Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-05-01 / 106. szám
2018 MÁJUS | egység 13 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT bo rozgatni zsidók és nem-zsidók, ezáltal a vegyesházasságoknak is elejét veszik. Így tartja meg a kóser bor a zsidóságot. A bor kóserságát ugyanis nem az összetevők, hanem az előállítás módja határozza meg. Ahhoz, hogy egy bor kóser legyen, egy szombattartó zsidónak kell megkezdenie és felügyelnie az egész folyamatot a szőlő levének kipréselésétől fogva egészen a palackozás befejeztéig, és csak zsidók nyúlhatnak hozzá mindaddig, amíg nem forrósítják megfelelő hőfokra a bort (ld. lent). A felügyelő héber neve: másgiách . Ebből a szempontból a borkészítés minden más élelmiszer előállításától eltér, hiszen más folyadékok vagy ételek gyártásánál elegendő, ha szombattartó zsidó a kósersági felügyelő, de nem szükséges, hogy minden munkafolyamatot szombattartó zsidó végezzen. Minden, a bor készítéséhez felhasznált eszköznek kósernak kell lennie, és ha nemcsak „az év minden napjára”, de peszáchra is kóser bort állítanak elő, akkor arra külön kell felügyelni, hogy gabona, vagy bármiféle kovászos ne kerüljön kapcsolatba sem az előállított folyadékkal, sem a folyamat során használt eszközökkel. Nem szabad semmiféle állati eredetű dolognak érnie a borhoz. Nem-kóser JÁJIN MEVUSÁL ÉS KEDUSÁT SVIIT A kóser és a peszáchra kóser fogalmak mellett érdemes ismerni a jájin mevusál, vagyis a főzött bor fogalmát. Ez azt jelenti, hogy az elkészült bort magas hőmérsékletre felmelegítik, mivel bölcseink szerint a felforralt bor alkalmatlan a bálványimádó kultuszokban való használatra. Így előzték meg azt, hogy a kóser bort a zsidó törvényekkel szöges ellentétben álló helyzetekben használhassák fel. A bálványimádó rítusokhoz használt bort neszech bornak nevezi a háláchá. A bor felforrósításának másik oka, hogy a nem mevusál borhoz nem nyúlhat nem-zsidó, ezért is van az, hogy manapság a legtöbb kóser bor mevusál, így nem jelent háláchikus problémát, ha megjelenik az üzletek polcain, vagy nem-zsidó pincérek szolgálják fel egy kóser étteremben. A bor felforrósítása természetesen minőségvesztéssel is jár, ezért egyes gyártók vagy nem forralják fel a különlegesen értékes nedűt (erre a címke külön figyelmeztet), vagy igyekeznek olyan technikai újításokat bevezetni, mely a lehető legkevesebb kárt teszi a bor ízében (különböző szerkezetekkel nagyon gyorsan hevítik fel, majd hűtik le azonnal a folyadékot). A borral kapcsolatban még egy fogalomra kell odafigyelni, ha borok készítése esetén előfordul például, hogy a hordót tojásfehérjével, vagy disznózsírral kezelik a bor minőségének javítása céljából. Kóser bor esetén a kívánt hatást nem állati eredetű anyaggal érik el. A bor kóserságát a felügyelő hatóság (szervezet vagy rabbi) hechserje, vagyis kósersági pecsétje igazolja. BOR A KONYHÁBAN Régi szokás volt a piemonti zsidó közösségben az ún. bruscadelle fogyasztása. A 25 órás jom kipuri böjtöt brióshoz hasonlító, kissé édes péksüteménnyel törték meg. A szeleteket cukorral és fahéjjal hintették meg, majd erős vörösborba áztatták, míg a szeleteket át nem áztatta, meg nem puhította a bor. Szintén Itáliában készült az „aceto ebraico”, a zsidó ecet: éretlen szőlőszemeket törtek össze, és a kifolyt levet addig forralták, amíg csak egyharmadnyi lé maradt. Édes-savanyú fogásoknál ecet, vagy citromlé helyett használták. A hagyományos askenázi háztartásokban peszáchkor nemcsak a poharakba töltenek bort, hanem a maltert jelképező chároszet nek (jiddis kifejezéssel chrajszesz ) is része, az alma és a dió mellett, a bor.
