Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-07-01 / 97. szám
2017 JÚLIUS | egység 19 TÖRTÉNELEM | JIDDISKÁJT lódott szent könyvek gyűjtőhelye) híres feltárója és megmentője gyakorlatilag egymaga finanszírozta a Chulin és a Böchorot traktátusokat magában foglaló első kötet kiadását 1907 elején. (Két évvel később, 1909 végén, egy állítólag Angliában élő filantróp jelentős támogatásával jelenhetett meg a Zváchim és Éráchin traktátuso kat tartalmazó második kötet.) A GYANÚ ÁRNYÉKA Csakhogy már a Kiáltvány után rebesgetni kezdték, hogy valami nincs rendben a felfedezéssel. A botrány az első kötet kiadása után kezdett nagy hullámokat vetni. És nem csak a lelet ről suttogtak, hanem Friedländerről magáról is. Lehet, hogy nem is sze fárd bölcs, ahogy állítja magáról? Voltak szép számmal, akik teljes mellszélességgel kiálltak a Jeruzsále mi kötet hiteles volta mellett. Schech ter professzor mellett a lvovi Slomó Buber (1827–1906), a tudomá nyos szövegkritika nagyja, a gáoniták korának tudósa is eredetinek tar totta a kéziratot, akárcsak Bacher Vilmos (1850–1913) a neológ Buda pesti Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet professzora. A judaisztika tudósok és a Kelet-Európa nagynevű rabbijai közül sokan azonban nem voltak a Friedlän der-féle lelet hitelességéről meggyőződve és kétkedésüknek szám talan német és héber nyelvű ta nulmány ban, cikkben és levélben ad tak hangot. Mi keltette fel a gyanúju kat? Először is a szövegben számos hi ba volt, amik a Talmud ismerőinek azonnal szemet szúrtak. Azonban erre jó magyarázattal szolgált Friedländer. Már a Bevezető tanulmányban kijelentette, hogy csak rövid időre kapta a „bátyjától” az 1212-es kéziratot, gyorsan lemásolta, vissza is adta. Mint írta, nehéz volt a saját kézirat átmásolása és nyomtatása, „mivel időközben (egyes helyeken) elfelejtettem a[z általam kitalált gyorsírási] jelek és vonalacskák igazi jelentését...”. Erre és egyszerű nyomdahibára hivatkozott Friedländer ké sőbb is, amikor a szövegben lé vő hibákra rámutattak a kritikusok. Persze a gyanút könnyűszerrel el le hetett volna oszlatni, ha – ahogy Schechter és mások is kérték – a szefárd bölcs előadja az eredetileg fellelt talmudi kéziratot. Ám Friedländernek – ahogy ezt később majd látjuk – különböző okok miatt erre nem volt módja. AZ ÍTÉLET: HAMISÍTVÁNY A tudományos élet nagyjai, élükön a talmudi irodalom kutatójával, a vilnai Dov Baer Ratner (1852–1917) a tudományos szövegkritika módszerével támadtak: „Ez a Jeruzsálemi hamisítvány – ez bármelyik lapjáról bizonyítható!” – ez volt Ratner konklúziója. Ezek a kritikusok nem állították, hogy teljesen magától találta ki a Talmud szöveget. Úgy vélték, a babilóniai Talmudból és különböző bölcsektől átvett írásokat „talmudosított” és állított össze egy anyaggá. (Friedländer ezeket a hasonlóságokat éppen a valódiság alátámasztására használta fel.) A rabbik a hagyományos stílusú disputikus vitákban mentek neki Friedländer szövegének. Lengyelország egyik vezető rabbija, Méir Dán Plotzky (1866–1928) is fenntar tásainak adott hangot, amikor úgy nyilatkozott, hogy „az eredeti kéziratot kell megvizsgálnunk, melyből e szöveget másolták, hogy ott úgy szerepelnek-e a Jeruzsálemi e szavai, ahogyan előttünk állnak”, és csak akkor lehet vitatkozni róla és kommentálni azt. Ezért Plotzky rabbi igyekezett meggyőzni Friedländert, hogy „szerezze meg számunkra a kézirat tulajdonosainak címét”. Friedländer persze ezt elodázta, különböző trükkökkel húzva az időt. Leginkább „bátyjára” mutogatott, mondván övé a lelet, ő, Friedländer, csupán lemásolta azt. Csakhogy, ahogy telt az idő, nem csak a megjelentetett szöveg hitelessége kérdőjeleződött meg, hanem a magát szefárd bölcsnek feltüntető rabbié is. Katzburg Dávid Cvi rabbi (1856–1937) a kéthetenként Vácott megjelenő Tél tálpijot rabbinikus folyóiratában – amiben egyébként Friedländer maga is publikált cikkeket, amikor Vácott élt 1900–1902 között – leleplező cikket jelentett meg. Szerinte, mivel Friedländer személyében hiteltelenné vált, így nem fogadható el az általa megjelentett mű sem eredetinek: „a kiadó életrajza ködbe és homályba burkolódzik, és kicserélt nevekkel ékeskedik”, írja személyes ismeretségükre hivatkozva és hozzáteszi: emiatt tőle még kevésbé szabad elfogadni egy olyan könyvet hitelesnek, melynek „származása ismeretlen”. Sőt Katzburg rabbi egyenesen eretneknek bélyegezte a művet: „Úgy vélem, a Jeruzsálemi Kodásimról egyetlen ítélet születhet: elégetni!” A Tél tálpijot későbbi számaiban részletesebben foglalkozott Friedländer sötét személyes múltjával, ami alapján lehetetlenné vált hitelesnek nyilvánítani a Jeruzsálemit. Márpedig bőven volt mivel támadni Friedländert. A VÉDEKEZÉS Friedländer azonban keményen állta a támadásokat és végsőkig harcolt. Menekülési útvonalait már jó előre A hamis Talmud-kötet héber nyelvű címlapja
