Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-04-01 / 84. szám
Napjaink egyik legégetőbb problémája Izraelben a felhergelt arab lakosság által elkövetett terrortámadások. Szinte nem múlik el nap késelés, szándékos gázolás vagy más terrorakció nélkül. Ez azonban sajnos nem újkeletű probléma: a Rebbe már az 1970-es, 80-as években zajló hasonló támadások idején felismerte a problémát és a Tóra iránti szeretet elmélyítésével küzdött az arab fiatalság fanatikus gyűlölete ellen. Erről egyszer Motti Eden újságírónak beszélt annak a kérdésnek a kapcsán, hogy miért tart a Rebbe nagyszabású gyerekgyűléseket egy-egy Izraelt sújtó tragédia idején. A Rebbe válasza kristálytiszta üzenetet hordoz számunkra ma is, amikor az izraeliek életére nap mint nap folyamatos veszély leselkedik. „NE RÉMÍTSÜK MEG AZ EMBEREKET!” „Tudtam, hogy a gyerekgyűléseket a Rebbe nagyon fontosnak tartja. Valahányszor a Rebbe gyűlésre hívott fel, mindig valami nem várt kritikus esemény következett utána. Így történt a jom kippuri háború előtt, élénken emlékeztem rá. De miért? Megkérdeztem tőle: ’Miért olyan fontosak a gyűlések?’” A Rebbe válaszában először kitért arra, milyen súlyos, veszélyes a helyzet Izraelben. „A Tóra szerint igyekezni kell, hogy ne rémítsük meg az embereket, mert azt a parancsot kaptuk, hogy „szolgáljuk az Örökkévalót örömmel”. – emlékszik vissza Eden a Rebbe szavaira – „De a Washingtonból kapott hírszerzési jelentések szerint – márpedig ott a világ minden részéből gyűjtenek hírszerzési információkat –, a helyzet rendkívül súlyos. Új trend van az arabok közt növekvőben.” NÉHÁNY DOLLÁR NEM ELÉG Ez a társadalmi változás az, ami elvezetett a napjainkra elhatalmasodott terrorizmushoz. „Harminc-negyven évvel ezelőtt, néhány [izraeli] lírával, néhány dollárral meg lehetett vesztegetni a rangosabb arab sejkeket is. Hát még a kevésbé rangosakat; s a többi mind engedelmeskedett. Egy lépést sem tettek a sejk tudta és engedelme nélkül. Meg lehetett vesztegetni őket egy autóval, effélével, és megtettek mindent, amit az ember kért tőlük. A helyzet mára épp az ellenkezőjére változott. A fiatal arabok fanatikusabbak, lelkesebbek a vallás iránt, lelkesebbek, mint az összes sejk, lelkesebbek, mint a korábbi nemzedékek. Minél fiatalabbak, annál fanatikusabbak. És nem lehet őket megvenni, se pénzzel, se tisztességgel. Számukra ez Allah, ez az önfeláldozás, semmi sem ér többet a szemükben.” – magyarázza Eden a Rebbétől hallottakat. A Rebbe észrevette, hogy arab fiatalok lángoló fanatizmusával szemben a zsidó fiatalságban nagyon másféle folyamatok játszódnak le. „Fájdalom, sajnos a mi zsidó fiatalságunkkal nem ez a helyzet, éppen ellenkező irányba tart. Harminc évvel ezelőtt Izraelben a ’pionírnak’ értéke volt. Senkit sem kellett meggyőzni, hogy pionír legyen – maguktól jelentkeztek: ’Adjatok nekünk egy darab földet a telepesek közt, a Negevben’ – mondták, hogy ott tegyenek tanúságot önfeláldozásukról. Ma meg azt mondják: ’Eleget tűrtünk! Nagy nyomás alatt élünk 32 éve. Megérdemeljük a békés életet, az örömöt.’” VISSZA A GYÖKEREKHEZ A Rebbe magyarázata szerint ez a hozzáállás a gyökerektől való eltávolodáshoz és közönyösséghez vezet. „A legfontosabb” – magyarázta Edennek a Rebbe „a fiatalság világnézetére hatni, arra, ahogy a Szentföldhöz viszonyulnak. Hogy tudják, ők harminc zsidó nemzedék közvetlen leszármazottai; hogy harmincötnegyven nemzedékkel ezelőtt a zsidó nép visszalépett a Szentföldre, amelyet örök szövetségképpen kapott meg. Nem lopással szerezte, nem történt itt igazságtalanság. Az arabok ezer évvel később érkeztek, azután továbbálltak, nem érdekelte őket a föld...” A Rebbe szerint hiába egyszerűek ezek a magyarázatok, a fiataloknak nincsen türelmük elvont fejtegetésekhez. „Kézzel fogható dolog kell nekik, amiben tevékenyen részt vehetnek. Ha azt mondják nekik, hogy ez a vers a Tórában: ’Halljad, ó, Izráel, az Örökkévaló, a te Istened egyetlen’ – nem valami távoli ’Izráélnek’-nek szól, aki a Szinájnál állt 3000 évvel ezelőtt, hanem most szól, ennek az Ávrámnak, Mósénak és Slomónak, aki Tel-Avivban él ebben és ebben az utcában, s az Örökkévaló egyenesen neki mondja: ’Halljad, ó, Izráel!’, akkor köny nyebben teremt kapcsolatot saját vallási gyökereivel.” Ez az elképzelés állt a sok ezer gyereket megmozgató ifjúsági gyűlések, a gyerekprogramok, nyári táborok eszméje mögött: visszavezetni az új zsidó generációt a gyökereihez. A külső fenyegetéssel szemben az összefogást erősíteni, felrázni az apátiába süllyedt fiatalokat Ma, amikor Izrael-szerte újra meg újra zsidókra támadnak arab terroristák, a zsidó fiatalok összefogással válaszolnak. A legújabb generáció öntudatos, büszke zsidósággá vált, ahogy azt a lubavicsi Rebbe 30 évvel ezelőtt kijelölte számunkra. POZITÍV ENERGIÁK A GYŰLÖLETTEL SZEMBEN MENÁCHEM MENDEL SCHNEERSON rabbi, a lubavicsi Rebbe 1994-ben hunyt el, ám tanításai, üzenetei napjainkban is aktuálisak. Néha egyenesen úgy érezhetjük: a mának szólnak az évtizedekkel ezelőtt elhangzott szavak. 2016 ÁPRILIS | egység 5 REBBE | REBBE
