Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-04-01 / 84. szám
2016 ÁPRILIS | egység 9 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ MAIMONIDÉSZ TÚLÉLÉSI STRATÉGIÁJA Az Almohádok hispániai zsidóül dözése elől a judaizmus egyik legnagyobb törvényho zó jának és filozófusának, a cordo bai születésű Mose ben Maimonnak (Muszá ibn Mai mun, Maimonidész, RÁM BÁM, 1135-1204) családjával együtt az észak-afrikai Fezbe, majd onnan a Szentföldre kellett menekülnie. Az észak-afrikai üldözött zsi dók szá mára írta Maimonidész apja, a dá ján Maimon ben Jo széf az Igeret há-ne há mát (Vigasz taló levél) című művét, ma ga Maimonidész pedig a Máámár ki dus há-Sém ( Értekezés az isteni Név meg szenteléséről) című írását, amely egy faj ta „marranizmust” ajánl túlélési stra tégiának az erőszakkal iszlamizált észak-afrikai zsidóknak. JOSZÉF CHÁJIM RABBI – A BEN IS CHÁJ (1832-1904) A bagdadi rabbi – híres rabbicsalád sarja – korának egyik legnagyobb szellemi vezetője és tóratudósa volt. A Tóra iránti szeretete és szorgalma már gyerekkorában megmutatkozott. Egy híres történet szerint hétéves korában játék közben egy mély gödörbe esett. Csodás kimeneküléséért hálából onnantól kezdve minden idejét a Tóra tanulmányozásának szentelte. Amikor apjának napokig nem volt lehetősége válaszolni egy hozzá intézett vallásjogi kérdésre, a 14 éves Joszéf Chájim adott részletes és kielégítő felelet a kérdező rabbi számára. 18 évesen házasodott meg, és apja halála után, 25 évesen vette át a rabbiszéket. Hatásköre jóval túlmutatott Bagdadon: véleményét az egész keleti zsidó világban elfogadták, sőt, sok döntvényét a z askenáz közös ségekben is érvényesnek fogadják el a mai napig. Számos könyvet írt mind a zsidó jog, mind pedig az ágádá (nem joggal foglalkozó talmu di történetek) témakörében. Leghíresebb könyve a Ben Is Cháj, mely a hetiszakaszokat mutatja be, és gyakorlati háláchikus útmutatókat ad, illetve a szakaszokhoz kapcsolódó kabbalisztikus fejtegetéseket közöl. Könyvének – mely a vallásos szfárádi otthonok nélkülözhetetlen darabja – népszerűségét mutatja, hogy Joszéf Chájim rabbi ezen a néven vált ismertté. A Ben Is Cháj fontosnak tartotta az askenázi és mizráchi (keleti) kö zösségek közti különbségek áthidalását. Hirdette, hogy a tóratudósoknak kölcsönösen tisztelniük kell egymást. Amikor egyszer egy bagdadi férfi áldást kért a jeruzsálemi Jáákov Saul Elisár rabbitól az így felelt: „Miért jöttél hozzám? Ott van Bagdadban a bölcs Joszéf Chájim. Nincs még egy hozzá hasonló a világon.” elűzéséhez vezetett. 1948. május 14-én létrejött az önálló izraeli ál lam. A függetlenség kikiáltása után a környező arab államok a palesztinai arabok jogainak védelmére hivatkozva háborúba kezdtek Izrael ellen, ami őszinte meglepetésükre zsidó győzelemmel végződött. E háborút követően számos továb bi nagyszabású fegyveres összeütközésre került sor Izrael és arab szomszédai kö zött. Bár ezek a háborúk és fegyveres konfliktusok sokkal inkább nacionalista és politikai indíttatásúak mint vallási jellegűek voltak, az állandósuló és feloldhatatlannak tűnő arab-izraeli konfliktus világméretekben is erősen meggyengítette a korábbi, nagyjából harmonikus muszlim-zsidó kapcsolatokat, felerősítve a fundamentalista iszlám zsidóellenességét. A háborúk egyik melléktermékeként az iszlám országokban korábban élt zsidók menekülésre kényszerültek. béli sorsukra nyilván az arab-izraeli konfliktus alakulása és az «arab tavasz»egyelőre beláthatatlan fordulatai nyomják rá bélyegüket . A fellángoló vallási fanatizmus következtében tömeges kényszerkonverzióra került sor a 12. században a fundamentalista Almohád dinasztia alatt Észak-Afrikában és Andalúziában, továbbá a «szomszédos» Timbuktuban (Mali Birodalom) vagy a távoli Buharában (Üzbegisztán) . A fanatikusan fundamentalista Juszuf ibn Tasfin almoravida uralkodó (1061-1106) és fia, Ali ibn Juszuf (1106-1143) halálbüntetés terhe mellett kiutasította azokat a marokkói zsidókat, akik nem voltak hajlandók áttérni az iszlámra. Illusztrált lap purimi versekkel, 19. század, Kurdisztán ZSIDÓ KÉPVISELÕ AZ IRÁNI PARLAMENTBEN Napjainkban iszlám uralom alatt a legtöbb zsidó (körülbelül 30-35,000 fő) Iránban él, egy (felekezeti) képvi selőjük az iráni parlament tagja. Az iráni zsidóknak nincs módjukban elhagyni az országot. Szám szerint a következő két legnagyobb közösség a volt szovjet Üzbegisztánban és Törökországban él. Közeljövő FOTÓ: CHABAD.ORG; KLUGER ZOLTÁN – IZRAELI NEMZETI FOTÓARCHÍVUM
