Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-12-01 / 101. szám
egység | 2017 DECEMBER 8 HOHMECOLÓ | KÖZÉLET visszatekintéssel küzd, legyen szó Tisóról vagy Antonescuról. Ezekben az esetekben a valódi tetteiket, például a zsidóság deportálásában játszott szerepüket figyelmen kívül hagyva újra követendő példaképekké lettek. Ez egy kihívás, mellyel tulajdonképpen 25 éve küzdünk. Volt, amikor azt hittük, eredményesen vettük fel vele a harcot, de nem tűnt el, sőt újabban megerősödött. doltuk, hogy ez ki fog halni, és úgy tűnt, hogy vannak sikerek, van előrelépés ebben. De mit látunk ma? Egy fiatal generációt, melynek tetszenek az olyan pártok, mint a Jobbik vagy annak a helyi megfelelője. Nem a történelemre fókuszálnak, de jól reagálnak az olyan a hívószavakra, hogy Magyarország csatában áll, Magyarország veszélyben van. Nem az a baj szerintük, hogy mú bevándorló közösségek élnek, akik leginkább Észak-Afrika és a Közel-Kelet arab országaiból érkeztek, olyan társadalmakból, ahol az az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség meghatározó. Ők hozzájárulnak a kihívásokhoz, de ezzel a problémával elsősorban ezekben a nyugat-európai országokban kell szembenézni. Azok a bevándorlók, akik Magyarországra – és az egész régióba – jöttek, azok nem akartak itt maradni, tovább akartak menni. De a tőlük való félelem jól felhasználható politikailag – ezt egyébként az Egyesült Államokban is látjuk. Különbséget kell tenni aközött, hogy mi valós és mi képzelt veszély. Nem hiszem, hogy a fundamentalista iszlám valódi fenyegetés lenne a magyar zsidóság számára, noha ez egy valós kihívás a nyugaton élő zsidó közösségeknek. Sokat beszélünk a szélsőjobb antiszemitizmusáról. A szélsőbalon viszont másféle antiszemitizmust látunk, ami egyre jobban összenő az iszlámmal. Erről mi a véleménye? Ez jelentős probléma sok országban. Meg kell értenünk az antiszemitizmus természetét, amihez ismernünk kell a definícióját. Ezt 2016-ban fogadta el sok ország, és ez magában foglalja az anticionizmust is. Izrael démonizálása, ez a fajta anticionizmus valójában antiszemitizmus. Ezt a közösségeknek és kormányoknak is meg kell érteniük. Megint csak Nyugat-Európában láttunk ilyen indíttatású támadásokat, időnként fizikai atrocitásokat is. Ezekre gyakran azt mondják, hogy nincs velük semmi gond, ez nem antiszemitizmus, ez politikai aktivizmus. Ezzel a hozzáállással tulajdonképpen teret adunk az olyan tisztán antiszemita atrocitásoknak, mint egy zsidó gyerekekkel teli iskolabusz megtámadása. Ezzel fontos tisztában lenni. Nem tudom, hogy Magyarországon vagy a környező országokban mennyire kell ettől tartani, viszont más helyeken már komoly probléma. Ugyanakkor időnként hátra kell lépnünk, ezek az ilyen-olyan zsidók magyarnak adják ki magukat, hanem úgy képzelik, ez egy nemzetközi összefogás Soros Györggyel az élen, ami az egész világot veszélyezteti. Kell-e arra számítanunk, hogy a nyugati antiszemitizmust nálunk is felbukkan, mintegy importcikként? Ha egész Európát nézzük, akkor van sok aggódni való. Ezek között az aggodalmak között szerepel a növekvő számú muszlim és arab gyökerű népesség, akiknek az integrálása már Nyugat-Európában sok esetben sikertelen volt. Köztük sokaknak van a zsidósággal szembeni negatív attitűdje, nagyobb arányban, mint a társadalom többségének. Ez az attitűd megerősítést nyer a közösségi oldalakon és a Közel-Keletről érkező kábeltévé adások útján. Ez nagyon komoly probléma például Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Svédországban, ahol nagyszá-Van változás ebben az említett 25 évben az antiszemitizmus terén? Az én megérzésem Magyarországgal kapcsolatban, hogy ha visszatekintünk kommunizmus utáni demokratikus berendezkedés idejére, akkor látjuk, hogy van egy – mondjuk így – régimódi antiszemitizmus. Ez lehet, hogy le volt fagyasztva a kommunizmus éveiben, de ott volt. Az olyanok antiszemitizmusa ez, mint Csurka István. Ő azt mondta, hogy a zsidók valami módon megmérgezték a valódi magyar szellemiséget. Olyasmit vizionált, hogy a zsidók úgy tesznek, mintha ők is a társadalom részesei lennének, igaz magyarnak állítva be magukat. Miközben nem értett volna egyet azzal, hogy zsidók bejuthassanak a parlamentbe, támogatta volna, hogy regisztrálják magukat kisebbségként. Nem mintha a magyar zsidóság nagy része ezzel egyetértene, ők magyaroknak tartják magukat. Ez az egész visszatükrözi azt, ami az 1930-as években zajlott. Azt gon-
