Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-03-01 / 94. szám
A közösségi részvétel további erősítéséhez, de még inkább az azt lehetővé tevő pénzügyi feltételek biztosítása érdekében azonban még számos rossz beidegződést kellene megszűntetni. A szocializmus helytelenül értelmezett közösségi szemlélete ugyanis a kívánt cél elérésével ellentétes irányban hatott. A felelősségek átruházásának kifinomult rendszerét működtetve, a vezetőknek sikerült elérniük, hogy a teljesítményelv háttérbe szorulásával párhuzamosan uralkodóvá váljon egy korábban ismeretlen, a közösség szempontjaira érzéketlen, pusztán alanyi jogosultságokat feltételező szemléletmód. A társadalom erőszakos átalakításának kísérlete kiölte az emberekből az adományozó kedvet, jóllehet a legtöbb esetben nem is igen lett volna miből nemes célokat támogatni. A hitélethez való hozzájárulás pedig nehezen értelmezhető, ezért a legtöbb esetben szóba sem kerülő, távoli lehetőség maradt. Noha történtek változások, a legutóbbi időkig inkább az számított kivételnek, amikor a közösségeket szellemi és anyagi javakkal ellátó hitközségek maguk is begyűjthettek némi hozzájárulást híveiktől. A ZSIDÓSÁG CSELEKVÕ RÉSZVÉTELRE TANÍT Márpedig a Nyugat-Európában és az Atlanti-óceán túlpartján magától értetődőnek számít, ha egy közösség elsősorban tagdíjakból, önkéntes felajánlásokból tartja fent illetve fejleszti saját magát. Az önkéntes, tevékeny részvétel a közösség építésében nem csupán a felelősség, a kompetencia érzésével ruházza fel a hívőket, hanem része annak a fejlődési útnak is, amely a zsidó vallásban szervesen összefonódik a személyes életfeladat teljesítésével. A fejlődés ugyanis a jól hangzó elhatározások helyett cselekvő részvétellel, személyes áldozatvállalással van kikövezve. Persze a teljes mértékben önfenntartó működés egyelőre messzebb van a jelenlegi viszonyoktól, mint a szolgai lét Egyiptoma az Ígéret földjétől. Mindazonáltal az elmúlt évtizedek során történtek kedvező lépések a felelősségek optimális HOL VANNAK A FELELÕS POLGÁROK? A magyarországi zsidó – és nemcsak zsidó – egyházak régóta égető, és a XX. század számos máig ható kártéteményét plasztikusan megmutató problémája, hogy nehéz megnyugtató megoldást találni a hitéleti tevékenységek finanszírozására. A kérdés természetesen nehezen választható el az ország többi, egyaránt az egymást váltó tekintélyuralmi rendszerek kollektivista ámokfutásában gyökerező gondjától. A kontinens nyugati feléhez képest amúgy is jelentős késéssel meginduló, és ki igazán soha nem teljesedett polgárosodási folyamatot előbb a Vészkorszak, majd a szocializmus vállalkozás- és magántulajdon ellenessége akasztotta meg legalább egy emberöltőre. Ha ehhez hozzávesszük a szocializmus időszakát jellemző zsigeri ellenszenvet a vallásgyakorlás iránt, értehetővé válik, hogy a köztársaság megszületésének hajnalára miért veszítette el a Magyarországon élő zsidók döntő része csaknem teljesen kötődését saját zsidóságához. Valóban, a baloldali vezetés évtizedeken keresztül mindent megtett a hitélet visszaszorítása érdekében. A korábbi sokszínűséget megszűntetve hatalmi szóval egységesítette és a politikai érdekeinek kiszolgálójává züllesztette a hitközségi működést. A közösségi intézményrendszer ennek megfelelően a rendszerváltásra romokban hevert. A szocialista nomenklatúra által monopolhelyzetbe hozott zsidó képviselet vezetői hirtelen legitimációs vákuumba kerültek, és gyakorlatilag nem létezett egészséges zsidó közélet. Szerencsére a helyzet mára gyökeresen megváltozott. A nehézségek ellenére az elmúlt két évtizedben a zsidóság valóságos újjászületésének lehettünk tanúi Magyarországon. Az idősebb nemzedék is fokozatosan felismeri, hogy a származás Kádár-korszakban általánossá lett elhallgatása után lehet és érdemes is beszélni a közösséget érintő kérdésekről. Mindezen túl létrejött egy, a saját zsidóságára büszke, fiatalokból álló réteg is, amely a gyermekeit már feltehetően zsidó szellemben fogja nevelni. EGYRE NÖVEKVŐ ADOMÁNYOZÓKEDV EGY SZÁZALÉK ADAKOZÁSI TENDENCIÁK A ZSIDÓ KÖZÖSSÉGBEN Ahhoz, hogy egy közösség fenn tudja tartani magát, szüksége van arra, hogy tagjai felismerjék: közös céljaik eléréséhez mindenkinek áldozatot kell hozni. Ez a felismerés, a társadalmi felelősségvállalás sok ok miatt nehezen működik a mai magyar zsidó közösségben. Az EMIH a szemléletformáláshoz az 1%-os kampányt is felhasználja. RÉTI JÁNOS ÍRÁSA egység | 2017 MÁRCIUS 24 FOTÓ: CEDEK
