Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-12-01 / 83. szám
Egység mint bármely idegen embercsoportot érő tragédia. Aki nem pszichopata, részvétet érez mások fájdalma miatt. De nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy miért nem érzi az egész magyar társadalom a saját veszteségének a magyarországi zsidók elhurcolását. Miért tekintenek erre a nemzeti tragédiára sokan úgy, mint egy tőlük független népet érő sajnálatos eseményre. A válasz részben az oktatásban rejük. Amíg eljutnak a magyar diákok a Horthy-korszakhoz és a második világháborúhoz a tananyagban, nem tanulnak szinte semmit arról a kisebbségről, amellyel évszázadok óta közösen él a magyarság a Kárpát-medencében. A magyar diákok tanulnak a holokausztról, csak éppen a zsidókról nem tanulnak, így valójában fogalmuk nincs arról, kik a holokauszt áldozatai. A magyar gyerekek nem tanulnak arról, hogy a zsidóság már a feudális Magyarországon része volt a társadalomnak, nem tanulnak arról a pozitív szerepről, amelyet a zsidóság játszott a ’48-as forradalom és szabadságharc idején, ahogy arról sem, hogy a zsidók milyen hatalmas mértékben járultak hozzá a kiegyezés után Budapest kulturális, építészeti és gazdasági felemelkedéséhez. A magyar közoktatás csupán azt nem tanítja meg, hogy a zsidók elválaszthatatlan részei a magyar történelemnek és kultúrának. Mintha nem is léteztek volna. A kerettanterv tartalmi megújítása Három éve gyakorló pedagógusokból, irodalmárokból, történészekből alakult az a csapat, amely a kormánynál lobbizik a kerettantervek megújításáért. Az Ölti Ferenc által koordinált, az EMIH által is támogatott egyeztetések - amelyekhez a feltételeket a Tett és Védelem Alapítvány biztosította - alapvető célja, hogy kerüljenek ki a tananyagból az előítéletekét és az antiszemitizmust tápláló részek, viszont kerüljenek bele olyan tartalmak, amelyek bemutatják a zsidóság történetét és kultúráját. A közös fellépésnek köszönhetően emelték be a tantervbe például az ókori kultúrák bemutatásánál a görög, a római, a korai keresztény mellett a zsidó kultúrát is. A korábbi tantervekből hiányzott, hogy az 1848- as szabadságharcot a zsidók is lelkesen támogatták, de ma már elméletileg ez része a diákoknak átadandó tananyagnak. Az egyeztetéseknek köszönhetően a kerettanterv tartalmazza annak bemutatását is, hogy a zsidóság milyen jelentős szerepet töltött be a polgárosodásban, Magyarország modernizációjában. Onody-Moínár Dóra 11 kiválasztott népét annak bűnei miatt. Kölcseyre erősen hatott Farkas András reformátor, aki a zsidó és a magyar nép közötti történelmi hasonlóságokról értekezett. Ez a téma a Himnusz kapcsán igencsak elővehető - magyarázza. Tizenkettedikben tananyag a Sorstalanság, azonban az, hogy Radnótin és Kertészen kívül mikor és milyen módon kerül szóba a zsidóság, nagyon változékony. Arató László szerint van egy jó, azonban a szakszerű nyelvhasználata miatt nem minden iskolában használható tankönyv, ami kitér a XX. századi diktatúrákra, a fasizmus kialakulására, igy találkozhatnak a diákok Elie Wiesel nevével, vagy Pilinszky János költészetével, például a Harmadnapon című versével, ami szintén előhozhatja a témát, de ezek nem kötelező elemek az alaptantervben. Az iskolában megrendezendő kötelező holokauszt emléknappal kapcsolatban Arató László azt mondja, nem biztos, hogy érzékenyebbé teszi a diákokat. - Jól is lehetne csinálni, de az iskolák különbözőképen emlékeznek. Egy ünnepély, ahol nagyon nehéz dőlgokról beszélnek, ráadásul egyszerre, mindent egy dózisba sűrítve évente egyszer kapnak meg a gyerekek, nem biztos, hogy szerencsés. A mechanikus ünnepélyek, ahol évről évre ugyanaz a szöveg kerül elő, ugyanazokkal a képekkel, még ellentétes hatást is kiválthat - figyelmeztet.