérdést kell feltennünk, hogy tudjunk válo­gatni a források között, hiszen mi­nőségben nem osztályoz a Google. – Ennek alapján milyen hátulütői vannak a mesterséges intelligen­ciá nak? – A személyes ismeretszerzés hi­ányát például problematikusnak tartom. Hogy érthető legyen, mire gondolok: manapság az egyik leg­trendibb vonal az oktatás területén a fent említett személyes kreativitás fejlesztése. A gyerekeknek a krea­tivitását kell fejleszteni, nem pedig az adatokat a „fejükbe verni”. Az a gond ezzel, hogy ugyan valóban nem szükséges annyi adatot meg­tanulni, mint korábbi nemzedé­kekben, hiszen azok könnyen el­érhetőek, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a kreativitás is csak bevitt információk bázisán tud fej­lődni. Igaz, hogy a pékiskolában az a cél, hogy a péktanoncok megta­nuljanak sütni, nem pedig, hogy az iskolában minél több kenyér süljön, csak hogy mégiscsak szükség van egy pár kenyér megsütésére ahhoz, hogy a kreatív tudást elsajátítsák... A helyzet nem úgy áll, hogy van az agyunknak olyan része, amely az információ-begyűjtéssel fog­lalkozik és egy másik része, ami a kreativitásra szakosodott, és minél többet szabadítok fel az elsőből, annál több teret nyerünk a máso­diknak, hanem ez a kettő egymásra van utalva. Amikor tanulok, akkor az nemcsak egy hard-drive-feltöltés, hanem a szoftvert is fejleszti, hat a kreativitásra is, mert azt az informá­ciót a tudásom és személyiségem részévé teszem. Ezért egy olyan ember, akinek kevesebb a lexikális tudása, feltehetőleg kevésbé tud kreatív is lenni. A haszid filozófiában ezt nevez­zük a tudás megszerzése három fázi­sának. Chochmá , a bölcsesség, a kreati ­vitás, Biná , megértés, amely lexikális ismeretszerzést is igényel, és Dáát , tudás, amikor az információ olyany ­nyira a sajátom lesz, hogy a jövőben azt már a Chochmá kreatív szintjén fogom újra hasznosítani. A Dáát nél ­küli Chochmá olyan, mint a tehetséges pék, aki még soha nem látott lisztet. A LELKIISMERETI ELEMET NEM LEHET KIVENNI A RENDSZERBÕL – Korunk egyik legnagyobb prob­lé mája a „fake news”-jelenség, vagyis a tévhitek terjedése az ellen­őrizhetetlenül áramló információ­tengerben. Sokan ezt is az MI számlájára írják. – Régen azé volt a hatalom, aki­nek a kezében volt az információ. A demokrácia egyik fő feladata az volt, hogy az információosztás ne a hatalom kezében legyen, hanem szabadon áramolhasson. Ezért volt a legfontosabb erény a szabad sajtó, szabad véleménynyilvánítás. Elju­tottunk arra a pontra, hogy ennek a netovábbja az internet, a social me­dia, ahol mindenki tud megosztani információt és mindenkihez eljut az információ. Csakhogy mostanra a dolog megfordult: most már nem az a cenzúra, hogy visszatartják az információt, hanem hogy többletin­formációval árasztják el és manipu­lálják az embereket. – Hogyan védekezhetünk ez ellen? – Ez ellen is csak az a fegyver, hogy az embereknek a saját gondolkodá­sa fejlődjön, mert ha csak beütünk a Google-ba valamit, nem tudunk meg még valójában semmit. Lehet bármilyen fejlett az MI, az önálló gondolkodást, az önálló erkölcsi, lelkiismereti elemet nem lehet ki­venni ebből a rendszerből, mert akkor a sok információ nem az előnyünkre, hanem a hátrányunk­ra válik. Amikor nincs vallás, ha kivesszük Istent ebből a rendszer­ből, akkor a felelősség, mint olyan, megszűnik. Egy emberben attól van felelősségérzet, hogy a létezésé­nek van egy célja. Viszont, ha nincs célja a létezésnek, akkor nem kell felelősséget vállalnunk. – Sokat emlegeti a „felelősségválla­lás” kérdését. De hogyan jelent ez problémát és miért érzi úgy, hogy ez kifejezetten nemzedékünk hen­dikepje? Milyen problematikát vet föl a felelősségvállalás hiánya? – A nyugati társadalmakban az el­köteleződés és a felelősségvállalás egyre jobban hiányzik az élet bi-

Next

/
Thumbnails
Contents