Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-02-01 / 93. szám
2017 FEBRUÁR | egység 7 HASZIDIZMUS | HOHMECOLÓ sokan már csak az udvaron tudtak csatlakozni az ünneplőkhöz. Huszonöt évvel később a Rebbe meghatódva emlékezett vissza a házasságkötés napjára. „Ez volt az a nap, vette észre, hogy a mellette lévő férfi felé egy lövedék közeledik, ezért gyorsan földre lökte őt. Később szerényen így nyilatkozott az esetről: „Igaz, megmentettem az életét, de az, aki egy zsidót ellökött, tsuvával [megbánással] is tartozik”. A náci birodalom terjeszkedésének következtében a Rebbe és Rebbecen 1941ben úgy döntött, végleg maguk mögött hagyják Európát. Marseilles kikötőjében hajóra szállva az Amerikai Egyesült Államok felé vették útjukat, és Sziván hónap 28. napján New York partjaihoz érkeztek – ahol Chájá Muská édesapja, a hatodik rebbe várt rájuk. A VÁLTOZÁSOK IDEJE A Chábád Mozgalom történetét ismerők számára köztudott, hogy az 1950es év fordulópontot jelentett a zsidó közösségben; hiszen Joszéf Jichák rabbi halálát követően Menachem Mendel Schneerson rabbi ekkor vette át a szellemi vezető szerepét. Ugyanakkor sokan talán nem is sejtik, milyen jelentős szereppel bírt a Rebbecen a folyamat sikerében. Ő volt az, aki férje elbizonytalanodása idején Menachem M. Schneerson rabbit véglegesen meggyőzte arról, hogy vállalja el a mozgalom vezetőjének szerepét. Chájá Muská az esküvő napján amely hozzád kötött engem, és téged hozzám” – mondta Menachem Mendel Schneerson rabbi. A HÁBORÚ ÉVEI Házasságkötésüket követően a fiatal pár Berlinbe költözött, ahol a náci rezsim hatalomra kerüléséig maradtak. 1933ban Párizsban telepedtek le – itt a Rebbecen a háztartás vezetése mellett egyetemi órákat is vett –, majd Franciaország német megszállását követően a házaspár délre, Nizza városába költözött. Utazásuk közben Chájá Muská egy életmentő akciót is végrehajtott, amikor egy bombázás következtében veszélybe kerülő férfi életét megmentette. A Rebbecen elsőként SEGÍTSÉGKÉRÉS HAJNALI NÉGYKOR – Élet-halál kérdésről van szó – közölte az anya a telefonban 1966 telén. Hajnali fél négy körül járt az idő. A Rebbe már hazament a hivatalából – aznap a szokottnál korábban, nem fogadott privát audiencián (jechidut) senkit. A telefonban annyit mondott még a sokkos állapotban levő fiatalasz szony a Rebbe titkárságának, hogy a kisbabája leesett valahonnét, súlyosan megsérült, kritikus állapotban van. Az orvosok arról vitatkoznak, mi legyen a következő beavatkozás, azonnal szükségük volna a Rebbe áldására és tanácsára. A Rebbe titkára sajnálattal a hangjában elmagyarázta, hogy mindenképpen reggelig kell várni, és amint a Rebbével szót válthat reggel, első dolga lesz beszámolni az ügyről. – Élet-halál kérdésről van szó – sürgette az anya. – Azonnali válaszra van szükségünk! A Rebbe titkára úgy döntött, felhívja a Rebbe otthonát. Ha valaki felveszi a telefont, majd bocsánatot kér a kései zavarásért. Nyugtalan szívvel tárcsázta a számot. A Rebbecen vette fel a telefont. – Ver ret? (Ki beszél?) A titkár sietve megnevezte magát, majd hozzátette: – Elnézést kérek a kései zavarásért – és hosszan mentegetőzött. – Chutz pá ilyen későn zavarni, de van itt egy asszony, akinek sürgős segítségre van szüksége. Azt mondja, élet-halál kérdés. – Miért mentegetőzik? – kérdezte a Rebbecen. – Éppen ellenkezőleg, a férjem és én azért küldettünk ebbe a világba, hogy a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján rendelkezésére álljunk azoknak, akik szükséget látnak. Azzal, hogy felhívott minket, a küldetésünket segített betölteni. FORRÁS: JEM. COPYRIGHT KEHOS, CHYAMUSHKA.ORG Chájá Muská rebbecen édesanyjával és két testvérével
