Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-10-01 / 89. szám
2016 OKTÓBER | egység 5 REBBE | REBBE JESIVÁK NÖVENDÉKEI, EGYESÜLJETEK! A Szent Nyelv elnevezéseiben semmi sem esetleges: már a nevet alkotó betűk is jelzik a megnevezett dolog legfontosabb vonásait. – tanította a lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi. Az újév héber neve, Ros Hásáná, szó szerinti jelentése nem „az év kezdete”, hanem „az év feje”. Vagyis újév napja úgy viszonyul az év többi napjához, mint a fej a többi testrészhez. A fej és a többi testrész viszonyának három szintjét ismerhetjük fel: (a) Az agy a test egészének, illetve egyes szerveinek működését irányítja. (b) Egyedül az agyban van valamennyi szerv élet erejének központja, hiszen a test különböző szervei mind az agy egy-egy részéhez kapcsolódnak. (c) Az agy képessége a legnagyszerűbb emberi tulajdonság, a gondolkodás. Ros Há sáná napját e három fizikai funkció szellemi megfelelője jellemzi: (a) Ros Hásáná napján tesz fogadalmat a zsidó, hogy még inkább jeleskedik a Tóra egészének betartásában, hiszen az ezen a napon tett fogadalmak meghatározzák az Örökkévaló szolgálatát az egész elkövetkező évben. (b) Ros Hásáná napján veszi kezdetét a Tsuvá tíz napja (amit általában „bűnbánat”-nak fordítanak, holott pontos fordítása „visszatérés”). Mivel egyedül a tsuvá foglalja magába az összes micvát, ezért az őszinte tsuvá megbocsátást nyer a micvák betartásának korábbi hiányosságaiért. (c) Végül Ros Hásáná talán legfontosabb jellemzője az ember és az Örökkévaló közötti teljes, lehető legnagyszerűbb kapcsolat. Bölcseink szerint (Talmud, Ros Hásáná 16a.) Ros Hásáná napján az Örökkévaló arra kéri az embert, hogy „fogadj el uralkodóul magad felett”, s ezért Ros Hásáná egyik vezérfonala az Örökkévaló uralmának elismerése. Ez köti össze az embert magával Istennel. A hetedik lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi tanítása után egy, az ünnephez, a magyar zsidósághoz és a lubavicsi mozgalomhoz kapcsolódó különlegesség – a hatodik lubavicsi rebbe, Joszéf Jichák Schneerson, felhívása a magyar jesiva növendékekhez 1937-ból, ahogy az a Zsidó Újság ban megjelent: A rebbének, Bécsben lévén, alkalma volt magyarországi rendszerű jesivát járt ifjakkal összejönnie. Viselkedésük és gondolatviláguk annyira megtetszett neki, hogy a közelgő ünnepek alkalmára felhívást bocsátott ki a magyar és szlovák jesivák fiatalságához. A szózat szívhezszóló szavakkal beszél arról, hogy: „Elul hónap az előkészítés hónapja, hogy méltóan fogadhassuk az új esztendőt, amely váljon számunkra testi és lelki szempontból áldássá.” A rebbe közli családi tradícióként a Báál Sém egyik Tóra-magyarázatát, amelyet elul újholdjának megáldásánál mondott. „Lülé hiszmaamónü, ki ató sávnü ze páámójim”, „Ha nem késlekedünk már kétszer is visszatértünk volna” (1Mózes 43:10.). Ezt a verset úgy magyarázta, hogy az első szót mely „elul” betűit tartalmazza, célzásnak vette elul hónapjára és így fordította: „Ha elulban időt szánunk rá, hogy megcsináljuk a lélek számvetését, akkor kétszeresen tértünk meg”. Mert a Ros Hásáná jelenti az egyetemleges megtérést, amikor Isten világuralmát magunkra vállaljuk, a Jom Kippur pedig jelenti az egyéni megtérést, s ezen kétszeres megtérés függ a lelki számvetéstől, amit az ember csinál elul havában. Majd azokhoz a növendékekhez fordul, akik haszid családból származnak, vagy akik ennek a rendszernek a tanát el akarják sajátítani. Ezeknek a következőket ajánlja: „Elul és tisri hónapokban ketten-hárman álljanak ösz sze, tanuljanak a haszidizmusra vonatkozó fejtegetést és ál lapítsanak meg pontos időszakot az átismétlésre. Erev Ros Hásáná minchája előtti egy órával, egész az ünnep ki meneteléig, a szabad időben állandóan mondjanak T’hillimet (Zsoltárokat), hogy egyáltalában ne juthassanak pro fán beszélgetéshez. Ne dohányozzanak az ünnep napjain. Erre a két napra szervezzék meg az állandó, éjjel-nappali T’hillim-mondást, lehetőleg tíz-tíz tagból álló csoport re citálja azt két vagy három órát fölváltva, úgy hogy ez a lán colat az egész ünnepen meg ne szakadjon.” „A jesivák növendékei, az erkölcsi világrend oszlopai, egyesüljenek, együttes erővel tanuljanak, és mindegyik igyekezzék a gyakorlati életben működő hozzátartozóit és ismerőseit arra indítani, hogy a mindennapi Tóratanulásra valamennyi időt szakítsanak.” A buzdító felhívás így végeződik: „Kívánok szeretett és drága növendékek, nektek, szüleiteknek, testvéreiteknek és családotoknak jó és kellemes évet testiekben és szellemiekben. Barátotok, aki megáld benneteket, határtalan szeretettel: Jószef Jichák (Schnéursohn)” Zsidó Újság, 1937. szeptember 5. erev Ros Hásáná alapján A LUBAVICSI REBBE ÜZENETE A MAGYAR ZSIDÓSÁGNAK 1937-BŐL „Érdekes felhívást kaptunk. A feladó Joszéf Jichák Schnéur sohn, lubavicsi rebbe (címe: Otwock, Prusa 6, Po len), akit tudvalevőleg kiutasított a szovjet zsarnokság, mert a kormánytilalom ellenére jesivát tartott fenn és Tó rát tanított. Most Lengyelországban lakik és igyekszik ősé nek, Reb Snéur Zálmán Ladier-nek, az ún. „Ráv”-nak, haszidikus rendszerét terjeszteni.