- Nincs összefüggő szemléletformálás a zsidóságról, zsidó kultúráról és a közös múltról - összegzi. Sajnálkozva jegyzi meg, hogy még arról is nagyon kevesen tudnak, hogy feltártak a budai Várnegyedben egy középkori zsidónegyedet. A Budapesti Aszfaltprojekt Zsidók és törökök a budai Várban című sétáján, amelyet többek között tanáraknak is meghirdettek, Arató László is részt vett. Szomorúan állapította meg, hogy alig jöttek magyar és történelemtanárok, pedig a séta során feltárult a zsidóság és a magyarok régi időkre visszanyúló közös történelmének egy fejezete: a középkori Buda városában már jelentős zsidó közösség élt. Akkor fájna a zsidók elvesztése, ha a diákok tudnának róluk valamit Sokszor hangzik el a kérdés: miért nem jelenik meg a magyar kollektív emlékezeiben a hatszázezer zsidó megölése igazi fájdalomként és veszteségként? A magyar társadalom legnagyobb része természetesen nem helyesli a zsidók deportálását. De sokszor keletkezik az a benyomás a szemlélőben, hogy az embereket a magyarországi zsidóság elvesztése ugyanannyira viseli meg, azt mondja, ha egy osztályfőnök erre külön odafigyel, akkor talán a legnagyobb magyarországi kisebbségről, a cigányságról beszélgetnek, de még ez is esetleges. Arató beszámolójából érdekes párhuzamosság sejlik fel a történelem és a magyar tananyag között: a magyarórákon is a Bibliával kapcsolatos leckéknél történik meg az első rácsodálkozás arra, hogy ״vannak zsidók is”. Aztán - akár a történelemtanításban - hosszú évekig nem hangzik el a zsidókról semmi.- Az Otestamentum miatt kerül előszőr elő a zsidóság, illetve az, hogy van egy kontinuitás a zsidó és a keresztény kultúra között. Ott elvileg szó van róla, hogy az európai kultúra gyökeinél a zsidóság is szerepet kap. A tanulók itt találkozhatnak azzal is, hogy a kérésztény Bibliában is vannak héber szővegek - mondja Arató.- Az általam ismert irodalomkönyvek erről nem mondanak semmit. Tanártól függ, mit tesz a történethez hozzá - fogalmaz, majd kifejti: ahogy a történelemoktatásban, úgy a magyarban is az első valódi találkozási pont a zsidósággal a XX. századdal jön el, Radnóti Miklós költészete kapcsán a nyolcadikos és tizenkettedikes tananyagban.- Radnótinak komoly nevelési értéke van. A diákok általában szokták szeretni. Őnála nem megkerülhető a zsidó származás - fejti ki, annyival árnyalva, hogy ezzel is mindössze felszínes ismeretre lehet szert tenni. - Az, hogy Radnóti hogyan viszonyult a saját zsidóságához, egy másik kérdés, de legalább éri egy impulzus a diákot arról, hogy egy zsidó nem csak kereskedő lehét, hanem kiváló és szimpatikus költő is - fejtegeti. Pedig lenne több olyan korszak is, amikor beszélni lehetne a zsidókról, a zsidó kultúráról, illetve arról, hogy a magyarországi zsidók mit tettek hozzá a magyar kultúrához. Arató László szerint ilyen korszak lehetne a reformáció irodalma, ahol a vitairatok gyakran hivatkoznak az Ótestamentumra. De ilyen lehetne a Himnusz tanítása is, Kölcsey Ferenc ugyani klasszikus ótestamentumi történelemképet használ. Isten bünteti a Arató László
