Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-04-01 / 84. szám
2016 ÁPRILIS | egység 23 KULTÚRA | KILE Hogyan reagálnak a helyiek a fejlesztésre? Egyrészről nagy ováció övezi: még egy épület, amit megmentettek az enyészettől és nem szégyenfolt többé. Majdnem minden mádinak van története a zsidóságról. Itt nagyon szépen éltek együtt a világháború előtt, együtt dolgoztak, segítették egymást. Idősek, akiknek még személyes emlékeik vannak, azok mai napig elmondják, hogy nekik is tragikus volt, amikor elvitték a zsidókat. Itt járt például a Flegman család Mexikóból, akiknek mádi őseik voltak. Felkerestük a család régi házát. Kicsit aggódtam, hogy lesz a találkozó, de nagy szívélyességgel fogadtak, amikor becsöngettünk és elmondtuk, miért jöttünk. Már fiatalok élnek ott, akik elmesélték a nagypapától hallott történeteket Flegmanékról. Nagyon furcsa szituáció volt, de jó volt látni, hogy mennyire örültek mindkét oldalról. Tartják a kapcsolatot a mádi rabbi leszármazottaival is? Igen, Ehrenreich rabbival állandó kapcsolatban vagyunk. Brooklynban él, csodával határos módon élte túl a Holokausztot. Az édesapja még időben Budapestre küldte a jesiva összes dokumentációját, amit aztán a fia magával vitt az Egyesült Államokba. Ezt dolgozza most fel a rabbi. A fia, aki tördelő-szerkesztő, gyönyörűen összeállított tablókon küldi el nekünk lefordítva ezeket a dokumentumokat, amiket a rabbiház előterében ki is állítunk. Innen tudjuk például, hogy már a 19. századtól támogatták a jesivát Amerikából. Előkerült egy 1939-es levél, amiben a támogató szervezetből a rabbik aggodalmukat fejezik ki a magyarországi helyzet miatt. Ehrenreich rabbi pedig válaszában megnyugtatja őket, hogy Mádon minden csendes, és nyugalomban élnek. Öt év múlva deportálták őket... A rabbi szobáját gyönyörűen bebútorozták, korhű berendezéssel. Honnan származnak ezek a bútorok? Nagyon kevés tárgyi emlék maradt Tokaj-Hegyalján. Gyakorlatilag semmi. Az egész berendezést egy díszlettervező csapat csinálta. Először kikutatták, hogy ezen a vidéken milyen volt a rabbik otthona, hogy éltek a zsidók. Ez alapján rekonstruáltak a berendezést. A rabbi bútorai, könyvszekrényei, minden nagyon puritánok voltak, ő maga is végtelenül egyszerűen élt. Kinek érdemes Mádra jönnie? Mindenkinek. Csodálatos a táj, izgalmasak a programok és tanulságos az utazás. A környék hangulata mindenkit magával ragad. olaszliszkai emlékhely működését is irányítani kell, felvenni a kapcsolatot szakmai szervezetekkel, ahova beilleszthetem a programunkat. A kutatást is folytatni kell, ehhez ösztöndíj-programot szeretnénk létrehozni. Másrészről ez egy szálláshely, amit működtetni kell, szeretnénk kulturális programokat szervezni, a zsidósághoz kötődő oktatási programokat, fesztiválokat. Az önkormányzat által korábban szervezett kulturális rendezvények is folytatódnak? A mádi önkormányzat nagyon jó partner. Felismerték, hogy a település szempontjából is nagyon fontos intézmény a zsinagóga. Eddig is olyan kulturális rendezvényeket szerveztek az épületbe, ami valahogy kapcsolódik a zsidósághoz, pl. a Budapester Klezmer Band koncertje, vagy a magyarországi zsinagógák kiállítás. Soha nem „épületidegen” programot vittünk be. Az EMIH és a mádi önkormányzat kölcsönösen támogatja egymás programjait. Kik járnak Csodarabbik útján? Ki a célközönsége a programnak? Nagyon sokrétű a célközönségünk, sok lábon áll a projekt. Egyrészt van a zarándokturizmus. A nagy cádikok sírjához jönnek külföldről és belföldről a zsidók imádkozni. Ennek nagy hagyománya volt eddig is, csak nem volt hozzá infrastruktúra, nem volt hol megszállni, hol enni, stb. Most már erre is fel vagyunk készülve. Rendelkezésre áll a kóser konyhánk, a szálláshely és a zsinagógát is tudják használni. A másik ága a dolognak, hogy ez egy szálláshely, ami mindenki előtt nyitva áll, aki a régióba jön látogatni. A harmadik irány a kulturális turizmus, azok a lá to gatók, akik Tokaj-Hegyalja zsidó kultúrájára kíváncsiak. A rabbiházban kialakított, interaktív kiállítás egye dülálló gazdagsággal dolgozza fel ezt a témát. Nagyon sokan vannak, akik mádi vagy környéki felmenőkkel rendelkeznek és az őseiket kutatják, akik itt vannak eltemetve, vagy egyáltalán semmit nem tudnak róluk, csak annyit, hogy hajdanán itt éltek. Nekik hoztuk létre a családkutató adatbázist. Ez egy kétirányú folyamat, mi is várjuk az idelátogatóktól az új információkat, hogy folyamatosan építhessük az adatbázist. Végül szeretnénk, ha sok gyerek látogatna ide, iskolás csoportokat is várunk, zsidókat – nem zsidókat egyaránt. Előbbiek szinte kizárólag a budapesti zsidóságról tudnak, nekik szeretnénk ezt a vidéket bemutatni. A nem zsidó gyerekek csak a holokausztot tanulják a zsidóságról, így szeretnénk, hogy mást is lássanak. Hogyan dolgozza fel a Holokauszt témáját a Csodarabbik útja? Mádon nem „holokausztozunk” – azt elvittük Olaszliszkára, ahol a zsinagóga részben visszaépített falai között egy emlékhely van. Itt arra szeretnénk koncentrálni, hogy megmutassuk a múltunkat, a mádiaknak is, a saját múltjukat, mert ők is részei ennek a múltnak.
