Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)

2015-08-01 / 87. szám

KILE | KULTÚRA egység | 2016 AUGUSZTUS 26 KILE | KULTÚRA mészárolták le itt. Nem néztünk szembe ezekkel a tényekkel, ezért is szeret­tünk volna méltó emléket állítani ezeknek az embereknek. Sajnos több hason­ló eset is előfordult ebben az időben és nem is tudunk róla. Mit lehet tudni az írónőről, Elfriede Jelinekről? Jelinek az egyetlen osztrák Nobel-díjas költő, 68 éves. Harmincnyolc felme­nőjét ölték meg a holokauszt során. Ez a súlyos trauma hatott a személyiségé­re. Befelé forduló életet él. Ausztria lelkiismeretének hívják őt. Sajnos Auszt­ria és Magyarország is hajlamos a németekre kenni a háborús bűnöket. Pedig a magyar csendőrök vagonírozták be honfitársainkat, a magyar nyilasok lőt­ték őket a Dunába. A darab jóval többről szól, mint a történelmi események­ről, ezért is adtam azt az alcímet, hogy tragikomédia a nemzeti lelkiismeret­ről. Megjelenik benne, hogy hogyan dolgozzuk fel a történteket. Az írónő gyönyörű költőiséggel, szürreális víziókkal asszociációs rendszerben írta meg a darabot. Az eredeti írás száz oldalas, a mi színdarabunk szövegkönyve har­minchat oldalas lett. A sorokból feltartóztathatatlan, érzelmekkel teli szöveg ömlik árnyaltan, gazdagon. Ráadásul Halasi Zoltán költő, a fordító is fantasz­tikusan dolgozott. A társadalmi, politikai mondanivaló semmit nem érne, ha nem lenne ennyire jól megírva a történet. Mi az előadás üzenete? Én nem élek a zsidó kultúrában, nincs zsidó tudatom, de mint magyar ál­lampolgár elfogadhatatlannak tartom, ha egy ország ilyen gyáván és tisztá­zatlanul hordozza magában a múltját. Mi, magyar értelmiségiek egy dolgot tehetünk: fel kell emelnünk a hangunkat, helyzetet kell teremtenünk a szem­benézésre és szólnunk kell ezekről a történetekről. Miért pont ebben az új teátrumban mutatták be a darabot? A Tesla ezzel a darabbal nyitott. A Kazinczy utcában, az egykori gettó területén, egy zsinagógával a szomszédságában egy kulturális központ, azt hiszem, figye­lemre méltó gesztussal választott előadást. A darab egyébként nem szájbarágós. Minden percben figyelni kell rá. Az elején el is hangzik a történet összefoglalása, hogy azután a néző tudjon asszociálni. Ebben segít a nagyszerű színészi játék is, ráadásul Kákonyi Árpád, a zeneszerző zsenialitása is sokat tesz hozzá a darabhoz. Más színházakban is be fogják mutatni a darabot? Nem véletlenül választottuk a Teslát helyszínnek. Egyrészt említettem a hely­szín zsidósággal kapcsolatos hátterét, másrészt viszont itt a közönség nagyon közel van a színészekhez, együtt lélegzik, együtt él velük. Így egészen közvet­lenül jut el hozzá a történet. Egy hagyományos nézőtér-színpad felállás nem szolgálná ilyen jól az előadást. A Rohoncot Európa több országában bemu­tatták már: Németországban, Ausztriában, Szlovákiában és Lengyelországban. A magyar­országi bemutatón új megvilágításba kerülhet a mű, hiszen az áldozatok kivétel nélkül ma­gyar állampolgárok voltak. A színdarab rende­zőjét, VAS-ZOLTÁN IVÁN t kérdeztük. Hogyan találkozott Rohonc tragédiájának történetével? Évekkel ezelőtt a Tháliában egy müncheni vendégtársulat már bemutatta a darabot né­met nyelven, tolmácskészülékkel. Akkor hal­lottam erről először. Azóta érlelődött ben­nem, hogy valamikor meg kellene csinálni nekünk is. Érződött, hogy egy nagyon erős, sűrű történet, szokatlan, újszerű színházi megoldásokkal. Ráadásul a rohonci tragédia gyakorlatilag ismeretlen, ez is inspirált. Létezik erről a tragédiáról történeti leírás? Igen, de a történelmi köztudatba valójában nincs bevezetve, hogy kétszáz honfitársunkat Ezzel a tragikomédiával nyitotta meg kapuit idén tavasszal a Tesla Teátrum. A Nobel-díjas író, Elfriede Jelinek darabjának magyarországi ősbemutatóját, amelynek létrejöttét többek közt a Tábori Rabbinátus is támogatta, a Rátkai Márton Színházi Műhely előadásában, Szalay Kriszta, Cserna Antal és Juhász György főszereplésével láthatják az érdeklődők. LEFKOVICS ZSÓFI ÍRÁSA 1945 tavaszán a visszavonuló németek Bur­genlandban akartak védvonalat kialakíta­ni, hogy feltartóztassák a szovjet csapato­kat. A munkálatok elvégzésére 600 magyar munkaszolgálatost rendeltek oda, akiket a rohonci Batthyány-kastély pincéjében szál­lásoltak el. A tulajdonosok, gróf Batthyány Iván és felesége Margit nagyszabású bált tar­tanak a körzet náci előkelőségeinek a tiszte­letére. Evés, ivás, majd 11 óra körül a grófnő vezetésével néhány mulatozó felfegyverkezik, elhagyják a bált, a vasútállomásra most érke­ző száznyolcvan csontsovány munkaszolgá­latost egy üres pajtába terelik, majd, az esti mulatság tetőpontjaként, lemészárolják őket. Néhány nap múlva az egész társaság elhagyja Rohoncot, a kastélyt felgyújtják, jönnek a szov­jetek. Batthyány Margitot soha nem vonták fe­lelősségre, jómódban élt Svájcban haláláig. ROHONC, AVAGY AZ ÖLDÖKLŐ ANGYAL Kétszáz zsidó munkaszolgálatos lemészárlásának tragédiája a Tesla színpadán

Next

/
Thumbnails
Contents