Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-05-01 / 95. szám
2017 ÁPRILIS-MÁJUS | egység 31 KONYHA | MISPÓHE 31 Éjszakára lefedetlenül hagyott folyadékot sem szabad elfogyasztani, mert elképzelhető, hogy egy kígyó odakúszott, beleivott, és mérgével veszélyessé tette a vizet. Vannak, akik ivás előtt kiöntenek egy kicsit a pohárból. HA ÉN GAZDAG LENNÉK... A zsidó folklór számos szegulát, azaz jó jelet ismer arra nézve, hogy az ember meggazdagodjon. Azt mondják, ha valaki felcsipegeti péntek este a terítőről a szombati kalács lehullott morzsáit, meggazdagszik. Szintén a bárcheszhez kapcsolódik és gazdagsággal kecsegtet a sliszel-chálá, vagyis a kulcs alakú kalács készítésének szokása a peszách ünnepét követő első szombatra. Vannak, akik pedig éppen a kovásztalanban keresik a gazdagság kulcsát, egy kis darabot egész évben megtartanak a széder esti lakoma utolsó fogásából, az áfikománként, vagyis utóételként fogyasztott maceszből. Szombaton nemcsak a kalács, hanem a bor is „hozhat gazdagságot”: ha úgy töltjük ki a kidushoz szükséges bort, hogy kissé túlcsorduljon a pohár szélén, vagy ha a szombatot búcsúztató hávdálá végén pár csepp bort teszünk a zsebünkbe abból a borból, melyben eloltottuk a több ágú hávdálá gyertyát. Érdekes, szintén a meggazdagodás vágyát kifejező szegulá az, ha ros hásáná előtt az ember új kést vásárol, megmeríti a mikvében és azzal készíti az újévi lakomákra szánt ételt. Vannak, akik tartózkodnak attól, hogy ételt, elsősorban kenyea másokért való imádkozásra. Sokan úgy tartják, hogy betegek vagy gyermekáldásra váró párok esetében az a leghatásosabb, ha negyven nő vesz ugyanazon szombat előtt chálát és imádkozik értük. Igencsak elterjedt szokás a szeudát áménim . Ha egy ember súlyosan megbetegszik, fiatal lányok vagy nők egy csoportja összegyűlik és különféle ételekre mondanak áldásokat a beteg gyógyulásának reményében. Az áldásokra mindenki ámennel felel, mivel Bölcseink szerint az az igazi áldás, amelyre elhangzik az „ámen” felelet is. NEFELEJCS! Bölcseink szerint (Horájot 13b.) öt dologtól válhat az ember feledékennyé – ezek közül négy evés-ivásssal kapcsolatos: ha olyan ételt eszik, amiből egy macska vagy egy egér már evett, ha megeszi egy állat szívét, ha rendszeresen olajbogyót eszik, illetve ha olyan vízből iszik, amit kézmosásra használtak. Az olajbogyóval ellentétben azonban az olívaolajról úgy tartják Bölcseink, hogy javítja a memóriát, így aki az olajbogyót olívaolajjal együtt fogyasztja, nem fog felejteni, mivel a Talmud szerint a fiú ereje nagyobb az apáénál – jelen esetben az olajbogyóból származó olaj hatása nagyobb, mint a gyümölcsé. ESZRIG NÁCH SZIKESZ? Az „etrog Szukkot után” mondás, mely valaminek a teljes haszontalanságára utal, nem minden esetben állja meg a helyét. A zsidó néphit szerint ugyanis annak a nőnek, aki várandóssága utolsó hónapjában a szukkoti citrusgyümölcsből készített lekvárból eszik, könnyű ret bárhová is felakasz szanak, mivel úgy vélik, hogy elvesztenék miatta a szerencséjüket vagy elszegényednének. A peszáchot követő első szombatra sok helyen kulcs alakú bárcheszt készítenek. A hagyomány szerint peszáchtól kezdve az Ég kapui egy hónapon át nyitva állnak, ezt jelképezi a kulcs. A kulcs alakú bárcheszt jó ómennek tartják az ember jövedelmére nézve: a zsidó nép peszáchkor vonult be az Ígéret Földjére, és az ünnepet követően már nem hullott manna az égből. A zsidóknak ettől fogva saját maguknak kellett előteremteniük a táplálékukat. A kulcs azt szimbolizálja, hogy imáink nyitják meg az Ég kapuját, és ezáltal azokon keresztül érkezik Istentől a párnászá, vagyis a megélhetés áldása. Vannak, akik nem a kalácsot formálják kulcs alakúra, hanem egy valódi kulcsot sütnek bele a tésztába. MÁSOK JAVÁRA A szombati kalácshoz egyéb hiedelmek is tartoznak. Ha betegért vagy háborúban harcoló katonákért kell imádkozni, szokás összegyűjteni nők egy csoportját, akik otthonukban nagyobb mennyiségű bárchesztésztát gyúrnak, mely által teljesíthetik a háfrását chálá micváját. A chálá levétele különlegesen alkalmas időnek számít szülése lesz. Azt is mondják, hogy a tu bisvátkor fogyasztott etroglekvár ál - dást hoz a házra. Ugyanígy áldást remélnek a haszidok szellemi ve zetőjük, a rebbe által ki osztott sirájimtól. A szó maradékot jelent, kis ételdarabokat jelöl, melyek egy olyan ételből szár maznak, amire a rebbe áldást mondott. Ugyanígy szo kás a szombati és ünnepi kidusnál abból a pohár borból inni, ami fölött az áldást elmondták, mivel az nagyobb szentséget hordoz. A leánygyermek születése után a közösségben tartott kis étkezés sokak szerint a jövőjét alapozza meg, és jó jelnek számít arra nézve, hogy megfelelő házastársat találjon, ha eljön az ideje. A Rebbe fontosnak tartotta, hogy küldöttei peszách előtt kézzel készült maceszt osszanak szét a közösségüknek. Ugyanígy nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy jom kipur előtt, a Báál Sem Tov nyomdokain haladva, lekáchot, vagyis mézes süteményt osszon ki a híveinek. „Édes süteményt adok neked – az Örökkévaló pedig adjon neked jó évet.” 2017 ÁPRILIS-MÁJUS | egység
