Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-05-01 / 85. szám
egység | 2016 MÁJUS 20 JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ Miért olyan hihetetlen ez? Ma is nagyon kevesen lehetnek Magyarországon, akik fejből tudnak Kádist mondani. Ez már a holokausztnak köszönhető, és annak, ami utána volt. Zárójelben jegyzem meg, pont ezért adtunk ki 2009-ben egy Sábeszi fonetikus imakönyvet. De a háborúig nem kellett ortodox zsidónak lenni, hogy valaki el tudja mondani a Kádist. Magyarországon a holokausztig gyakorlatilag minden, kicsit is hagyományhű zsidó el tudta olvasni az álefbétet, tudott áldást vagy Kádist mondani fejből. Ha a valós történéseket nézzük, találhatott volna Saul magának rabbit? Ennek utánanéztem. A film a Sonderkommandósok lázadása előtti napon kezdődik, így a dátumot pontosan tudjuk: 1944. október 6-7-én játszódik a történet. Abban az időben a Sonderkommandóban volt egy, a harmincas éveiben járó lengyelországi rabbi, bizonyos Leibl Langfuss, Makow Mazowieckből. Ez Varsótól kb. másfél órára van. Langfuss rabbi volt ott a dáján, egy responsum kötetben még neki címzett 1938-os levelet is találtam8 , amiből kiderül, hogy nagytudású talmudista volt. Dr. Nyiszli József (1901-1956), akiről a filmben a Mengele mellé beosztott boncolóorvost mintázták, 1946-ban írt visszaemlékezéseiben megemlíti Langfuss rabbit, mint a Sonderkomando aszkétáját, aki nem sürgette az embereket a halálba.9 Langfuss rabbi volt a Sonderkommando lázadásának egyik vezetője, jiddisül vezetett naplójának tanúsága szerint túlélte a lázadás leverését. Ez a napló egyébként 1952-ben került elő Auschwitzból. Érdekes, hogy Nyiszli kifejezetten megemlíti, hogy amikor halottak elégetésére kényszerítették a rabbit, mindegyikük felett elmondta a Gyászolók kádisát. Ha tehát valakinek aznap kellett volna egy rabbi, aki el tudja mondani a Kádist, akkor nem kellett volna messzire mennie, ott volt a Sonderkommandóban. napon. 1944. október 7-e ugyanis szombatra esett. Tudni kell, hogy szombaton a holttest mükce, nem szabad megmozdíta ni sem10 , nemhogy menekülés közben ki vinni a táborból, amikor szombaton nem szabad semmit magánterületről közterületre vinni11 . Ráadásul komoly szombat szegés ásni és temetni sábeszkor 12. Ezek a hibák mennyire befolyásolják a film értékét? Ez nem egy dokumentumfilm, így előfordulhatnak nem teljesen valósághű részletek, amelyek sok esetben csak a téma egyes részleteit is ismerő hozzáértőnek tűnnek fel. Például nekem, akinek a jiddis az anyanyelvem, feltűnt, hogy Saul nem a kárpátaljai tájszólást beszéli, amit pedig ungváriként kéne neki... De ezek nem vonnak le a film valódi mondanivalójából, abból, hogy sok fontos, elgondolkodtató kérdést vet fel és egyedülálló betekintést nyújt az egyéni tragédiákba. A történet az én értelmezésemben azt fejezi ki, hogy az emberi méltóságtól, az élettől és a méltó haláltól is megfosztott közegben, hogyan próbálja valaki éppen a halottnak járó végső tiszteletadás révén visszanyerni élete méltóságát, és ehhez keres fogódzókat múltbeli emlékeiből. Mindez ráadásul inspiráció is lehet: ha ilyen embertelen körülmények között is voltak, akik ragaszkodtak a zsidó vallási előírásokhoz, akkor ma, amikor hál’ istennek nem fenyeget minket veszély, igazán nem jelenthet komoly problémát, hogy gyakoroljuk a vallásunkat. Valóban voltak egyszerű emberek Auschwitzban, tanulatlan zsidók, mint Saul, akik a halál torkában is ennyire ragaszkodtak vallási előírásokhoz? Sok zsidóval beszélgettem a filmről és ol vastam kritikákat is. Sokszor felmerült, hogy nem hihető az, hogy a zsidóknak Auschwitzban, amikor fő gondjuk a túlélés volt, vallási előírások jártak volna a fejükben. Számomra ez egyáltalán nem hihetet len. New Yorkban nőttem fel, a brook lyni Williamsburgban, a ’60-70-es évek ben, ahol nagyjából háromezer, Magyarországról származó ortodox zsidó család élt. A felnőttek mind holokauszttúlélők voltak, meg tudtuk mutatni kuriózumként, ki az a három zsidó, aki még „Ő a Sonderkommando aszkétája, aki, hogy a vallás étkezési előírásainak megfeleljen, nem eszik egyebet... mint kenyeret, margarint es hagymát. A beosztása tüzelő lenne az égetőkemencénél, de mint fanatikus hitbelinek elintézem..., hogy felmentést nyerjen e borzalmas munka alól... midőn a halottakat a tűzszekrénybe csúsztatják, csak akadályozza a munkát, ugyanis minden esetben elmormolja a halottak utáni imát. Több ezerszer... napjában.” (Dr. Nyiszli József 1946-os visszaemlékezése Langfuss rabbiról) Mindezek ellenére sikerült eltemetnie Saulnak a fiát. Ezzel nagy micvát tett? Igen, mindenképpen. Ha azonban a történelmi tényeknél maradunk, azt is tudnunk kell, ez egészen biztosan nem történhetett a filmben említett
