Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-06-01 / 96. szám
2017 JÚNIUS | egység 13 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT kell, nem lehet a betartásukat kizárólag a dolgozókra vagy a tulajdonosra bízni. Ugyanígy szükséges a kósersági szabályok betartásának ellenőrzése. Különösen fontos ez olyan gyárak esetében, ahol kóser és nem kóser termékeket is gyártanak. A rabbinikus pecsét, a hechser , ennek az ellenőrzésnek a meglétét igazolja. Az igazolás azonban önmagában nem elegendő, ki kell egészülnie egy, a terméket lezáró pecséttel. Ez a pecsét bizonyítja, hogy az adott étel valóban kóser, nem cserélték el például a szállítás során, stb. A Sulchán á ruch 2 előírja, hogy a húst és a bort, amik nagyon szigorú ellenőrzést kívánó termékek, dupla pecséttel kell ellátni (chotám betoch chotám). Kenyér vagy más étel, ami nem ebbe a szigorú kategóriába eső élelmiszer, elég egyszer lepecsételni. MEGBÍZHATÓSÁG ÉS AZ ÁRTATLANSÁG VÉLELME A KÓSERSÁGBAN Az első fogalom3 , amivel meg kell is merkednünk, az az éd echád neemán böi szurin4. Eszerint vallási tiltásokkal kap csolatban egyetlen tanú5 vallo mása elég arról, hogy egy bizonyos dolog megfelel vagy nem felel meg a tórai törvényeknek és ez alapján el dől, hogy az megengedett vagy til tott. Ez abból következik, hogy a Tóra elfogadja a sakter kóser vágását anélkül, hogy két tanú állna mellette6 , illetve abból, hogy az em ber megbízhat a saját feleségében, hogy kó sert főz neki vagy, hogy mikvében alámerült7 . Ki lehet ez az egy tanú? Erről van egy másik alapelv, a chezkát kásrut 8 , ami nagyjából az ártatlanság vélelmének felel meg a kóserságban: minden zsidónak a kósersága megbízható, amíg nem merül fel vele kapcsolatban gyanú. Amíg egy zsidó tartja a micvákat és istenfélőnek tűnik, addig, ha valamiről azt állítja, hogy kóser, akkor az kóser. Mivel nemzsidókra nem vonatkozik a kóserság micvája, ezért ebben a kérdésben nem támaszkodhatunk az ő ítéletükre9 . A Talmud 10 ennek kapcsán úgy véli, hogy nemzsidó kereskedő esetén félő, hogy a kóserként eladott áru nem kóserrel keveredett (pl. a tejben nem csak tehén teje van11 , stb.). A talmudi bölcsek12 elrendelték, hogy ne vásároljunk bizonyos élelmiszereket olyan zsidótól, akiről nem tudjuk, hogy megbízhatóe. Pél daként a szíriai zsidó kereskedőket említik: tőlük nem volt tanácsos bort, tejet, halat vagy sajtot venni, mert13 akkoriban az volt a közvélekedés, hogy nem veszik komolyan a „vak elé ne tégy gáncsot” tilalmát 14, vagyis azt, hogy nem szabad más em bert bűnbe vinni15. Ugyanakkor egy ilyen kereskedő otthonában, ve le együtt nyugodtan lehetett enni, mert ők maguk betartják a kóserságot. A következő fogalom, amit be kell vezetnünk, a mumche (hiteles em ber), akitől a Talmud16 szerint sza bad vásárolni. A háláchá szerint mum che az, akiről tudjuk, hogy megbízható a kóserságban. Megbízhatónak egyes vélemények17 szerint azt tartjuk, aki általánosságban val lásosan viselkedik, „pl. minden nap vesz talisz t és tfilin t és háromszor imád kozik, kenyérevés előtt rituálisan megmossa a kezét, valamint a gyerekét vallásosnak neveli”. Egy szigorúbb vélemény18 szerint csak az a megbízható kósersági kérdésben, akinek széles körben ismert a vallásossága és nagy tóratudós. A KÓSERSÁGI IGAZOLÁS KIALAKULÁSA Hogyan tudjuk eldönteni ma, hogy hol és kiben bízhatunk meg, ami a kóserságot illeti és kik azok, akik a fent említett szíriai kereskedőkhöz hasonlóan megbízhatatlanok? Maimonidész19 szerint, az ókorban, amikor egész Izraelben csak vallásos zsidók laktak, mindenkitől lehetett például bort vásárolni, noha annak készítésére szigorú kósersági előírások vonatkoznak. Hisz ahol a többség vallásos zsidó, ott az emberek a vallásosság felé „húzzák” egymást, ezért mindenki megbízható. Külföldön azonban csak megbízható zsidótól volt szabad bort venni. Ma már az egész világon, még Izraelben is csak olyantól vásárolható hús, bor, stb., akiről tudjuk, hogy megbízható. A Sulchán aruch 20 is ezt a véleményt követi. A RöMÁ21 „a bor és minden más étel kapcsán, aminek esetében tartani kell attól, hogy nem kóser” idézi azt a véleményt, miszerint nem elég, hogy az eladóval kapcsolatban ne merüljön fel gyanú, hanem kifejezetten megbízhatónak kell ÉDESAPÁM, A HAGYMA-LABOR Édesapámnak gyerekkorától kezdve rejtélyes gyomorfájdalmai voltak, de itt Budapesten senki nem tudta megmondani, mi baja. Végül huszonéves korában, New Yorkban egy orvos rájött, hogy súlyosan allergiás a hagymára és a fokhagymára. Így édesanyám, ha hagymás-fokhagymás ételt készített, mindig külön főzött édesapámnak. A ’90es évek elején egyszer hazalátogattam, anyukám különleges vacsorát főzött a tiszteletemre, de édesapám azonnal eltolta a levest az zal, hogy hagymás. Hiába mérgelődött édesanyám, hogy nem adott ne ki hagymás ételt évtizedek óta, édesapám nem volt hajlandó megenni. Később anyukám arra jutott, hogy előző nap főzött ugyanabban a fazékban hagymás ételt. Hiába mosta el az edényt alaposan, az beszívta a hagyma ízét. Erre édesapám nevetve azt mondta, ő jobb mint egy labor, mert azt is kimutatja, ha előző nap hagymásat főztek egy edényben. Aztán hozzátette, hogy ezen is jól látszik, hogy igaza van a háláchának, amikor rögzíti, hogy a forró étel ízét az edények magukba szívják. Ennek az a fizikai oka, hogy a melegtől a tárgyak kitágulnak, majd kihűléskor, mikor újra összehúzódnak, magukba zárnak valamennyit az étel ízéből, amit következő főzésnél engednek ki.
