Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)

2015-05-01 / 85. szám

2016 MÁJUS | egység 13 az 5771. zsidó év kezdete alkalmából újra megnyíltak a zsinagóga kapui. Az épület visszakapta régi funkció­ját. A 2010-ben megkezdődött mun­kálatok után – a közösség, a Róth testvérek és a magyar állam nagylelkű adományainak hála – 2016. április 12-én ismét felavatták a régi-új zsinagó­gát. Újra ragyog a zsinagóga boltoza­tán a huszonötezer Dávid-csillag. Már gyerekkoromban a fejemben volt, amikor elmentünk az épü­let mellett, hogy milyen kár, hogy már nem zsinagóga. – kezdi Köves Slomó, az EMIH és a zsinagóga rabbija. – Később álmaimban szere­pelt, hogy esetleg egyszer újra ima­ház lehet a sokáig tévéstúdióként működő épületből. Amikor egy in­gatlanos felhívott, hogy nem aka­rok-e véletlenül egy zsinagógát ven­ni, azt hittem, viccel. Korábban is terveztem, hogy a III. kerületben, a Galagonya utcában kialakítunk egy kis imaházat, de az a terv nem jött össze. – A rabbi akkor még úgy látta, az épület túl nagy, esetleg egy múzeum és egy imaház működhet­ne benne. – Egy tanmese szerint a haszid megkérdezte a Lubavicsi Rebbét, hogy mit jelent haszidnak lenni? A Rebbe azt felelte, hogy olyan, mint lámpagyújtogatónak lenni. Ez a bölcselet azt üzente ne­kem, hogy gyújtsak fényt, csináljam és fognak jönni az emberek. De azt nem gondoltam, hogy ilyen gyor­san – teszi hozzá a rabbi. ÉLETRE KEL A ZSINAGÓGA 2010-ben a közel százkilencven éves épület tehát ismét a közösségé lett. A zsinagóga újra működött: ebben az évben mintegy négyszázan már itt ünnepelhették Ros Hasanát. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vette birtokba az épü­letet, és közösségi összefogással, ma gánadományokból megkezdte a felújítást. Az épületet statikailag megerősítették, felújították a tető­szerkezetet. Velledits Lajos restau­rátor, Szécsi Zsolt építész és Som­lai Tibor belsőépítész munkájának gyümölcsét élvezheti a zsinagóga közössége. Az 1821-es épület emlékei közül nagyon szép építészeti megoldá­sok és stukkódíszek maradtak meg – meséli Velledits Lajos. – Ennek a korszaknak az emléke a decens klasszicista színezés is. Az 1900-as felújítás során a falak szecessziós jellegű, erőteljesebb színeket kap­tak. Ezt a két korszakot összehan­golva láttunk neki a munkának – te­szi hozzá a restaurátor. Az oldalfalak klasszicista, míg a mennyezet inkább szecessziós jel­legű színezést kapott. A lepusztult, rossz állapotú falakat néhol téglá­ig le kellett verni, hogy a kétezer négyzetméteres festett felület újra ­színezéséhez hozzáfoghassanak a mesterek. 1900-ban három különbö­ző technikát alkalmaztak, amelyet a restaurálás során is követtek: sablon­festést, klasszikus festési technikát, amely során a felrajzolt mintákat sza­badkézzel festették meg és olajfes­tékkel márványoztak több felületet. A belső térben ismét ragyog a mennyezeten látható huszonötezer Dávid-csillag, megújult a tóraszek­rény és visszakerültek az ólomüveg ablakok is. A gépészet is megújult és új, modern kóser konyhát kapott az épület, amely akár ötszáz fő ki ­szolgálására is alkalmas lesz. Hátra van még a fűtésrendszer megújítása, majd az alsó falrészek restaurálása. A közösség is épül, nemcsak az ünnepek alkalmával telik meg élet­tel az épület. Pénteken és szom­baton ima tölti be a teret. Sőt hét­köznaponként sokan itt kezdik a napot reggeli imával. Ünnepi rendezvények, gyerekprogramok, női tanulókör színesítik a válasz ­tékot: keddenként a közösség női tagjai jönnek itt össze egy kis ta­nulásra-beszélgetésre Köves Dvora rebbecen vezetésével. Vasárnapon­ként gyerekzsivaj tölti meg a teret: az Alef kids program játékosan ta­nítja az óvodás és kisiskolás korosz­tályt a vallásra. A nagyobbak már a bár micvóra, illetve bát micvára készülnek a Bár Micva klubban, sőt Alef Teens néven a majdnem fel ­nőtt korosztály is helyet kap itt. Amikor elkezdtük lebontani a té ­véstúdió elemeit szinte fellélegzett az épület – mondja Köves Slomó.­­Ahogy újra beáramlott a fény az imaterembe, ...olyan volt, mintha a zsinagóga megköszönné, amit teszünk vele. Azóta is ezt teszi. Óriási dolog, hogy egy nem működő zsinagóga újra megtelik élettel. Mindez meg­testesíti azt, amit a magyar zsidó­ságról gondolok: újra életre lehet kelteni a pislákoló lángot. Korábban a Vasváriba jártam. Ott ismer­kedtem meg Köves Dvorával, ő veze­tett be a vallás rejtelmeibe. Megtanítot­ta a legfontosabb imákat, hogy hogyan kell péntek este gyertyát gyújtani. Ahogy megnyílt Óbudán a zsinagóga, nekem is itt volt a helyem. Továbbra is sokat ta­nulok Dvorától, hiszen minden kedden este együtt tanulunk a közösség hölgytagjaival, a rebbecen vezetésé­vel. Itt köszöntjük minden péntek este a sábátot és családi programja­inkat is Óbudán tartjuk: kisfiunk brisz e és hajvágása is itt volt. SZILÁGYI NÓRA FOTÓK: DEMECS ZSOLT, VÁMOS RÓBERT, EMIH ARCHÍVUM Reggeli ima – évtizedek után először a 2010-es munkálatok alatt

Next

/
Thumbnails
Contents