Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-01-01 / 102. szám

2018 JANUÁR | egység 19 KITEKINTŐ | KILE A VÁROS ADMINISZTRÁTORA: A SZATMÁRNÉMETI SZÜLETÉSÛ SÁNDOR RABBI „Több millió adófizetői dollárral lesznek szegényebbek ezzel a dön­téssel azok, akik régóta szerették volna elérni ezt az elkülönülést” – véleményezte a döntést Sandor Sa­bel rabbi, akit otthonában kerestem fel. Szerinte a haszid adófizetők ezzel sem nyertesei, sem vesztesei nem lesznek az egyezségnek, azon­ban „a rájuk irigyes Monroe lako­sok, és különösen azok ellenséges csoportjai annál inkább vesztesei”. A faluban 22 éve élő, 13 gyermekes, 1945-ben Szatmárnémetiben szüle­tett rabbi magyarul is szívélyesen beszélt a település sajátosságairól, nem rejtve el ellenérzéseit az őket vádolókkal szemben sem. „Nekünk zsidóknak – bárhol is élünk – min­dig meglesznek az irigyeseink és azok, akik nem szeretnek bennün­ket” – szögezte le alaptézisét már a beszélgetésünk elején Sabel, aki világ életében tanítással és oktatá­si adminisztrációval foglalkozott. Apja a munkaszolgálat elől szökött el, anyját tehetős családja tudta el­bújtatni a vészkorszakban. Sabel nem volt még ötéves , mikor a csa ­lád Williamsburgbe költözött. Ma egy büszke lokálpatrióta, egy a sok száz Kiryas Joel-i rabbi közül . A LEGMAGYARABB AMERIKAI TELEPÜLÉS Pár perce beszélgetünk, amikor kiderül, hogy Sabel Szegeden szü­letett felesége épp a konyhában instruálja Magyarországról pár éve elvándorolt bejárónőjét. Egy csa­pásra világos lett, miért is Kiryas Joel a legmagyarabb amerikai tele­pülés. Legalábbis egy 2000-es fel­mérés szerint az itt élők 19%-a vall ­ja magát magyar származásunak. Ez a cenzus azt is kimutatta, hogy a falu a legszegényebb közösség az Egyesült Államokban... Ez utóbbi anomáliát boncolgatva Sabel rabbi a következőket emeli ki: egy család­nak heti minimum 600-800 dollárra van szüksége a megélhetéshez. Ez nem mindenkinek sikerül, igy való­ban sokan fordulnak állami és kor­mányzati segélyekhez. „Restellem, de én magam is kénytelen voltam egy időben ételtámogatási jegyek­hez folyamodni. Mit csináljunk? Koldulni nem megyünk, de a csa­ládot fenn kell tartani” – idézte fel Sabel rabbi. A közösség igyekszik mindenkire odafigyelni. „A minap két szegény embernek tartottunk titkos gyűjtést a zsinagógánkban. Az egyik porszí­vót tudott venni, a másiknak 500 dollárt tudtunk eljuttatni az egyik kisboltba, ahol az utóbbi időben már csak hitelre tudott ételt venni” – mondja Sabel, aki szerint a sta­tisztikai stigma, amely szerint a falu a legszegényebb amerikai település, nem annyira zavaró, hiszen itt az egy főre jutó jövedelmet értelmezik úgy, hogy közben egy családfenn­tartóra a felesége mellett tucatnyi csemete jut... Kérdezem Sabel rabbit a saját gyermekeiről is. Az egyik tanító a helyi iskolában, a másik bútorkeres­kedő kínai partnerekkel, sokat uta­zik. Van egy fia, aki társtulajdonos egy kóser tejfarmon, egy olyan, aki ügyvezető egy egészségügyi válla­latnál New Yorkban, de akad olyan is, aki kézművesként vallási kegytár­gyak készítéséből él. „Aki dolgozik itt, az borzasztóan keményen fogja a munkát mindkét végéről. Akár ta­xisok, akár a baromfifeldolgozóban vannak, tisztességesen megdolgoz­nak a pénzükért. Ismerek olyat is, aki az Amazonon kereskedik, és évi 20 milliós forgalma van...” – így vendéglátónk, aki szerint ez egy ideális közösség azoknak, akik hisz­nek benne. „Itt békesség és tisztelet mellett őrizzük a hagyományain­kat” – fogalmaz. PATAKI BÁCSI ELINTÉZI Abban, hogy ennyire eredményes­nek mutatkozhasson Kiryas Joel kö zössége, alighanem instrumentá lis szerepe van egy másik magyar szár­mazású rabbinak, Jacob Freund nak. A módfelett magabiztosságot sugár­zó férfi már első telefonos beszélge­tésünkkor magyar ételekről beszélt. „Örömmel találkozom önnel, de aztán ne feledjen el utánanézni a Google-ö n, milyen cikket írt a New York Times arról, hogyan is csiná­lom én itt az igazi magyaros lecsót...” Freund később kedvesen körbe is furikázott a településen. (Szinte minden utca végén újabb markoló­kat lehetett látni.) Idő előtt elhunyt egyik lánya emléke előtt tiszteleg egy tábla abban a kórházban, ame­lyet minden falubeli anya igénybe vehet a szülését követő pár napban. A rehabilitációs központot abból a 10 millió dollárból épitették fel, amelyet Freund lobbizására George Pataki, New York állam volt kor­mányzója szerzett a falubeleieknek. „Pataki bácsi” – ahogy Freund ne­vezte a szintén magyar származású egykori politikust – 1984 óta barát­ja és kollégája a zsidó városatyának. „Hosszú ideig voltam a jobb keze. Nagyon sok mindenben hasonlított a politikatudományi ismeretünk és világlátásunk. Én népszerű em­ber voltam itt, Pataki bácsi pedig a megye egyik feltörekvő ügyvédje és politikusjelöltje volt. A kezde­tekben, az 1980-as évek közepén, sokat számított, hogy mi itt kinek az oldalára tudtuk állítani a közös­ségünket.” – meséli Freund. „Remek, hogy város leszünk hamarosan, de ezzel együtt választ kell találni a földrajzi korlátok ra és a természetes igényekre. Egyezsé­günk a tízéves földvásárlási stopra nem állíthatja meg közösségeink or ganikus fejlődését. Már most mondhatom, hogy szatmáriak szá­zai tervezik betelepülésüket a kör­nyékbeli két másik kisvárosba is, és mi ehhez minden segítséget és jogi alapot igyekszünk biztosítani a szá-WALLENSTEIN RÓBERT FOTÓI Jacob Freund rabbi

Next

/
Thumbnails
Contents