Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2018 JANUÁR 14 hetünk úgy, mint egy miniatűr Szentélyre, azonban ez messze van az eredeti, valóságos dologtól. Meny nyivel nagyobb spirituális élmény lenne belépni a fenséges Bét Hámikdásba, a jeruzsálemi templomba, és az áldozati állat vérének hintésével kapni engesztelést bűneinkre! TÖRTÉNELMI HÁTTÉR Bár a templom újjáépítését jó ideje nem tartják aktuálisnak a zsidó világban, a XIX. század óta többen szorgalmazták, hogy az egykori Szentély helyén újítsák meg az áldozatbemutatást. Az első világháború előtt a világhatalmi struktúrák radikális vál to zásokon mentek keresztül, és új ideológiák jelentek meg. A szuperhatalmak megroppantak, és csökkent a befolyásuk az általuk ellenőrzött országok felett. Ebben az időszakban támadt fel a remény, hogy a zsidók engedélyt kaphatnak a szentföldet irányító hatóságoktól az áldozati rítus újbóli bevezetésére. Az áldozatbemutatás visszaállítása szempontjából az egyik legnagyobb kihívás az, hogy ez a tevékenység már közel kétezer éve nem része a zsidó vallásgyakorlatnak. A XVIII. századi Európa legjelentősebb alakjai közül többen részt vettek az ezzel kapcsolatos vitákban. Manapság is minden évben letartóztatnak néhány olyan személyt, akik peszáchi áldozatot próbálnak felvinni az Olajfák-hegyére. JELENTÕS RABBINIKUS ELLENÁLLÁS Az áldozatbemutatás visszaállításának legfontosabb támogatója Cvi Hirs Kalischer rabbi (1795–1874) volt, akit a modern vallásos cionizmus egyik előfutárának tekinthetünk. Meggyőződése szerint az ál - dozathozatal vallásos kötelesség, és az áldozatok bemutatásához nem elengedhetetlen a Bét Hámikdás meg léte. Mindössze az áldozat bemutatásának helyszíne fontos, az a terület, ahol egykor a Szentély állt, A számítógépemnél ülve, saját spirituális élményeimet számba véve arra jutottam, hogy azok helyszíne tulajdonképpen szinte teljes egészében a zsinagóga, és abban az imádkozás, a Tóraolvasás, a tanulás stb. Igazság szerint azonban ez nem mindig volt így. Az ókorban a vallási szertartásoknak egészen más jellege volt. Napjainkban a rítusok jelentős ré sze valamilyen formában a régi szen télyszolgálatot helyettesíti. A na pi áldozatok helyett mondjuk el a főimádságot, melyet szombaton ként és ünnepnapokon eggyel több ször recitálunk, ahogyan a szen télyben is külön áldozatot mutattak be a jeles napok tiszteletére. Az imakönyv bizonyos fejezeteit azért olvassuk fel, mert azt reméljük, hogy az Örökkévaló olybá veszi, mintha valóságos áldozatokat mutattunk volna be. Felesleges megemlíteni, hogy a valóság semmivel sem helyettesíthető igazán. Az ima állhat az áldozat helyében és a zsinagógára is tekint-ÉPÜLJÖN ÚJJÁ A SZENTÉLY... MOST RÖGTÖN? A modern világban, a fejlett technológia, az építőipari újítások, a zsidók megnövekedett politikai ereje és különösen a kétezer év óta várva várt, független zsidó állam megszületése fényében úgy tűnhet, hogy elérkezett az idő a Szentély újjáépítésére. Ha ez így van, akkor vajon miért nem élünk ezzel a lehetőséggel? HURWITZ SHOLOM RABBI ÍRÁSA
