Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-05-01 / 95. szám
egység | 2017 ÁPRILIS-MÁJUS 6 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM MI IS AZ A VÉRVÁD? Elsősorban zsidók ellen emelt alaptalan vád: azzal vádolnak meg egyes zsidó személyeket vagy egész közösségeket, hogy a peszáchi kovásztalan kenyér, a macesz készítéséhez keresztény gyermekek vérét használják fel. Bár a zsidó vallás szigorúan tiltja az emberáldozatot és a vér fogyasztását is – ami nyilvánvalóan alaptalanná teszi ezeket a vádakat –, ez az alapvetően gyűlöletből táplálkozó hiedelem évszázado kon keresztül élt Európában. Egy-egy vérvádnak akár egy egész kö zösség is áldozatául eshetett, az inkvizíció halálra ítélhette a bűnösnek talált zsidókat, a zsidógyűlölettől izzó tömeg pedig véres pogromokat rendezett a közösségekben. A VÉRVÁD GYÖKEREI A polgári időszámítás kezdete előtti V-IV. században élt Demokritosz azt állította, hogy a zsidók hétévente feláldoznak a Szentélyben egy nem-zsidót, apró darabokra vágva annak testét. Az i.sz. 1. évszázadban működő Josephus Flaviustól értesülünk egy másik korai vérvádról is. Az Apión ellen című művében Jeruzsálem elfoglalása kapcsán meséli el, hogyan terjesztettek a zsidókról hamis vádakat azáltal, hogy azt mesélték: egy görög férfit szabadítottak ki a jeruzsálemi Szentélyből, akit állítólag azért tartottak ott fogva, hogy rituális keretek közt feláldozzák és egyenek a húsából, ahogyan azt, az állítólagos elbeszélő szerint, évente megteszik egy-egy görög férfival. A SÖTÉT KÖZÉPKOR A vérvádak a középkorban terjedtek el a keresztény Európában. A zsidókat minden lehetséges módon üldöző inkvizíció térnyerésével egy re gyakoribb lett, hogy azzal vá dol tak meg zsidó csoportokat, kö zös sé - geket, hogy egy keresztény em bert (leginkább kisgyermeket, vagy szűz - lányt) rituális szertartás ke retében meg öltek, vérét megitták, vagy belesütötték a peszáchi maceszba. Peszách több ponton is kapcsolódik a vérhez, egyrészt a peszáchi történet által (a zsidóknak egy bárányt kellett levágni és vérével az ajtófélfát be kenni), másrészt a peszáchi áldozaton keresztül, har madrészt a ke resztény húsvét kap csán, így a zsi dók elleni vérvádak szinte kivétel nélkül peszách ünnepével kapcsolatosak. A széder este, melynek alkalmával összegyűltek a családok, és késő estig, éjszakába nyúlóan ünnepeltek, különösen gyanúsnak számított. Innen ered az a szokás, hogy vannak, akik annak ellenére, hogy a vörösbor nemesebbnek és ezért ünnepi célokra alkalmasabbnak számít, széder estén mégis fehéret isznak, nehogy a vörösbort az ablakon beleső falusiak vérnek nézzék, és ezáltal kezdetét vegye egy újabb pogrom. Ugyaninnen ered az a szokás, hogy amikor a széder végén nyitott ajtó mellett mondunk el egy rövid szövegrészt, akkor az VÉRVÁDAK TÖRTÉNETE: KELL-E A PÁSZKÁBA KERESZTÉNY VÉR? A válasz természetesen az, hogy nem. Ám ez a hiedelem zsidók százezreinek vérét követelte. De honnan ered és miért tartja magát ilyen makacsul? NAFTALI DEUTSCH ÍRÁSA HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM
