Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-11-01 / 90. szám
SÁMUEL IMÁJA ZSIDÓ IMAKÖNYV Új magyar fordítás רודיס לאומש תליפת שדח ירגנוה םוגרתב הליפת רודיס ZSIDÓ IMAKÖNYV SÁMUEL IMÁJA ZSIDÓ IMAKÖNYV Új magyar fordítás רודיס לאומש תליפת שדח ירגנוה םוגרתב הליפת רודיס ZSIDÓ IMAKÖNYV SÁMUEL IMÁJA ZSIDÓ IMAKÖNYV Új magyar fordítás רודיס לאומש תליפת שדח ירגנוה םוגרתב הליפת רודיס ZSIDÓ IMAKÖNYV 2016 NOVEMBER | egység 15 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT nyugodjon békében, aki hihetetlenül profi és precíz könyvszerkesztő volt. Ő vezetett be a magyar nyelvű könyvszerkesztés rejtelmeibe, kezdve attól, hogy hova kerül a pont, mit kell dőlttel szedni, hogyan kell helyesen fonetikusan átírni szavakat. Ő mutatott rá annak fontosságára például, hogy ne németesen vagy angolosan, hanem magyar fonetika szerint írjuk át a héber kifejezéseket. (Sajnos ezt a mai napig sok más kiadványban nem hozták rendbe.) Hány könyvet, kiadványt jelentettek meg eddig? Több, mint hatvan már ezeknek a száma, kezdve az olyan dolgoktól, mint az Asztali áldás , vagy a kisgyer mekek imakönyve, az olyan munkákon át, mint Naftali Kraus Ősi forrás sorozatának több kötete vagy a Hertz Biblia reprint kétszeri kiadása, egészen az olyan nagy volumenű sorozatokig, mint az imakönyvek, vagy akár a Zsidó ismeretek tárá nak 31. kötete. Emellett 26 éve jelennek meg újságjaink és folyóirataink, az Egység és a Gut s ábesz . Miért volt szükség az imakönyvek kiadására? Az imakönyvhelyzet a ’90-es évek elején nagyon siralmas volt. Nagyrészt 70-100 vagy akár 150 éves, szétesett héber nyelvű imakönyvekből állt, a kétnyelvűek nagy része német fordítású, akár gót betűkkel is még. A magyar nyelvű fordítások nagyon régiesek, nehezen érthető nyelvezetűek, elavult stílusúak voltak. Régen ráadásul az imakönyvek fordításában a fordítók igyekeztek az asszimilációs törekvéseket is megjeleníteni. Ahogy a zsinagógákat a keresztény templomok mintájára építették, a rabbikat keresztény papi ruhába öltöztették, így a szövegeket is a keresztény liturgiában használt kifejezésekkel fordították. Például az áldások kezdő szavai: Báruch á t á Hás é m ..., azt Dicsértessél... -nek fordították a Deutsch Henrik vagy Hevesi Simon-féle imakönyvekben. Sőt, voltak, akik ennél jóval messzebbre mentek, Lőw Immánuel 1883-ban magyar nyelvű Imádságok zsidók számá ra című imakönyvet adott ki, amiről pedig egy olyat, ami magyarázatokkal és követhető utasításokkal van ellátva. Hogyan kezd neki az ember egy imakönyv lefordításának? Olyan fordítókat kerestünk, akiknek nagy tudása van a héber nyelvben, mind a bibliai héberben, mind a liturgikus nyelvezetben és ezt szép mai magyarsággal tudják lefordítani. Három megfelelő, Izraelben élő magyar ajkú fordítót találtunk (Gréda József, Cvi Moskovits, Simon Sároni). Mindháromtól azt kértük, hogy ugyanazt az imarészt fordítsák le. Ezután összevetettük a fordításokat és több emberrel is konzultáltunk, köztük Schweitzer József professzorral, aki végig nagyon támogatta ezt az ügyet, és az érkezésünktől kezdve nagy barátsággal volt irántunk. Így esett a választás, Simon Sároni ra, aki Beer Seva környékén élt. Az igazság az, hogy nehezen tudtam erre a nagy vállalkozásra szponzort találni, annál is inkább, mert a potenciális támogatók nem tudtak engem elképzelni, mint egy új magyar fordítású imakönyv főszerkesztőjét. Azt gondolták fiatal vagyok, tapasztalatlan, nem is tudok eléggé jól magyarul... Végül Benczur Vilmos karolta fel az ügyet, akinek Bécsben volt egy magyar vendéglője. A szükséges összeget nagyobb részt mártírhalált halt szülei emlékére adományozta. A döntése mögött állt az is, hogy nagyapám, Oberlander Lázár, az „Obi rebbe” volt a tanára a Kazinczy utcai ortodox Tajrász ban (zsi dó elemi iskola – a szerk.) Gyakran mondta, hogy „nagyapád hangja cseng a fülemben, ahogy gyönyörűen mondja Újhold előtti napon a Jam kiper koton i imát”. (Nagyapám „Az új imakönyvben azokat a sorokat is lefordították, amiket korábban – mint lábjegyzetekből tudjuk, a középkori cenzorok – kihagytak...” (Kozma György, Élet és Irodalom, 1996. augusztus 2.) „Joggal állítható tehát, hogy a héber sziddur megjelenése nemcsak a zsinagógába igyekvőket tölti el jó érzéssel. Öröme ez a szabad magyar szellemnek is.” (Benedek István Gábor, Erzsébetváros, 1996. május 17.) „...a chászid, és ezért a szefárd liturguát követő Oberlander rabbi egy askenázi imakönyvet adott ki. Még arra is figyelt, hogy speciálisan magyar szokás szerint – a Chátám Szofér véleményét követve – a Báme Mádlikin (misnai idézet) a pén tek esti ima legvégére kerüljön, nem a Borchu elé, ahogy azt a világ jelentős részén teszik...” (Bíró Tamás, Szombat, 1998. március) kiderült, hogy az imák nagy részét egyenesen keresztény imakönyvekből vette át apró javitásokkal. Hatalmas botrány kerekedett ebből (er ről lásd Magyar Zsidó szemle 1888. év 526–543., 600–627. oldal). Ma már ez a fajta as z szimiláció nem létezik, senki nem várja el ezt a fajta hasonulást. Ezen kívül voltak más problémák, „spóroltak” a fordítással is, ha egy imarészlet valahol egy korábbi imánál már szerepelt lefordítva, azt többet nem tették be magyarul. Emellett a „kényes” részeket egyáltalán nem is fordították le, így nagyjából minden harmadik-negyedik bekezdés csak héberül szerepelt. Hiába jöttek a fiatalok életükben először a zsinagógába, nem tudtunk a kezükbe adni olyan imakönyvet, amit nem éreztek idegennek. Ezért jutottunk arra a döntésre, hogy egy teljesen új modern magyar fordítást készítsünk, még-
