Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)

2015-05-01 / 85. szám

ZSIDÓNEGYEDBÕL PANELEK ÉS STÚDIÓ Perlaki Kati régi és új fényében is imádkozhatott a zsinagógában, hiszen kislánykorában is itt kö­szöntötte a szombatot és ma is itt tölti péntek estéit: Jó ide bejönni. Azt is szere­tem, hogy szabadon áll az épü­let, kerítés sincs. Az embernek nincs semmi holokauszt-fee­lingje, nagy élet van, gyerekek szaladgálnak. Személyesen ne­kem azért is fontos ez a hely, mert itt teljesedhetett ki a zsi­dóságom, a közösség aktív tag­jává váltam: tanulok és tanítok. LEFKOVICS PÉTER lamosítás ide is elért. Bezárták az is­kolát, a zsinagóga még egy darabig működött. Neumann rabbi meg­halt, ráadásul ‘ 56-ban megcsappant a háború miatt már amúgy is le­csökkent számú zsidó lakosság lét­száma, a zsinagógát is bezárták. A környék há zait lebontották, min­denhová panelházakat emeltek. Ma már rá sem le het ismerni az egykori óbudai zsidó negyedre. A zsinagó­ga épülete textilmúzeumnak adott helyet, majd – érdeklődés hiányá­ban – bezárták, állaga egyre rom-Szeretek Óbudára járni. A zsi­nagóga tele van fiatalokkal, akik közül sokan a barátaim lettek. Ez egy élő, fejlődő, nyüzsgő közösség. Különösen szeretek szombatonként itt imádkozni, ilyenkor itt vannak az oszlopos tagok. A rabbi személyén és a baráti kötődésen túl a gyönyörű környezet miatt is szívesen jár ide az ember. SZERÉNYI ÁDÁM BÁR MICVÓ ÚJRA ÓBUDÁN A Perlaki család sem látogathat­ta többé kedvenc zsinagógáját, bár Kati néniék fiukat is, unokájukat is úgy nevelték, hogy gyakorolják a hi­tet. Időközben a család elköltözött Óbudáról, sőt, a rokonság egy része a tengerentúlon talált új otthonra. Néhány évvel ez előtt az unoka test vé­rem ke resett meg engem, aki Kana dá­ban él. Hallotta, hogy újra működik az Óbu dai Zsinagóga. Annak ide jén itt zajlott a család minden fon tos ün­nepe, neki is Óbuda volt az otthona. Épp az unokája bár micvójára készült. Arra kért, hogy segítsek neki abban, hogy a család újra itt ünnepelhessen, hiszen neki is itt volt a bár micvója. Felkerekedtünk, egy péntek este el­mentünk a fiammal Óbudára, hogy megnézzük, mi lett szeretett templo­munkból. A rabbi, Köves Slomó oda­jött hozzánk a szertartás után beszél­getni. Nem volt visszaút, a szívem is ide húzott és a közösség is befogadott minket. Fél év múlva itt ünnepeltük a kanadai rokonokkal együtt az unoka­testvérem unokájának a bár micvóját. Csodálatos volt. Kati néni azóta is minden pénte­ken Óbudán, az egyre szépülő zsi­nagógában köszönti a szombatot. A közeli utcákban akkoriban zsi­dó élet folyt, még a háború után is, annak ellenére, hogy a holokauszt Óbudán mintegy háromezer áldo­zatot követelt. Óvoda, iskola, idő­sek otthona működött a közelben. A Lajos utca, a Mókus utca, a Lak­tanya utca lakói között nagy létszá­mú zsidóság élt, még az ötvenes években is. Még mindig ez volt Bu­dapest egyik legnagyobb zsidó kö­zössége. Szatócsboltok, kis üzletek, a híres textilgyár is itt állt. Mi a Zichy utcában laktunk, ahol a zsidó ház is volt: a földszin­ten óvoda, iskola működött, az emeleten pedig idősek otthona. Itt élt Neumann rabbi is a családjával. Kóser konyha is volt az épületben. Péntekenként mindig hittan volt az utolsó óra, utána átsétáltunk a zsi­nagógába istentiszteletre – emlék­szik vissza Perlaki Kati. Az ‘ 50-es években azonban az ál ­Perlaki Katalin és Köves Slomó rabbi a zsinagóga megnyitóján egység | 2016 MÁJUS 14 lott. Később a Ma gyar Televízió vette át az üzemeltetést, teljesen átalakult a szerkezete. Megnyitó vacsora Itt élt a csalá ­dom Óbudán, eb ben a zsina­gógában esküd­tek a szüleim, nagyszüleim is. Én is és a fiam is Óbudán szület­tünk. Kislány­ko romban itt zaj lott az életem – meséli Kati né ni. – Számos esküvőn, bár mic vón, bát mic ván vettem részt a zsinagó­gában. FOTÓK: EMIH ARCIVUM, SIN OLIVÉR

Next

/
Thumbnails
Contents