Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-04-01 / 84. szám
HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT TEMETÉS A temetés kötelezettsége egyszerre tevőleges és tiltó bibliai parancsolat. A Bibliában2 az van írva arról, akit a bíróság halálra ítélt, hogy „ne hagyd holttestét éjjelen át a fán, hanem temesd el aznap”. Innen vezeti le a Talmud3 a temetés kötelezettségét nem csak a halálra ítéltek, hanem minden halott esetében. A „temesd el” tevőleges, a „ne hagyd holttestét éjjelen át” pedig egy tiltó parancsolat minden halott kapcsán. Ezt idézi Maimonidész is 4. A Sulchán áruch 5 pedig egy rövid, három héber szóból álló tőmon datban foglalja össze: „Tilos halottat másnapra [hagyni]”. Vallásos körökben ezért szokás a temetést a legrövidebb időn belül, lehetőleg még a halál napján megejteni. Ez a micva még egy holttest kis maradványára is vonatkozik 6 . A háláchá pontos előírásokat ad a temetés mikéntjével kapcsolatban is. A holttest minden darabját el kell temetni, és nem szabad hamvasztani7 . Továbbá temetni csak a földbe lehet, csak és kizá rólag ez számit temetésnek8 . További előírás, hogy a zsidót csak zsidó temetőben lehet eltemetni, a zsidó és nem zsidó temetőt kerítéssel el kell különíteni egymástól. 9 A háláchá továbbá azt is mondja, hogy tilos egymás mellé temetni egy igaz embert és egy bűnöst10 , egymással haragban levő embereket11 , vagy különböző vallásúakat 12 , mert ez olyan, mint ha gúnyt űznének a holtakból13 . Szofér-Schreiber Mose (1762– 1839) pozsonyi rabbi szerint14 a Talmudból az derül ki, hogy ez bibliai erejű tilalom. KIRE VONATKOZIK A TEMETÉS PARANCSA? A halálra ítélt ember temetéséről a bét din (rabbinikus bíróság) gondoskodik, minden más esetben a családtagok feladata a temetés megszervezése15 . A Talmud 16 micva halott nak nevezi azt, aki nek nincs senkije, hogy eltemesse. Ebben az esetben az egész közösség feladata a temetés 17. Ha olyan helyen halt meg az ember, ahol nincs közösség, pl. az erdő közepén bukkannak rá, akkor a megtalálónak nem szabad otthagynia, hanem gondoskodnia kell róla, hogy eltemessék18 . Egy micva halott eltemetése minden más micvánál előrébbva ló19 , még akár a főpapnak is gondoskodnia kell róla, ha halottat talál20 (holott neki tilos temetőbe lépnie, és a közvetlen hozzátar tozóinak a temetésével sem foglalkozhat) 21. HOGYAN DÖNTIK EL, HOGY ZSIDÓ-E A HALOTT? Römá (Mose Iszerlisz rabbi – Krakkó, 1530–1573) azt írja a Sulchán áruch ban 22 , hogy „ha találtak egy halottat, és nem tudják, hogy nem zsidó, vagy zsidó-e, akkor a többségi lakosság alapján 1 Ezt a történetet Deutsch Gábor: Mákony című írásában rögzítette ( Új élet , 1996. november 1-i szám, 3. oldal); újra közölve könyvében: Gyökér, szár, virág (Budapest, 1999) 63–65. oldal. Lásd még Mi riam Loeffler (született Oberlander): My Children’s Blue Eyes (New York, 2015) 199–200. oldal; 2 5Mózes 21:23.; 3 Szánhedrin 46a–b.; 4 A Szánhedrin szabályai (15:8.). Lásd még a Micvák könyve (Tevőleges pa rancsolat 231.).; 5 Jore déá 357:1.; 6 Toszáfot Jom Tov ( Sábát 10:5.); Minchát chinuch (537:2.); Geser háchájim (1. kötet 16:2.).; 7 Azt mondja a Jeruzsálemi Talmud ( Ktubot 11:1.) „Ha valaki azt mondja, égessé tek majd el a holttestemet... akkor nem hallgatunk rá” (lás d még Korbán Háédá uo.). Lásd még írásomat A hamvasztásról , in: Tél tálpijot (Budapest, 2001.) 