Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-06-01 / 96. szám
2017 JÚNIUS | egység 27 JUDAPEST ANNO | KILE hogy mindenkinek tisztázza, az ingyen ebéd, nem csak a zsidóknak jár, sőt! JÓTÉKONYSÁG MESTERFOKON: BISCHITZNÉ ÉS AZ EGYLET A számos zsidó alapítású karitatív intézményből egyet mindenképp érdemes kiemelni, mégpedig a Fővárosi Szegény Gyermekkert Egyletet. Az egyletet 1879. április 24én nyolc magánszemély alapította meg Ferenc József király és Erzsébet királyné ezüstmenyegzője alkalmából. Kezdetben még pénzhiánnyal küzdöttek és egy bérelt szobában 1520, többségében árva gyermeket gondoztak. Az egylet pártolóinak száma csakhamar 1000 főre ugrott és éves szinten már 250, három és hat év közötti gyermeket szállásoltak el és taníttattak, és ennél még többnek a nevelését követték – mondani sem kell, hogy felekezetre való tekintet nélkül. Az egylet az aprócska bérleményből hamarosan az Akácfa utca 32. szám alatti épületbe költözött. Az 1880as évek vége felé fogalmazódott meg az egylet vezetésében: elsősorban Bischitz Johanna (18271898) díszelnöknőben és dr. Grosz Sándor (?–1908) elnökben, hogy jó lenne ha az intézmény egy új és korszerű épületbe költözne, pontosabban, ha egy saját menházat tudnának építeni az Akácfa utcai telken. Így a nemes célt szem előtt tartva számost jótékonysági bált rendeztek, sőt még szerencsesorjegyet is forgalomba hoztak. ÜNNEPSÉG AZ AKÁCFA UTCÁBAN 1889. november 10én az egylet kert jében szoboravatási bankettet ren deztek. Az ünnepség és a büszt he vesi Bischitz Dávidné Fischer Johannának készült, de nagy titokban, mert ha Bischitzné tudomást szer zett volna a „felhajtásról”, akkor biztosan megpróbálta volna sza botálni azt. Bischitzné pedig meg érdemelte a gálát, hiszen egyike volt a legnagyobbaknak, akik a hazai nyomort enyhítették: 1866tól, amikor megalapította a Pesti Izraelita Nőegyletet, annak égisze alatt fo lyamatosan az elesettek megsegí té séért fáradozott – jótékonysági ala pítványainak se szeri se száma nem volt. Saját kezdeményezésű alapítványain túl 35 egyesület és több mint 10 nőegylet dísztagja volt. Ezért is gondolhatták a kor ve zetői, hogy Bischitz Johannának készíttetik el a főváros első női szob rát. Ezen a bizonyos őszi vasárnap délelőttön egymást érték a szebbnélszebb laudációk, Bischitzné pedig hiába szabadkozott, hogy ő csak „eszköze a nemes szenvedélynek” – utalva arra, hogy ő „csupán” megszerzi a mecénásokat a jótékonykodásnak, közöttük a kor egyik legnagyobbikát, az úgynevezett „Rózsaünnepélyt”, melyen számos népszerű színésznő árult virágot. A karneválon csak támogatói jeggyel lehetett résztvenni, melynek teljes bevételét az új menház felállítására fordították. A Fővárosi Szegény Gyermekkert Egylet háza végül 1895re készült el véglegesen Porzsolt Ernő tervei alapján és Majorossy Géza kivitelezésében az egylet korábban is használt telkén. Az elkészülés évében, augusztus elején költöztek át a 300 gyermeket befogadó intézménybe, melynek földszintjén a hálótermek, fürdőszobák, valamint a tantermek voltak kialakítva. A három tanterem a főváros akkori tanintézményei közül a legnagyobb volt, egyenkénti 105 nmes alapterületével. Az egylet vezetőinek gyakorlatias szemléletét máig láthatjuk, ha felnézünk az épület második emele tére, ahol szembetűnően nagy, lekerekített ablakokat fedezünk fel. Itt volt a hangversenyterem, ahol szinte minden este koncerteket, előadásokat vagy éppen felolvasó esteket tartottak; a belépőjegyekből befolyt összeget pedig az intézmény fenn tartására fordították, vagyis ön fenntartókká váltak. Az új menház átadásával Bischitz né carrarai márvány büsztjét a kertből, a kapubejáró jobb oldali fülkéjébe helyezték át. Róna József (1861–1939) szobrász alkotását a második világháború után eltávolították, a Magyar Zsidó Múzeum raktárába került. Így mára csak az üres piedesztál vésete: „Bischitz Dá vidné, 1889.” jelez a majd’ 120 éve halott matrónáról. Az épület ma lakóház és napköziotthonos óvo da. BIBLIOGRÁFIA: Csillag Máté, „A Fővárosi szegény-gyermekkert-egylet. Gyermek otthon”, in: Egyenlőség (1895) 14. évf. 32. szám (melléklet), pp. 2-3.; György Aladár, „Bischitz Dávidné”, in: Vasárnapi Ujság (1889) 36. évf. 48. szám, p. 785.; Komáromi Sándor, „Egy kis összehasonlítás”, in: Egyenlőség (1901) 20. évf. 22. szám, pp. 6-7.; Péterfi Jenő, „A fővárosi Szegény-gyermekkert egyletről”, in: Egyenlőség (1893) 12. évf. 21. szám, p. 17.; „Az elismerés ünnepe. Bischitz Dávidné szobrának leleplezése”, in: Egyenlőség (1889) 8. évf. 43. szám, pp. 4-7.; „Judapest”, in: Egyenlőség (1911) 30. évf. 6. szám, pp. 9-10. Hirsch Moritz (1867–1896) bárót is –, a köszöntések és gratulációk csak folytatódtak. Szász Károly református püspök például mások mellett Szi lágyi Erzsébettel és Zrínyi Ilonával hozta párhuzamba Bischitznét. FELÉPÜL AZ ÚJ MENHÁZ A koronás arany érdemkereszttel, Fe renc József rendkereszttel és boszniai Natáliarenddel kitüntetett elnökasszonyt nem részegítette meg a tömjénezés mámora, hanem ezután is folytatta a gyűjtéseket, méghozzá egyre látványosabban: 1893. május 31én az Erzsébet téren megszervezte Bischitz Johanna és kitüntetései (Strelisky Lipót fényképész után, Vasárnapi Ujság (1898) 45. évf. 14. szám, p. 229.)
