Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-05-01 / 85. szám
2016 MÁJUS | egység 29 REJTVÉNY | MISPÓHE ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR Egy szikra a zsákban érkezett a határra, ahol néhány ordítozó embert talált, akik azt állították, hogy ők őrök. Nagy nehezen keresztüljutott rajtuk, és ott állt az ország megannyi gonosz lakosa közt. Számtalan viszontagságon esett keresztül, míg végül a fővárosba ért: megdobálták tojásokkal, elvették a pénzét, megcibálták a ruháját, és akárhányszor a helyes út felől érdeklődött, szándékosan rossz irányt mutattak neki. Amikor végre megérkezett, nem talált szállást, senki nem akarta beengedni őt. Az egykori vándor házához érve a többinél rendesebbnek, hívogatóbbnak találta azt. Bekopogott, és szívdobogva várt. A férfi ajtót nyitott, de ahogy meglátta a megtépázott ruhájú zsidót, gyorsan be is csapta az ajtót. A cádiknak a következő éjszakát is a szabad ég alatt kellett töltenie. Amerre járt, mindenütt kinevették, kigúnyolták. Pénteken azonban azt gondolta magában: „Azonnal szállást kell találnom, hogy illendően megünnepelhessem a szombatot.” Megkereste azt a házat, amelyik barátságosabbnak tűnt, és minden bátorságát összeszedve bekopogott az ajtón. „Legalább hallgass meg!” – kérlelte a házigazdát, miután az nagy sokára kinyitotta, majd rögtön vissza is csukta az ajtót. A könyörgésre végül válasz érkezett: „Mit akarsz, hé?!” – „Isten azt parancsolta nekünk, zsidóknak, hogy ünnepeljük meg a szombat napját. Holnap szombat, szeretnék szállást éjszakára.” – „Szombati ünneplés? Sábesz? Olyan ismerősen csengenek ezek a szavak... de olyan régen volt, nem is emlékszem...” A cádik biztatta: „Gondolkozz, ez fontos!” Az egykori vándor tétovázva felelt: „Gyere be. Ha itt, az ajtóban beszélgetünk, mindketten pórul járhatunk.” Ahogy beléptek, az egyik sarokban, egy szemétkupac alján, a cádik keskeny bőrszíjat pillantott meg. „Neked van tfilined?” – kérdezte a cádik. „Ez az egyetlen dolog, amit a régi életemből megőriztem.” A rabbi azt kérdezte: „Ha segítek neked, visszatérsz? Együtt ünnepelhetjük a szombatot. Mindjárt lemegy a nap, és beköszönt a sábesz!” – „Visszatérek! Nem élveztem soha az itteni életet, de nem mertem ellentmondani az itt lakóknak, féltem és inkább olyanná váltam, mint ők. Itt az idő a változtatásra!” És ahogy a nap lebukott a látóhatáron, és beköszöntött a szombat, egy újabb szikra került abba a hatalmas zsákba, melyben az Örökkévaló gyűjti ösz sze a micvák kis szikráit, hogy megtöltsék a zsákot, és elhozzák a megváltást. DÉNES ANNA MESÉJE Volt egyszer egy ország, ahol az emberek rosszak voltak: loptak, csaltak és sokat bántották egymást. Évszázadok óta mindenki elkerülte azt a földet. Egyszer egy gyanútlan vándor vetődött arra, letelepedett, és hamarosan az ő élete is rablás és gonoszság lett. Idővel arról is megfeledkezett, hogy valaha egy másik világban lakott. Élt ebben az időben egy nagy cádik: szentéletű, igaz ember. Egész életében azon dolgozott, hogy ösz szegyűjtse a szétszóródott isteni szikrákat: tanította az embereket, kereste a zsidókat, és visszasegítette őket a nekik előírt útra. Egyszer úgy döntött, hogy ezt a gonosz országot is meglátogatja. Erdőkön, hegyeken gyalogolt át, folyókon, tengereken kelt keresztül, míg el-MESE | MISPÓHE 2016 MÁJUS | egység 29
