Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-09-01 / 88. szám
EMLÉKEZÉS | HOHMECOLÓ 2016 SZEPTEMBER | egység 9 bordámat.” – A merénylők egy nála levő fényképalbumból rájöttek, hogy Dáhán szolgált az izraeli hadseregben. Elkülönítették őt a többi túsztól, és folyamatosan verték, abban a reményben, hogy fontos információt szerezhetnek tőle. Amikor rájöttek, hogy nem jutnak vele semmire, ráparancsoltak, hogy magyarázza meg az albumban található képeket. „Amíg ütöttek, és olyan információt akartak belőlem ki szed ni, KÉPEK FORRÁSA: IDF ARCHIVUM A HADMŰVELET RÉSZLETEI IDŐPONT: 1976. július 4. HELYSZÍN: Entebbe reptér, Uganda EREDMÉNY: 106 túszból 102 élve kiszabadul SZEMBEN ÁLLÓ FELEK: Izrael Palesztin Népi Felszabadítási Front; Forradalmi Sejtek (német terrorszervezet); Uganda VEZETŐK: Dan Somron; Wadie Hadad; Jekutiel Adam; Wilfried Böse; Benjamin Peled; Idi Amin Jonatán Netanjáhu CSAPATOK: kb. 100 7 géprabló; kommandós kb. 100 légi személyzet; ugandai katona segítők VESZTESÉGEK: 1 halott és 7 halott 5 sérült katona; géprabló; 3 halott és 45 halott 10 sebesült túsz ugandai katona forrás: wikipedia aminek nem voltam a birto ká ban, két ségbe voltam esve. De ami kor már csak a képekről kellett ír nom, azt könnyűnek találtam.” „A többi fogvatartott között eköz ben elterjedt, hogy már nem va gyok az élők sorában. Kijelentették, hogy addig nem esznek, és nem al szanak, amíg ki nem visznek közéjük.” – A merénylők megmu tatták ne kik Dáhánt, bár nem maradhatott a többiekkel. A férfi borzalmas állapotban volt, a veréstől és a rettenetes fájdalomtól nem tudott aludni, ráadásul részletes beszámolót kellett írnia a képeiről. „Késő éjjel kinéztem az ablakon az égre. Minden sötét volt, csak a csil lagok fénylettek. Az égre emeltem a szemem, és – nem emlékszem, hogy héberül, vagy franciául –, de ezt mondtam az Örökkévalónak: ’Égi Atyám, ha úgy határoztál, hogy be kell fejeznem a földi pályafutásomat, akkor tedd ezt meg gyorsan, mert már nem bírom tovább.’ Lehajtottam a fejemet, megtámasztottam a két kezemmel, és záporoztak a könnyeim.” A terrorista, aki kihallgatta őt, egyszer csak odament hozzá, kezét a vállára tette, és megkérdezte, hogy elkészült-e a feladattal. A nemleges válasz ellenére aludni küldte Dáhánt, oda, ahol a többi túsz pihent. „Ebben a pillanatban éreztem, hogy az életem megváltozik. Ez a pil lanat, amikor azt éreztem, hogy az Örökkévaló meghallotta az imámat, ez vezetett végül oda, ahol ma tartok.” Amikor az izraeli katonák berontot tak a terminálra, Dáhán egy oszlop mögött keresett védelmet. Innen jól látta, ahogyan az egyik me rénylőt találat érte, és nem sokkal később mellé zuhant az a fogvatar tott, aki a kereszttűz áldozatul esett. „Megpróbáltam elállítani a vér zést, de nagyon gyorsan nagyon sok vért vesztett.” „Sajnos nem ismertem a Chá bádot Franciaországban, ezért nem tér tem meg hamarabb. A vallásossághoz való visszatérésem lassú és lé pésenként előrehaladó folyamat volt. Akkoriban a nagybátyámmal men tem a zsinagógába. Ma már évtizedek óta odafigyelek arra, hogy minden reggel vátikin ban [a lehető legkorábban, napfelkeltekor] imádkozzam a zsinagógában, és hála Istennek azóta nem mulasztottam el egyetlen napot sem.” „Igen jól fizető állásom volt. Amikor azonban megértettem, hogy hol van az igazság, úgy döntöt tem, hogy az életemet a Tórának szentelem. Isten ajándékba adta nekem az éle temet, és nem pazarolom el azt mu landó dolgokra. Hosszú évek óta tanulok kolel ban [jesiva házas fér fiak számára], és elégedettség tölt el, valahányszor a gyermekeimre nézek. Úgy érzem, hogy a zsidó nép egy újabb nemzedékét indítottam el, akik megtartják a Tórát és a micvákat, és meg vagyok elégedve az életemmel.”
