Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-06-01 / 96. szám
2017 JÚNIUS | egység 5 REBBE | REBBE „ÓVAKODTAM A KATONAI KIFEJEZÉSEK HASZNÁLATÁTÓL” Mit felelt a Rebbe egy angliai pedagógus kérdésére, aki a Civot Hásém, „Isten Serege” elnevezésű oktatási program „militáns stílusáról” kérdezte? Egy zsidó nevelési szakember, rabbi McQueens, aki nem volt tagja a lubavicsi haszid mozgalomnak, 1981. január 21én levelet írt a Reb bének, amiben rácsodálkozott a Rebbe Civot Hásémmel kapcsolatos „militáns hozzáállására”. A levélben szembeállítja egymással a Tórát, ami az „Élet Tórája” (torát chájim) nevet viseli, a katonaság harcá szati doktrínájával, melynek célja a háború és az öldöklés. A Rebbe egy magával ragadó levélben válaszolt neki: „A Civot Hásém szervezet a Tórát és a micvákat hoz za közelebb a zsidó gyermekekhez, ezért szükségtelen mondani, hogy a legkomolyabb megfontolással fektették le az alapjait. „Először is, a „Civot Hásém” (Isten serege) nem egy mo dern kifejezés, a zsidók Egyiptomból való megváltásá nak leírásában szerepel a Tórában. Világos, hogy a kontextus, amiben megjelenik, nem a testtest elleni küz delemmel kapcsolatos. Az a mondanivalója, hogy az a „sereg”, amely eladdig a fáraó rabszolgáiból állt, felszabadulván „Isten seregévé” vált, abból a célból, hogy attól kezdve őt és csakis őt szolgálják. A Tóra nem dicsőíti a küzdelmet, a háborúskodást és egyéb efféle kifejezést, hanem éppenséggel „útjai a kellem útjai és minden ösvénye béke”. Bölcseink szerint a Tóra azért adatott, hogy békét hozzon a világra, a béke pedig „az áldás tartóedénye”. A szervezet megalapításakor óvakodtam a katonai ki fejezések használatától, kivéve a Tóra szellemének megfelelő szavakat. Az ön által idézett „kémkedés” szó például nem szerepel a szókincsünkben. A kérdés inkább ez: ha valaki számára a „Civot Hásém” kifejezés a harccal és a háborúskodással kapcsolódik össze, mi az oka, hogy éppen erre asszociál? Mi lehet az oka, hogy a többféle lehetőség közül épp erre az lehetőségre esett a választása? Ez a kérdés elvezet bennünket a probléma gyökeréhez: mind az iskolában, mind az utcán, csak a büntetéstől való félelem az egyetlen visszatartó erő, az utóbbi években még ez is meggyengült. Az amerikai gyerekek a szabadság és a függetlenség légkörében nevelkednek. Ebből következik az önbizalom és a saját bölcsességbe vetett hit, ami elvezet ahhoz, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy úszhatnak az árral szemben, kijátszhatják a rendőrséget, a jogi rendszert, stb. Ezt a problémát a gyökerénél kell kezelni – az pedig a „kábálát ol” (a törvény igájának magunkra vétele) hiánya. Sokat gondolkodtam afeletti erőfeszítéseim ben, hogy módot találjak arra, hogy az amerikai gye re keket rászoktassam a nagyobb tekintélynek való alá vetettség elfogadására, szemben az általánosan elfo ga dott szellemmel, ami az iskolákban, az utcán, de még az otthonokban is uralkodik, ahol a szülők, akik nem akarnak törődni a gyerekekkel, inkább lemondtak a te kin télyükről és másokra ruházzák át a gyerekek nevelésének a feladatát. Arra a következtetésre jutottam, hogy az egyetlen út, ami ennek a gondolkodásformának a megváltozásához vezethet csakis egy olyan rendszer lehet, ahol a fegyelmet és a parancsok végrehajtását a gyerekek magukhoz közelállónak érzik. Ebből született meg a Civot Hásém terve, amely az első pillanattól kezdve nagy hatással volt a gyerekekre. Ösztönözte őket, hogy értelmes dolgokkal foglalkozzanak, és hassanak ők is más gyerekekre (a szeresd felebarátodat mint önmagadat szellemében) a mélyreható szeretet és a parancsteljesítés jegyében a Legfőbb Parancsnok iránt – ő Isten, a Seregek Ura. Hozzátenném, hogy ez a helyes nevelési módszer az olyan gyerekek esetében is, akiknek természetes hajlamuk van a küzdelemre és a harcra, ily módon megfelelő mederbe terelvén a velük született hajlamot. Ez pedig elvezet bennünket a következő pontig. Bár a Tórában a béke egy nagyon fontos kifejezés, ugyanak kor a világban folytonos harcot vívunk a jécer hará val (rossz ösztön). A Zohár azt írja, hogy a „milchámá” (há ború) és a „lechem” (kenyér) szavaknak ugyanaz a szótö ve, ezzel mutatva rá a folytonos harcra, ami az em ber lelkében zajlik, hogy habzsoljon, mint egy állat, vagy emelkedjen magasabb szintre, megőrizve a test egészségét, hogy lehetővé váljék az istenszolgálat. Ez az egyetlen háború, amit a Civot Hásém gyermekeinek meg kell vívniuk. A „csodafegyver” nem más, mint a sabat megtartása és a többi micva, ami a zsidó fennmaradás titka a nemzedékek során át. A Civot Hásém sikere minden helyen, ahol megalakult – az USÁban, Kanadában, Izraelben, és sok más helyen a világban – minden negatív következmény nélkül, önmagában bizonyíték arra, hogy a helyes úton járunk. Csak remélni tudom, hogy a Chábádon kívüli körök is magukévá teszik ezt a felfogást. ”
