Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-10-01 / 89. szám
egység | 2016 OKTÓBER 10 POSZTHUMUSZ PORTRÉ RIDOLFO GHIRLANDAIÓTÓL HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM EGY ZSIDÓ AZ ELVESZETT TÖRZS FÖLDJÉN? VÁROSI LEGENDÁK AZ USÁ-BÓL Az újkor egyik legismertebb alakja, Kolumbusz Kristóf szinte minden történelemkönyvben szerepel. Legtöbben olasz származású felfedezőként tartják számon, aki a spanyol királyi udvar támogatásával és puszta kalandvágytól vezérelve indult útjára 1492-ben. Azonban egyes kutatók szerint rejtett zsidó identitással és eltitkolt szándékkal szállt vizekre a kalandor. Szerintük Kolumbusz maga is vallásos üldöztetés célpontjává válhatott volna a spanyol zsidóság ellen hirdetett inkvizíció során, ha nem indul útra a 15. század legvégén – továbbá valójában a zsidóság számára szeretett volna biztonságos hazára találni a spanyol uralkodópáros, Ferdinánd és Izabella kiutasító rendeletét követően. A kalandor izraelita származása mellett érvelők gyakran arra hivatkoznak, hogy Kolumbusz bizonyíthatóan nagy szenvedély lyel támogatta azokat a csapatokat, akik a Szentföldet muzulmán uralom alól próbálták felszabadítani. Mi több, örökségének egy részét is felajánlotta számukra végrendeletében; valamint a zsidó hagyománnyal összhangban annak egytized részét szegényekre ruházta. Halála előtt arról is gondoskodott, hogy az ösz szeg bizonyos része egy Lisszabonban élő zsidóhoz kerüljön. Kutatások szerint Kolumbusz háromszög alakú aláírása nagy hasonlóságot mutatott a korabeli zsidótemetők sírjain szereplő feliratok stílusával. Továbbá Estelle Irizarry, a Georgetown University nyelvészprofesszorának vizsgálata szerint a felfedező elsődleges nyelve a kasztíliai zsidóság által egykor beszélt, ún. «ladino» lehetett, és személyes levelezésében héber betűk is felbukkantak. Tudatos döntés eredményének tulajdonítják azt is, hogy Kolombusz indulásának időpontja eredetileg a Jeruzsálemi templom lerombolásának emléknapjára esett volna, végül mégsem a zsidó hagyomány alapján szerencsétlennek tartott napon szállt hajóra. A férfi később, pontosan a kiűzésre ítélt zsidóság számára rendelt ultimátum utolsó napján indult útra. További érdekesség, hogy Kolumbusz Amerikába érkezését követően első két levelét nem a királyi udvar számára, hanem két zsidó származású támogatójának címezte, akik valójában utazásának legnagyobb részét finanszírozták. De nemcsak Kolumbusz Kristófot hozták összefüggésbe a zsidósággal az amerikai felfedezések kapcsán. Egyes elméletek szerint az őshonos indiánok valójában a Biblia elveszett törzsének leszármazottai, akik azután kerültek a tengeren túlra, hogy Izrael népét asszír fogságba hurcolták. Az elképzelés első képviselőit az sem aggasztotta, hogy csaknem egyetlen komoly történelmi bizonyíték sem támasztotta alá az elméletet. 1650-ben Manasseh ben Israel, holland rabbi és kutató „messianisztikus jelként” tekintett az indián törzsek felfedezésére; majd később – egészen a 19. századig – egyre többen vállalkoztak arra, hogy különféle színdarabok és regények történetein keresztül vonjanak történelmi párhuzamot az indián törzsek és az amerikai zsidóság múltja között. Ugyan továbbra is vannak, akik szerint Kolumbusz zsidó származása legalább annyira vitatható, mint az őshonos indiánokat a Biblia elveszett törzsével azonosító elmélet, a felfedező zsidósághoz fűződő kapcsolata sokkal árnyaltabbá teszi az amerikai kontinens történetének egyik legismertebb epizódját. Íme bizonyság: „pajeszt” és „tfilint” viselő amerikai őslakos Kolumbusz Kristóf
