Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-05-01 / 95. szám
2017 ÁPRILIS-MÁJUS | egység 21 KÖZÖSSÉG | KILE VÁGYAKOZNI AZ UTÁN, AMI A MIÉNK Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Számomra a legjobb volt megtapasztalni, hogy milyen fontos közösségünk tagjainak a család és a tanulás. És még valami: visszagondolva a sokféle válaszra, erős és szívmelengető érzés tartozni valahová. Érdekes, hogy a sok beszélgetés alatt nem gondolkodtam el azon, vajon én mit válaszolnék a hétről hétre feltett kérdésekre. Most főszerkesztőm kérésére megtettem. Hogyan látom magam a zsidóságban, magam körül a zsidóságot tíz év múlva? A budapesti zsidósággal kapcsolatban optimista vagyok. Gyerekeink úgy nőnek fel, hogy számukra a zsi dóság természetes közeg. Zsinagógába, ifjúsági szer ve zetekbe járnak, nyáron Szarvason táboroznak, és köz ben a Bálint Házban ismerkednek ünnepeinkkel... Ön tudatosak és sokkal kevesebb a félelem és a trauma ben nük, mint az előző generációkban. Remélem, ez a virágzás folytatódik és hogy ennek a családommal együtt részesei lehetünk. Van-e kedvenc imám? Nagyon szeretem a szombati gyertyagyújtást. Fontosnak tartom azokat az imákat, amelyekben köszönetet mondunk valamiért, számunkra nyilvánvaló dolgokért. Sokszor elfelejtem, milyen sok mindenem van. Jó, ha ezt tudatosan átérzem, figyelek rá. Ahogy Simone Weil francia zsidó író-filozófus gondolta: meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. kem, hogy azt a magyar zsidóság javára költsem el, mit tennék? Sokan élnek szegénységben a zsidóságon belül. Nekik segítenék oktatással, munkahely-teremtéssel. A magyar társadalomban pedig szintén oktatásra, tankönyvkiadásra fordítanék egy nagyobb összeget, hogy az országban felnövő gyerekek megismerkedhessenek a zsidósággal és választ kapjanak kérdéseikre. Milyen az ideális zsidó iskola? A zsidóság Budapesten hála Istennek sokféle. Ezért jó, hogy több zsidó iskola van. Van, akinek a vallás a fontosabb, van, akinek a világi tudás vagy a közösség. A lényeg, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő intézményt, ahol otthonosan mozoghat. Mi az, amit másképp csinálnék, mint az elmúlt években tettem? Talán többet tanulnék... Kit vinnék magammal egy lakatlan szigetre? A családomat természetesen. Persze a barátaimat. De nem hiszem, hogy sokáig bírnám egy lakatlan szigeten, akkor sem, ha körülöttem vannak a szeretteim. Hiányozna a kényelem és a civilizáció. Ha egy névtelen adományozó 10 milliárd forintot adna ne-Mit kérnék a magyar zsidóságnak a Siratófalnál? Egy olyan befogadó közeget Magyarországon, ahol a másság nem negatívum. Sem vallási, sem más értelemben. Ahol lehet különbözni, lehet sokfélének lenni. A közösségben pedig azt szeretném látni, hogy kicsit jobban, kicsit többen kinyitják a szívüket. „Nekem ez a hazám. Ha el kellene hagynom, egész Magyarország hiányozna. Nem tudnék elmenni. Az apám sem tudott.” (Székhelyi József, színművész: Ha el kellene költöznie Magyarországról, melyik zsidó szervezet, intézmény, személy hiányozna a leginkább?) szabadabb, a sokszínű világra kíváncsibb országban látja magát és a zsidóságot a jövőben. Székhelyi József pe dig egy olyan világban élne, amelyben kihalóban van a rasszizmus. Legyen divatjamúlt zsidózni! Talán a legfontosabb tanulsága az eddigi interjúknak: legtöbbünk vágya a zsidóságon belüli viszálykodások megszüntetése. A kér dés így hangzott, ha kérhetnél va lamit a Siratófalnál a magyar zsi dóság számára, mit kérnél? Talán nem is volt olyan válaszadó, aki ne említette volna meg, hogy az egészséges vitákon A ZSIDÓSÁG-KÖRKÉP SOROZAT FOLYTATÓDIK, PÉNTEKENKÉNT ÚJ ARCOKKAL A ZSIDO.COM-ON. túl, a zsidó kö zös ségnek összefogásra, igazi partnerségre, valódi párbeszédre volna szüksége. FOTÓK: ZSIDO.COM
