Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-02-01 / 93. szám
2017 FEBRUÁR | egység 25 KÖZÖSSÉG | KILE RACHEL FREIER, A HASZID BÍRÓNÕ Rachel (Ruchie) Freier személyében bírónő a város 5. számú Kerületi Polgári Bíróságán foglalta el hivatalát 2017 januárjától, miután megválasztották New York városának első haszid bírónőjének. Freier alapító tagja az Ezras Nashim elneve zésű, kizárólag női önkéntesekből álló mentőcsapatnak, a Chasdei Devorah jótékonysági szervezetnek és a B’Derech, hátrányos helyzetű fiatalokon segítő alapítványnak. A bírónő 30 éves jogi gyakorlattal rendelkezik. Korábban elsősorban ingatlanügyekkel foglalkozott, szabadidejében pedig önkéntes ügyvédként segített családjogi esetekben. Ortodox zsidó családban született, fiatalon ment férjhez, hat gyermek édesanyja. 30 évesen kezdte meg főiskolai tanulmányait, ezt követően jogot tanult, egy ügyvédi irodában dolgozott titkárnőként, nyaranta pedig bírósági tárgyalásokon ült, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Egy interjúban elmondta, hogy felívelő karrierje ellenére mindig a családja az első és sokat köszönhet az őt mindenben támogató férjének és édesanyjának. egy szeretetszolgálat létrehozásának az ötletével, azonnal el is kezdtük a közös munkát. A családod mennyire támogat a munkádban? A kisfiam öt éves, ő lelkileg támogat. Mindig dob a cedaka perselybe pénzt, a Bét Menáchem oviban is arra szoktatják a gyerekeket, hogy a jótékonykodás milyen fontos. A férjem pedig nemcsak lélekben, tettekkel is támogat, mert szinte minden ételosztásnál segít valamiben. A legutóbbi ételosztáson egy jégpálya volt az Almássy tér, ő sózta fel szinte az egészet... Hogyan tudod a mindennapokban egyeztetni a szerepeidet? Anya, feleség, gyerek és dolgozó nő a rangsor. Minden anya első helyre sorolja a gyermekét, úgy ahogy én is, és mindent ennek rendelek alá. Feleségként a férjemmel élek, ő és a fiam a kis családunk. A szüleimet nagyon szeretem és tisztelem. Mindig az ő gyermekük maradok, a mai napig segítenek nekem, és amiben tudom én is segítem őket. És persze élni is kell valamiből, de ez számomra természetes, mindig szerettem dolgozni. Általában jut időm minden szerepemre. Nem a család, hanem inkább a magam idejét nehéz megtalálni, kicsit több időt szeretnék magamra fordítani. De ahogy mondtam, a fiam az első. Ő a Bét Menáchem óvodába jár, ezért nem kell kompromisszumokat kötnöm, hiszen a munkám és a gyerek élete párhuzamosan mozog a zsidó ünnepek miatt. Van segítségem is, a szüleim és a férjem szülei is segítenek. Nagyon szerencsés vagyok, mert minden összhangban van az életemben. Milyen egy jó vezető, anyuka, feleség? Nyitott. Nyitott a feladatokra, az emberekre. Talán ezt is édesanyám tuti receptjének köszönhetem: anyukám mindig azt mondta, kislányom, mindig egy dolgot kérdeztem magamtól, ha valamit kértél: Miért ne? Mindig bízott, bízik bennem és a döntéseimben. Például, mikor a kisfiam ki szeretne próbálni valamit: fára mászni, ollóval vágni, először mindig átfut rajtam a félelem: le fog esni, elvágja a kezét. De ilyenkor eszembe jut: miért ne? Ott vagyok mellette, segítek neki. Az életben is így van. Ha probléma előtt állunk, mindig a megoldás legyen a cél, ne kifogásokat keressünk. A célhoz vezető úton pedig mindig akad segítség. Ahogy Köves Dvorával most tanultuk a hetiszakasz kapcsán: ha más nem, Isten mindig velünk van.