2. szám 6–8. oldal. Megjegyzendő, hogy még a neológ rabbik is hasonló álláspontra helyezkedtek, ahogy az 1932-as Magyar Zsidó Szemlé ben (111–113. oldal) meg is jelent.; 8 Sulchán áruch uo. 362:1.; 9 Tuv dáám vádáát responsum (3. sorozat 2:253.). Lásd még Cic Eliezer responsum (5. kötet Even Jáákov 26. fejezet).; 10 Sulchán áruch uo. 362:5.; 11 Uo. 6.; 12 Rási a Gitin 61a-hoz, Rán uo. Lásd részletesen Eliezer Jehudá Waldenberg rabbi (1915–2006): Cic Eliezer responsum (16. kötet 36. fejezet). ; 13 Lásd még Deutsch Eliezer (1850-1916) bonyhádi rabbi: Dudáé hászáde responsum (36. fejezet). ; 14 Chátám Szofér responsum Jore déá 341. fejezet. ; 15 Sáágát Árje háchádásot responsum (6:1.). ; 16 Éruvin 17a., Mögilá 3b.; 17 Sulchán áruch uo. 248:2., Sách uo. 3.; 18 Uo. 364:3. 19 Uo. 360:1.; 20 Uo. 374:1.; 21 3Mózes 21:11.; 22 Uo. 374:3.; 23 Sách uo. 2.; 24 2Mózes 23:2.; 25 Uo. Idézi a Pitché tsuvá a SÁ -hoz uo . 1.; 26 „A körülmetéltek többsége zsidó, de van nem-zsidók között is egy kis százalék, aki körül van metélve betegség miatt, ami azon a helyen van.” – Szofér-Schreiber Chájim (1821–1886) pesti ortodox rabbi (Mácháne Chájim responsum 3. kötet Jore déá 49. fejezet).; 27 A zsidó felfogás szerint, aki zsidó anyától születik, az akkor is zsidó, ha – önként vagy kényszerűségből – elhagyja vallását és kitér. Lásd még Oberlander Báruch–Köves Slomó: Zsidó jog és etika (Budapest, 2009) 8. oldal és 4. lábjegyzet uo. ; 28 Vájágéd Jáákov, Vájikrá, Előszó 13. oldal.; 29 Lásd Tabajdi Gábor fent említett tanulmányában.; 30 A háláchá a DNS vizsgálatot elismeri bizonyítéknak, lásd Techumin rabbinikus évkönyv (21. kötet 121–123. oldal).; 31 Hasonló konklúzióra jut Ephraim Oshry rabbi (1914–2003) Mimáámákim című responsum köny vében (2. kötet 16. fejezet) [magyarul lásd: Mélységből kiáltok (125–127. oldal)]. HÁLÁCHIKUS ÁLLÁSFOGLALÁS A Budapesti ortodox rabbinátus döntése 2016 ÁPRILIS | egység 19 FOTÓ: EMIH ARCHÍVUM kell dönteni”, és „ha a többség zsidó, akkor micva halottnak számít”23 . Ez a fajta, többség alapján való ítélés egy bibliai eredetű alapelv 24. Ilyen témájú kérdéssel fordultak a pozsonyi rabbihoz, a Chátám Szoférhez is egyszer. Ab ban az esetben egy kórházban elhunyt katonáról volt szó, akiről senki nem tudott semmi továbbit, csak azt, hogy körül volt metélve és kereszt volt a nyakában. A Chátám Szofér a kérdésre, hogy zsidó temetőben kell-e eltemetni őt, azt írja válaszában25 , hogy „biztosra ve hető, hogy zsidó, hiszen a körülmetélt katonák többsége, zsidó 26. A nyakában lógó kereszt nem bizonyítja egyértelműen, hogy kitért, elképzelhető, hogy a kórházban, a betegsége során akasztották oda. Mivel a zsidóság biztos, a kitérése pedig kétséges, ezért a biztos alapján kell dönteni”. Hozzáteszi, hogy valójában akkor is zsidó temetőbe kell eltemetni, ha kitért, attól még ott a helye, zsidó maradt 27. KÖTELEZETTSÉG A MÁRTÍROK MARADVÁNYAINAK ELTEMETÉSE Senki nem vitatja azt az egyértelmű tényt, hogy a nyilasok zsidók ezreit lőtték a Dunába ’44-ben. Erről számos szemtanú is beszámol, köztük mesterem, Grünwald József (1905 –1984) pápai rab bi, aki megszökött a munkaszolgálatból és Budapesten bujkált. Visszaemlékezéseiben ezt írja 28 : „amikor Pestre érkeztünk, akkor újabb bajok keletkeztek. Muszáj volt bujkálnom, nehogy elkapjanak a gonoszok, mert akit elkaptak és felismerték, hogy zsidó, azt bedobták a Dunába.” Történészek szerint körülbelül 3600 zsidót lőttek ebben az időszakban a Dunába29 . Kétségtelen, hogy a Dunából kiemelt ma radványok döntő többsége (ha nem az összes!) zsidó mártíroké, ezt részben a DNS vizsgálat is bizonyította30 . A korábban emlí tett bibliai elv alapján, mely szerint a többséget tekintjük mérvadónak, ezeket a maradványokat úgy tekintjük, mint amelyek biztosan zsidó áldozatokéi. Ezek alapján nekünk, mint a zsidó közösség tagjainak, kötelességünk eleget tenni a „temesd el” és a „ne hagyd holttestét éjjelen át” parancsolatának, és vallásunk előírásának megfelelően zsidó temetőben végső nyugalomra helyezni a fellelt csontokat 31. OBERLANDER BÁRUCH RABBI ÍRÁSA
