Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-05-01 / 85. szám
2016 MÁJUS | egység 11 ITTHON | HOHMECOLÓ zsidónegyedet megszüntették. Az új zsidó utca (platea Judeorum, vicus Ju dai cus, Judengasse) a mai Táncsics Mihály utcának a Bécsi kapu – akkori nevén Szombat kapu (Portha Sabbathi, Samsten-Thor) – közelében lévő részén jön létre. Az utca mindkét olda lán voltak zsi dó tulajdonú épületek, amik tömbben he lyezkedtek el, de nem mindig voltak szi gorúan elválasztva a keresztényekétől. Ez a városrész maradt a zsidók lakó helye (Mahalle-i jehudan edr dohil-i kael-i Budun , Ja hudlier Mahalleszidir, Mahalle Zsidóuccsa ) a török uralom idején (1541–1686) is. A kü lön falakkal kerített zsidó utcában álltak a forrásokban ismételten említett zsinagógák, pontos helyük azonban egészen az 1960-as évek derekáig ismeretlen volt. Zsigmond király uralmának utolsó évtizedeiben a budaiak alkották az ország legnagyobb zsidó közösségét. Számukat a 8-10,000-es összlakosságon belül mintegy 320-400 főre becsülik. Az askenáz rítus követői voltak, túlnyomó többségükben magyarországi születésűek vagy a szomszédos nyugati területekről vándoroltak be. Vezető szerepük olyannyira megszilárdult, hogy V. László (1444– 1457) óta mindig a budaiak voltak „az országban lakó összes zsidók képviselői”. A „SZÍR” ZSINAGÓGA A Várnegyed lakóházainak az 1960-as évek első felében kezdődő tatarozása előtt a Műemlék-felügyelőség előírásai szerint előzetes régészeti falkutatásokat kellett végezni. E munkálatok során 1964-ben sikerült az írott források által említett két zsinagóga helyét azonosítania Zolnay Lászlónak, a várnegyed jeles kutatójá nak. A Táncsics Mihály utca 26. szám alatt olyan épület maradványokat (és két freskó töredéket) találtak, amelyekről Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző nagyhírű professzora megállapította, hogy azok a budai-török kor keleti, „szír” rítusú zsidó ságának imaházául szolgáltak. A zsinagóga, mely Izrael (Jiszráél) Mendel országos zsidó-prefektus háza közvetlen szomszédságában emelkedett, az egyik falpilléren feltárt héber felirat olvasata szerint 1461-ben épült. Mint a régészeti feltárás kiderítette az újkorban kapualjjá alakított csarnok, amelynek nyugati falán a nők elkülönített imahelyiségének betekin tő ablaka is kibontakozott, jóval korábbi a feliratoknál, a 14-15. század fordulóján épülhetett. Feltehetőleg egy kisebb imaház állt itt, amely az új zsidónegyed első zsinagógája volt. Még 1961-ben feltárták a Táncsics Mihály utca 21. és 23 . sz ámú ház homlokzata előtt, a járda alatt a két szemközti épületet összekötő utca híd északi pillérének alapozását. Zolnay véleménye szerint az utcahíd a A középkori zsidóság elhelyezkedése és zsinagógái Budán (Zolnay László nyomán) zárt, őrökkel védett zsidónegyed bejáratául szolgálhatott. A Jagellók idejében (1490-1626) említik a zsidó negyed kapuit, talán erre az időre vezethető vissza a boltív keletkezése. A FÖLD ALATTI NAGY ZSINAGÓGA MÁTYÁS KIRÁLY IDEJÉBÕL A „szír” imaház felfede zé se után az utca másik oldalán a mai Táncsics Mihály utca 23. szám alatti la kóház, a volt Zichy palota udvari melléképületéné l vízmen te sítés végett egy úgynevezett angolaknát ástak (1964. szeptember 4.) és ennek során egy díszesen faragott késő-gótikus pillérköteg bolto zat in dítása került elő. A meg indított kutatási ásatás eredményeképp megtalálták a pillér lábazatát, amelybe héber betűk voltak belevésve. Scheiber Sándor ebből megállapította, hogy az előkerült maradvány az eddig ismeretlen helyen lévő nagyzsinagóga része. Szerinte a szöveg arra az időpontra utal, amikor a Török Birodalomból visszatérő zsidók 1541-ben újból használatba vették a 80 éves, tehát 1461-ben épült zsinagógát. Zolnay és segítői a további ásatás során megtalálták a csarnok közép pilléreit és északi falát is. (Az ásatás során a zsinagóga romjai között megtalált áldozatok földi maradványait a Hevra Kadisa a zsidó tradíció előírása szerint a Kozma utcai temetőben temette el.) A kéthajós, középen három kőoszlopos, nyolc csúcsíves gótikus boltozattal lefedett, gazdagon tagozott, nagyméretű késő gótikus csarnok 240 m2 alapterületű, belma gassága 8,5-9 méter. A három monumentális pillér, kiásott tanúja a gótikus flamboyant stílusnak, feltehetőleg Mátyás király budai kőfaragóinak szakmai tudását dicséri. A zsinagóga déli fala mellett a női imaterem volt egy betekintő ablakkal, míg az északi falat maga a városfal alkotta. 1526-ban a győztes I. Szulejmán szultán (1520-1566) a város zsidó lakosságát birodalmába telepítette át. Az elkövetkező 15 évben gyakorlatilag nem éltek zsidók Budán. A város ismételt ostromaiban az épület megsérült, boltozatai beomlottak, és csak 1541 után tudták a visszatérő zsidók ismét használhatóvá tenni. Mivel a török kori Budán nem voltak megfelelő mesteremberek boltozatok készítésére, fagerendás födémmel fedték le a teret. Ez az építészetileg szerényebb zsinagóga 1686-ig, Buda visszafoglalásáig volt az askenáz közösség használatban. A Táncsics Mihály utcai kiszsinagógában működő múzeum Szombat (Bécsi) kapu későközépkori zsidó negyed Zsidó (Fehérvári) kapu régebbi zsidó negyed zsinagóga Duna
