Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-02-01 / 93. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2017 FEBRUÁR 18 házasság véglegesen megromlott és egyértelműen nem működik 12, ha minden résztvevőnek objektíven jobb különválni, mint együtt maradni. Minden esetben azt is mérlegelni kell, hogy a válás az egész család jólétének a szempontjából jó vagy rossze. Ahogy egy használati tárgyunkat, az autónkat, az óránkat vagy a vízcsapot megpróbáljuk megjavítani, ha elromlik és csak végső esetben dobjuk ki – úgy kellene megpróbálni a kapcsolatokat is megjavítani és megkeresni azokat a jó dolgokat, amik valamikor összekapcsolták a feleket. Ehhez persze meg kell tanulni olyan dolgokat, mint a magunkba nézés, a bocsánatkérés, a hibák felismerése. A GYERMEKOTTHONOK VEZETÕI Egy alkalommal megkérdezték Cháná Hechtet, Sálom Ber Hecht rabbi (Queens, New York) feleségét, mit dol gozik. Elmondta, hogy ő egy gyer mekotthon igazgatója. A kérdező elismerően vette ezt tudomásul és megkérdezte, hány gyermekről gon doskodik ez a gyermekotthon. Ti zennégyről – jött a felelet. A kérdezőnek gyanússá vált, hogy a Hecht házaspárnak éppen ennyi gye reke van, így visszakérdezett: a sa ját gyerekeire gondol? Az igenlő vá lasz után azonban már nem volt olyan el ismerő, mint korábban: „Ak kor ma ga csak otthon van és ház tartást ve zet?” – kérdezte lekezelően. „Mi a kü lönbség?” – kérdez te Hechtné, „a saját gyerekeim nevelése és az otthonunk irányítása nem ér annyit, mint az elhagyott gye rekeké?” Azt gondolom, ez a történet is jól mutatja, hogy – bár a zsidóság a család gondozását és a gyereknevelést mindennél többre tartja – sokaknak csak a „külvilágban” végzett munka számít értéknek. Ám a zsidóság szemléletében a nők különlegessége nem abban áll, hogy tudnake férfimunkát végezni, hanem hogy mindennel, amit csinálnak egy fontosabb célt szolgálnak, amire csak ők képesek. Úgy látom, azok, akik támogatják, hogy a nők a zsinagógai életben aktívabbak legyenek, azok ugyan akkor háttérbe szorítják a csa ládalapítást és a gyereknevelést: egy fajta szükséges rossznak tekintik azt, amit minél későbbre igyekeznek tolni. Mintha nem értenék azt a különleges feladatot, amit egy gyermek világrahozatala és felnevelése jelent. Itt nem csupán az a kérdés, hogy valaki mennyire ak tív a zsinagógában – itt egyfajta életszemléletről van szó, melynek középpontjában a család működteté se és a következő generáció felnevelése, mint elsődleges cél áll. NEM LEHET „ELÉG” ENGEDMÉNYT ADNI... – EGY NEOLÓG FÕRABBI VÉLEMÉNYE Ha valóban a zsidóság fennmaradása és a nők egyenjogúságának a megerősítése a célunk, akkor annak a legmegfelelőbb módja az évezredes hagyományok megerősítése volna, melyeknek szerves része a zsidó nők megbecsülése is. Az évezredes szokások átalakításával biztosan nem lehet visszacsalogatni az embereket az évezredes valláshoz. Érdekes, hogy valamikor a neológia is ezen az állásponton volt. Ahogy dr. Schnitzer Ármin (1836– 1914) Komárom neológ főrabbija „Istentiszteletet” című írásában13 fo galmazott: „Sok évi tapasztalataim alapján mondhatom, hogy minden engedménynek és alkalmazkodásnak a vallási téren más eredménye nincs, mint az, hogy a konzervatív elemeket a másik táborba hajszolják vagy legalább is elégedetleneket teremtenek; a korszellem híveit azonban nem csábítják magukhoz, mert annyi engedményt részükre nem adhatunk, mint amennyit már önmaguknak szereztek.” 1 Lásd édesapjának, Grünwald Jáákov Jechezkijá (1882–1941) bánffyhunyadi és pápai rabbinak a könyvében: Vájágéd Jáákov, Moádim, Máámár Potéách jád bitsuvá 15. paragrafus. A történet történelmi hűségéről lásd dr. Yitzchak Alfasi tanulmánya: Sáná besáná 5763 és könyvében Torá vöháláchá 337340. oldal; 2 Kidusin 29a., 34a 35a.; 3 Lásd Avudráhám, Jeruzsálem 1963, 25. oldal; 4 Lásd Piszké tsuvot, Orách chájim 90. fejezet 102. lábjegyzet; 5 Sulchán áruch, Orách chájim 589:1.; 6 Lásd Mágén Ávrahám uo. 282:6., uo. Áruch hásulchán 11., Misná brurá 12.; 7 Ennek részletei: SÁ, Even háezer 22. fejezet; 8 S ámuel imája – Zsidó imakönyv 17. oldal; 9 József Attila: Szállj , 1937; 10 SÁ, Even háézer 115:4.; Orách chájim 75:1 3.; 11 5Mózes 24:1 2.; 12 SÁ, EH 119:3.; 13 Magyar Izrael 1910. március 1. 37. oldal ke rülnek a jelenlevő nők pl. illetlen vic cek miatt. A cniutnak megfelelő vi selkedés azonban eleve kizárja, hogy ilyen helyzet lépjen fel. SÁLOM BÁJIT – A KÖVETKEZÕ GENERÁCIÓ EGÉSZSÉGÉÉRT Ha a nők helyzetének jobbá tételéről beszélünk, akkor mindenképp szót kell ejtenünk a családokról, a családi béke, a sálom bájit fenntartá sáról. Sajnos egyre gyakoribb, hogy az emberek azért lépnek ki egy párkapcsolatból, mert úgy érzik, megunták a társukat, újdonságra vágynak, amiről azt képzelik, jobb lesz, mint az előző. Fontos lenne megérteni, hogy amikor valaki meg há zasodik és családot alapít, ak kor felelősséget vállal: innentől nem néz heti csak a saját pillanatnyi örö mét, ha nem egy egész család ér dekeit kell néznie. A tapasztalat azt mutat ja, hogy ha a kapcsolatból már szület tek gyerekek, akkor ők az édesanyával maradnak, a róluk való gon doskodás terhe gyakran szinte kizáró lag az egyedül maradó anyára hárul, miközben a gyerekek két szülő és két otthon között kezdenek ingázni. A Tórában11 a válás csak olyan esetekben merül fel, amikor egy JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ
