Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-09-01 / 82. szám
Egység éjék meg a zsidóságot. A szüleimmel rengeteget beszélgettem, hogy megértsék a helyzetemet és a választásomat. Ez nem volt könnyű, de ma már mindketten sokkal megértőbbek. Nem volt egyszerű folyamat ez a családban, sokszor felkavaró és drámai helyzeteket is megéltünk közösen. Mindkettőjüket el tudtam vinni külön-külön Izraelbe. A családi hátország- Édesapja szalonzsidózó hírében állt. Az ön politikai gondolkodásának meghatározó inspirációja uolt az apai háttér. Nehéz önöket elképzelnem együtt Izraelben.- Apukámmal a viszonyunk töretlen tudott maradni, bár fájdalmasan élte meg azt, ami történt velem. Mintha átverték volna, elvették volna a fiát tőle. Ő úgy érezte, hogy felnevelt engem, és most meg eldobtam azt a gondolkodásmódot és kultúrát. Nála hosszabb ideig tartott, amíg ezt feldolgozta. Azonban valamennyire az én esetem megváltoztatta őt is. Sokkal nyitottabbá vált. Az ő zsidózó barátai is lassan elkoptak. Idősebb emberek világnézeti beállítottságát szinte lehetetlen megváltoztatni, de amikor egy éve elvittem Izraelbe, ott el tudott a legtöbb esetben vonatkoztatni a korábbi előítéleteitől. Végül is azért is jött el, mert meg akarta érteni az egész helyzetet jobban. Nagyon jó volt az utunk, még akkor is, ha az oda úton a repülőn már az elején sikerült sokkolnom apámat.- Volt-e annál nagyobb sokk neki, hogy ön felvállalta anyai örökségét?- Voltak olyan dolgok, amiket nem akartam elmondani egy ideig apukámnak, például a brit milámról nem beszéltem neki. Azt gondoltam, hogy majd a repülőn, amikor már kinn leszünk a kifutópályán, biztonsági övékkel becsatolva, felszállásra készen, akkor fogom megosztani vele. így is történt: kivettem egy kipát a zsebemből, feltettem a fejemre, és azt mondtam: ״Apa, körül vagyok metélve, és a zsidó nevem Dovid”... Ő azonnal zsigeri reakcióval követelte tőlem: ״Kisfiam, ne viccelj már, azonnal vedd le a fejedről azt az izét”! Aligha nem a mellettünk lévők jól szórakozhattak a jeleneten velem együtt. Anyukám helyzete férje iránti elkötelezettsége, tisztelete és szeretete miatt még furcsább volt. Hosszú idő telt el, amíg megszokta a témát, de most nyáron életében először eljött velem Izraelbe és először láttam rajta olykorolykor, hogy büszke a zsidóságára. Eljött velünk Budapesten zsinagógába is és Miskolcon a zsidó temetőbe is. Azt egy nemes cél érdekében. A zsidóság megélése felszabadító hatással van rám - ezt a legutóbbi fél évben kezdtem el igazán érezni. A zsidó mindennapok-Azt mondta valahol, hogy zsidónak lenni nehéz, de érdekes. Miért nehéz?- Azért nehéz, mert ha valaki komolyán veszi a zsidóságot, akkor bizonyos szabályokat be kell tartani. Az ember az elején még nem érti, minek kell imaszíjat kötni, miért kell böjtölni Jóm Kipurkor, miért kell a kóserág, stb. Tehát a zsidóság egyfajta korlát az ember életében, de olyan, amibe mindig lehet kapaszkodni. Ami ad egy támaszt. Amit én tapasztaltam eddig, annak alapján mondhatom, hogy minden, amivel megismerkedtem a tanulmányaim során, felhasználható az élet összes területén. A magánéletben, az üzleti és közéletben is. A Tórából vagy a Talmudból szinte mindenre lehet példát találni. Nekem a zsidóság nagyon sok pluszt hozott az életembe. Saját életemből látom, hogyan tanitott meg a judaizmus toleránsabbnak, nyitottabbnak, nyugodtabbnak lenni. Nem kell energiát pazarolnom a féléimekre... Olyan dolog a vallástól és a hagyományoktól eltávolodott ember számára visszatérni, mintha hozzájutna egy feltöltött lelki hitelkártyához. Csak rajta múlikj hogy gazdagítja-e életét vagy sem. Úgy tűnik Isten türelmes és képes várni arra, hogy az ember a jó felé forduljon.-Amikor kiderült, hogy ön zsidó származású, egyik első interjúját a Jobbik pártlapjának adta. Abban arról beszélt, hogy épp tervezik gyermekeik megkeresztelését. Mi a helyzet a családjában 3 évvel a nagy változás után?- A fiaim nem lettek megkeresztelve, nem is tervezzük. Ami a családomat illeti: feleségem az első perctől kezdve mellettem állt és ösztönöz a tanulásra, sokszor segít megtenni a következő lépéseket. Ma már minden héten közösen járunk Oberländer Báruch rabbihoz - akinek gyakorlatilag majdnem mindent köszönhetek az elmúlt három évben - tanulni. Kriszti amennyire passzívan - apolitikusként - élte át mellettem a szélsőséges politikai pályámat, annyira aktívan érdeklődik a zsidóság iránt. Kifejezetten partner a kóser háztartásban, a zsinagóga-látogatásokban, a közös tanulásokban. Amit a leginkább szeretnék a fiaimmal, az az, hogy ne legyen bennük görcs és félelem, hanem természetes, jó dologként ezt a lehető legnagyobb elszántsággal és őszinteséggel. Azt, hogy mennyire őszinte ez az őszinteség, azt csak az Örökkévaló tudja megítélni. Abban azonban biztos vagyok, hogy tudok és egyben kötelességem tenni azért, hogy jóvá tegyem a hibáimat. Erre törekszem. Részt vállalni az oktatásban- Miként teszi ezt? Hogyan segíti ön a Tett és Védelem munkáját?- Próbálom a múltban lévő rossz cselekedeteimet jelenbeli életemmel átírni jóvá, ezt tanítja a judaizmus és lelkiismeretem is ezt diktálja. Például közép és általános iskolákban, egyetemeken, egyéb közösségekben a saját történetemen keresztül érintünk olyan ״tabutémákat”, amelyekről nem igazán lenne lehetőség másképpen beszélgetni a fiatalokkal. Azt gondolom, hogy én a múltam és a tapasztalataim miatt más megközelítést tudok ajánlani a gyűlölködösekre adott válaszok tekintetében. Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom kb. 20%-a antiszemita. Abban egyetértek másokkal, hogy ez rettenetesen sok. Van a társadalomban egy erőteljes antiszemita közbeszéd. Azonban társadalom többsége vagy sehogy, vagy pozitívan viszonyul a zsidósághoz és Izraelhez. Jellegzetesség, hogy mindig azoknak a hangja van felerősítve, akik antiszemitizmusról beszélnek. Épp ezért ez jön át, és ez ér el a zsidósághoz is, kreálva ezt az ellenséges hangulatot. Önbizalmunkat nem kell, hogy elvegye az, ha egy kisebbség ordibál. Félreértés ne essék, az antiszemitizmus nagyon is komoly veszély, de van ellene sokféle ellenszer, amellyel a hazai zsidóságnak is élni lehet. Ilyennek gondolom az oktatásban való részvételünket, a zsidóság folyamatos pozitív megélését, a magyar zsidóság infrastruktúrájának fejlesztősét, a zsidóságról folyó közbeszédben progresszív szerepvállalást.- Hogy látja, a zsidó közösség is elfogadta, befogadták?- Az első 2 év meglehetősen nehéz volt. Azonban az utóbbi fél évben azt érzem, sok gát és akadály megszűnt. Biztos vannak, akik még éreznek ellenszenvet irányomban, én őket is megértem. De a közösség nagy része úgy érzem elfogadott. Érdekes, hogy Miskolcon, ahonnan származom korábban kifejezetten bizalmatlanul és ellenszenvvel álltak hozzám, de most már onnan is felkerestek és igazán szivélyesek voltak velem. Kifejezetten jól érzem magam abban, amit most csinálók. 2012 óta először tudok önfeledten kreatívnak lenni, és életemben először 5
