Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-01-01 / 92. szám
KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2017 JANUÁR 24 A cedek kifejezés rokon a cedáká val, ame lyet adakozásnak, jótékonyko dás nak szoktunk fordítani. Szó sze rint annyit tesz, igazság. Jótékonykodni ugyanis valójában nem más, mint igazságot tenni. A zsidó ha gyomány azt tanítja, hogy Isten azért teremtette a világot egyenlőtlen nek – az egyik embert gazdagnak a másikat szegénynek –, igazságtalannak, hogy az emberek saját döntésükből javítsák azt ki és tegyenek igazságot. Szilágyi Nóra, a szeretetszolgálat ve zetője egy interjúban így mesélt er ről: „Őszintén mondhatom, hogy önkénteseink, akik eljöttek segíteni az ételosztásokra, kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodtak. Mindezt az is jól alátámasztja, hogy sokan minden alkalommal részt vettek az eseményen, azzal pedig sosem volt problémánk, hogy ke vesen jelentkeztek volna. Nem szá mít, hogy mennyi idősek vagyunk, a segítő szándék a legfontosabb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy csapatunkat mindig erősíti Krisztina, aki az Olajág Idős otthon lakója.” KIBÕL LESZ AZ ÖNKÉNTES? Az önkéntesek indíttatása nagyon sok féle, a megkérdezettek meglehetősen különböző válaszokat adtak kérdéseinkre. Például arra, hogy va laki miért lesz segítő. támogatást nyújt son, miközben esetenként ő ma ga is segítségre szorul. Az egészségügyben, idősotthonokban dolgozók mintegy hivatásuknak tekintik az önkéntes munkát. „HA NEM ÉN, AKKOR KI, HA NEM MOST, AKKOR MIKOR?” TÁRSADALMI FELELÕSSÉGVÁLLALÁS – ÖNKÉNTES SZEMMEL A CEDEK, mint az EMIH szeretetszolgálata 2015-ben alakult, a kezdetektől fogva sokféle tevékenységet folytat. Az alapítók azonban úgy érezték, hogy az ételosztás az, mellyel a legtöbb embernek segíthetnek a közösség tagjainak aktív részvételével. JUHÁSZ VALI ÍRÁSA Varga Dezső Richárd 20 éves, gyermekotthonban nőtt fel, ezért a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen kirekesztettnek, ott hon nélkülinek, szegénynek len ni. Szerinte „akármilyen helyzetben vagyunk, akkor is segítséget kell adnunk az embertársainknak.” Bocz Renáta, az Olajág Idősek Otthonának Csepeli vezetője: „Nem csak nekem, de a családom minden tagja számára fontos a segítségre szorulók támogatása. Az önkéntes munkától többet kapok, mint adok.” Németi Éva nyugdíjas egészségügyi dolgozóként azt vallja: „Nem lehet ölbe tett kézzel kívülről szemlélni a gyerekek, az idősek, betegek nehéz helyzetét.” Szomolányi Tímea, aki a Tündér pakk Ala pítványt vezeti, mindenkinek ajánl ja, hogy „egyszer vegyen részt bármilyen önkéntes munkában, hogy lássa, hogy élnek körülöttünk más emberek, ... annál nincs jobb dolog, mint látni, mennyire tudnak emberek örülni, ha kapnak ... ételt, ruhaneműt vagy csak két jó szót, mosolyt, kedvességet. Ha valakinek nincs más módja, hogy segítsen, ez is sokat jelent.” Varga Vera, akinek fel menői között csodarabbik is voltak, úgy érzi: „az idő odaajándékozása után az ember önmagából adott valamit”. Egy középkorú hölgy munkanél kü liként érzi kötelességének azt, hogy valamilyen módon a hozzá hasonlóan rossz vagy még rosszabb hely zetben lévőknek FOTÓK: CEDEK KILE | KÖZÖSSÉG
