Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-11-01 / 90. szám
2016 NOVEMBER | egység 21 MESE | MISPÓHE A Szukkotot közvetlenül követő smini áceret ünnepén elhangzik a zsinagógákban az esőre mondott áldás. Nem sokkal később, chesván hónap hetedik napjától pedig nap mint nap imádkozunk az esőért. Izraelben ugyanis nagyjából márciustól októberig (Peszách és Szukkot között) egyáltalán nem esik az eső. A fennmaradó hónapokban nagyon fontos, hogy minél többet essen, hogy jó legyen a termés. „Ha pedig jól figyeltek rendeleteimre, melyet ma rendeltem nektek, és szeretettel szolgáljátok az Örökkévalót, tiszta szívből és egész lélekkel, akkor időben adok esőt földetekre, őszi és tavaszi esőt, hogy be tudjátok gyűjteni gabonátokat, mustotokat és olajotokat.” – írja a Tóra ( 5Mózes 11:13-14.), és ezt olvassuk egyik legfonto sabb imánkban, a Smá Jiszráelben is. Erről szól a most következő mese: ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR Élt egyszer réges-régen, még abban az időben, amikor Jeruzsálemben állt a Szentély, egy különleges képességekkel megáldott ember. Choninak hívták. Úgy tudott esőért imádkozni, hogy az ég csatornái rögtön megnyíltak a kérésére. Egy tavasszal, amikor már három teljes éve egy csepp, nem sok, annyi sem esett, szárazak vol tak a földek, és az emberek attól féltek, hogy nem lesz mit enniük. Azzal fordultak Chonihoz, hogy imádkozzon esőért, mert ha nem lesz eső, nem lesz mit enniük a következő évben. Choni imádkozott, de nem történt semmi. Ekkor egy kört rajzolt a homokba, beleállt és fennhangon így szólt: „Világ Ura! Gyermekeid hozzám fordultak, hogy közvetítsem Feléd a kérésüket. Meg esküszöm hát a szent Nevedre, hogy el nem moz dulok ebből a körből, amíg nem könyörülsz meg gyermekeiden, és nem bocsátasz esőt a földre.” Csöpögni kezdett az eső. „Világ Ura!” – folytatta Choni. – „Nem ezt kértem Tőled, nem csöpögő, szemerkélő esőt, hanem záport, bőséges esőt, mely megtölti a ciszternákat, mélyedéseket, medencéket.” Ömleni kezdett az eső. „Világ Ura!” – szólt ismét Choni. – „Nem ezt kértem Tőled, hanem az áldás és a bőség esőjét.” Könnyű zápor váltotta fel a vízzuhatagot, megöntözte a földeket, feltöltötte a kutakat és tisztára mosta az udvarokat. Már minden itató megtelt, minden növény zöldellt, de az eső csak esett, csak esett, vég nélkül, kitartóan. Annyi víz volt Jeruzsálemben, hogy az emberek a Templomhegyen kerestek menedéket a mindenfelé zubogó patakok elől. Azt mondták Choninak: „Ahogyan imádkoztál, hogy essen, könyörögj most azért, hogy elálljon az eső.” Choni könyörgött, és az eső elállt. Azt mondta neki erre Simon ben Setách rabbi: „Ha nem Choni lennél, hanem valaki más, most büntetést érdemelnél, amiért ennyiszer zaklattad az Örökkévalót. De neked jogod van hozzá, mert ahányszor kérsz, az Isten mindig ad neked.” Choni, a körök rajzolója DÉNES ANNA MESÉJE
