Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-07-01 / 97. szám
2017 JÚLIUS | egység 13 KÖZÉLET | HOHMECOLÓ erőket. Bár az izraeli hadsereg a Hamasz és Iszlám Dzsihád fegyvereseivel folytatott öldöklő küzdelemben mindent megtett annak érdekében, hogy a civil lakosság védelmében házról-házra járva találja meg a terror felelőseit, a HRW látványosan elítélte a dzsenini „véregzést”, hogy néhány hóna múlva kénytelen legyen beismerni tévedését. Ugyanez a forgatókönyv játszódott le a 2006-os libanoni háború és a 2009-es gázai hadműveletek nyomán is. Az Izraellel szembeni egyoldalúan megfogalmazott kritikák stratégiáját, amely gyakran egyenlőségjelet rak a demokratikus zsidó állam önvédelmi céllal indított hadműveletei és a különböző terrorcsoportok napi működése közé, a szervezet nyugalomba vonult alapítója, Robert Bernstein is többször élesen kritizálta. AZ EMBERI JOGOK ÉS AZ IZRAELI APRTHEIDBEN MEGRENDEZETT JELENETEK Nem adnak hitelesebb képet az izraeli helyzetről a helyben támogatott civil szervezetek sem. Az Adalah, illetve a Palestinian Center for Human Rights (Az emberi jogok palesztin központja) valamennyi fóru mon apartheid államnak címkézi Izraelt és háborús bűnökkel vádolja az ország vezetését. Az Al-Haq ügyvezető igazgatója, Shawan Jabarin „civilben” a Népi Front Palesztina Felszabadításért nevű terrorszervezet magas beosztású „aktivistája”. A B’Tselem-et többször kapták azon, hogy palesztinok elleni izraeli „túlkapásokról” tudósító, valójában megrendezett jeleneteket adott el hitelesként. A szervezet mindeközben teljes mellszélességgel kiáll az Izrael ellen teljes, a gazdasági, a diplomáciai, a kulturális, a tudományos és az oktatási életre is kiterjedő bojkottot hirdető BDS mozgalom mellett is. Ezzel természetesen nincs egyedül, hiszen a haifai központú Mada al-Carmel, vagy a palesztin nők jogaiért síkra szálló Mossawa Center is a BDS leghangosabb szószólói közé tartozik. A Gisha a gázai lakosok – és közöttük persze a terroristák – szabad mozgásáért harcol, az Ir Amim még az izraeli ásatásokban és nemzeti parkokban is a zsidók által a palesztinok ellen használt „politikai eszközöket” lát, a Yesh Din izraeli vezetőket jelent fel „háborús bűnökért” nemzetközi fórumokon, míg a Breaking the Silence torz, ellenőrizetlen és a világ legjelentősebb katonai szakértői által is számtalanszor cáfolt „vallomásokkal” igyekszik világszerte bizonyítani, hogy az izraeli hadsereg lépten-nyomon jóformán figyelmen kívül hagyó alapítványi támogatási rendszer minden erejével igyekszik láthatatlan maradni a külső szemlélők előtt. Miután az Open Society Foundations (Nyitott Társadalom Ala pítványok) internetes rendszerét má jusban meghekkelték, a szervezet bizalmas jelentései elérhetővé váltak a DC Leaks nevű honlapon. A dokumentumokból kiderül, hogy a támogatások változatos portfólióját minden esetben igyekeztek „háttérben maradva és távolságot tartva” megsérti a hadviselés egyetemes normáit. A viszonylag kisebb, bár annál nagyobb hírnévnek örvendő szervezetek mellett az igazi nagyágyúk sem kevésbé elfogultak Izraellel szemben. A támogatási pénzek egyfajta elosztó-központjaként is működő New Israel Fund maga is számos, a BDS-t támogató és az „Izrael apartheid állam” üzenetével kilincselő civil csoportosulást finanszírozott. Az itthon is jól ismert Amnesty International pedig Izraelben leginkább a 2006-os libanoni háborút, majd a 2009-es gázai hadműveleteket követő rosszindulatú és csúsztatásoktól hemzsegő jelentésekkel, illetve a zsidó állam ellen különböző európai bíróságokon és a Nemzetközi Büntetőbíróságon benyújtott kereseteivel hívta fel magára a figyelmet. A NYITOTTSÁG ÉLHARCOSAI ÖSSZEZÁRNAK Amint arról már esett szó, a kritikájával egyoldalúan Izraelre fókuszáló, közben a térség képét formáló autoriter államok tevékenységét kialakítani. Amint azt a napvilágra került anyagokat a Tablet magazin ban megjelent cikkében ismertető Liel Leibovitz megjegyzi, a finanszírozott kisebb szervezetek hálózata hatékonyan támogatta egymás céljait a médiában, miközben siettek kölcsönösen felerősíteni és hitelessé tenni az újabb és újabb üzeneteket. Természetesen az nyitott kérdés maradt, hogy a társadalmi élet számos területén és szinte valamennyi régióban aktív Soros György milyen mértékben ismeri az esetenként Izrael létezéshez való jogát is elvitató civil szervezetek valós tevékenységét. Az azonban bizonyos, hogy a saját zsidóságával és amerikaiságával egyaránt régóta bírkozó filantróp-befektető hajlamos a palesztinok ügyét Dávid harcaként látni az elnyomó Góliát ellenében. Ez pedig elég ahhoz, hogy az általa is sokszor hangoztatott küldetéstudatától hajtva következetesen kiálljon az „elnyomottak mellett”. A valósággal és a következményekkel azonban úgy látszik, ma már csak a „zárt” társadalmakban törődnek.
