Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-09-01 / 82. szám
Egység Miért szenvedünk? Minél nagyobb az erőfeszítés, annál nagyobb a jutalom Első pillantásra a Tóra és a zsidó élet hagyományos útja nehéznek tűnhet, különösen annak, aki nem született bele, és nem gyermekségétől fogva nevelték hozzá. De az emberi tapasztalat azt tanúsítja, hogy ami csak ér valamit, annak ára is van, s a spiritualitás világában minél több erőfeszitésre hajlandó az ember, annál mélyebb tudásra tehet szert, és annál nagyobb lesz a jutalma. Áldásommal, [aláírás] A szenvedés és az isteni gondviselés 5731, New York, Melville Üdvözlet és áldás! Levelét, melyben beszámol gyermekkoráról és jelen helyzetéről, és arról a kívánságáról, hogy a hétköznapokban szeretné megerősíteni a vallásos zsidó élethez való kötődését, csak késéssel kaptam kézhez. Miért szenvednek az igazak? Azt írja, hogy olyan kérdéseket tettek fel önnek, miszerint hogyan lehet hűséges az Örökkévalóhoz valaki, miközben közeli hozzátartozója szenved stb. Mondanom sem kell, hogy ez nem új kérdés. Bölcseink szerint (Bráchot 7a.), emlékük legyen áldott, az első zsidó ember, aki a Tórát kapta, azaz tanítónk, Mózes hasonló kérdést tett fel, miszerint miért is szenved az igaz ember, miközben a gonosz bővelkedik. Szükségtelen külön hangsúlyoznunk, hogy az azóta eltelt nagyjából három és félezer év alatt a zsidó nép nehéz időket élt meg, sőt, tragikus korszakokat is, és ezek sem gyengítették meg a zsidó ember bizalmát az Örökkévalóban. Éppen ellenkezőleg, a krízisek idején ez a hit, ez a bizalom erősebbé lesz. A kérdés minden pillanatban aktuális Ami mármost a kérdést magát illeti, az isteni igazságszolgáltatással kapcsolatos általános kérdés és a személyes is, amit önnek tettek fel, többféle választ is kaphat. A probléma voltaképpen a személyes elköteleződés problémája egy személyes nehézség idején. Mert amíg akad a világon olyan ember, akivel bármi igazságtalanság történik, az isteni igazságszolgáltatás kérdése újra meg újra felmerül, és az Örökkévaló iránti hűséget kérdésessé teszi. Azaz, mondjuk ki: az Örökkévaló igazságszolgáltatásának univerzálisnak kell lennie. Márpedig mindig csak az lázad, aki éppen érintett, mert ő érzi igazságtalannak azt a fájdalmat, amiben része van. Ha azonban igazán objektív kívánna lenni, egyfolytában lázongania kellene, hiszen a világon biztos akad valahol olyan ember, akit hasonló baj ér. Egy levélben nehéz ezt a kérdést részletesen kitárgyalni, sőt, nem is szükséges, mert a problémával kellő terjedelemben foglalkoztak népünk bölcsei az idők során. De hogy ne tűnjek úgy, mint aki tudomást sem vesz a kérdésről, és teljesen válasz nélkül hagyja önt, egy megvilágító erejű példát szeretnék önnel megismertetni, amely remélhetőleg kellő irányba tereli a gondolatait. A zsidó tudatalatti 5725, Hollandia, Amszterdam Üdvözlet és áldás! Az ön levelét sajnos jókora késéssel kaptam kézhez. A zsidó vallás különféle jellemzőivel kapcsolatos kérdéseket tesz fel, valamint azt írja, hogy a tulajdon érzéseit illetően nem bizonyos, és egyáltalán nem lát tisztán stb. Tudat alatt mindenki Istent keresi Legelőször is hadd nyugtassam meg a zsidósággal kapcsolatos érzéseit illetően. Bölcseink, a Tóra tudói nagyon is jól ismerik az emberi természetet, különösen pedig a zsidó lelket. Bölcseink közül is az egyik legnagyobb, Maimonidész, kiváló orvos, tudós embér volt, ezt mondja a kérdésről (A uálás szabályai, 2. fejezet vége): ״A zsidó ember pusztán létezése által is mindig az Örökkévaló akaratának beteljesítésére vágyik mindennapi életében. De külső tényezők következtében igaz belső akarata és érzései nem győzedelmeskednek minden esetben. Bizonyos külső körülmények hatására akár még az is előfordulhat, hogy olyan vágyat dédelgessen magában, ami ellentétes igaz valójával. De ilyenkor ez csak amolyan külsődleges réteg, mely elfedi igaz akaratát. Ezért hát föltétlenül szükséges, hogy a külső akadályok és felszíni rétegek eltávolíttassanak, s a zsidó ember igaz belső lényege megnyilvánuljon, s kifejezze magát cselekvés által.” Az ön esetében is erről van szó. Még ha jelenleg azt gyanítja is, hogy - mint írja - az érzései a vallásos zsidó életmód iránt csak amolyan felületes érzelmek, biztos lehet benne, hogy minél inkább hozzáigazítja mindennapi életét a Teremtő akaratához, azt fogja tapasztalni, igazi lénye, igaz énje előtűnik, és a múltban is csak felületes leplek homályosították el ragyogását. Akik eltértek az úttól, azok elvágták magukat Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy mi is az igaz zsidó vallás? Ha őszintén teszi fel ezt a kérdést valaki, minden különösebb nehézség nélkül meg tud felelni rá. A zsidó vallás több ezer éves, hitelvei kellően ki vannak fejtve és rögzítve. E vallás lényege a cselekvés, az írott Tóra 613 micuáinak (parancsolat) teljesítése. E parancsolatokat fejti ki és magyarázza a szóbeli Tan, és végezetül mindezeket foglalja össze a Sulchán áruch és a Kiccur Sulchán áruch. Hosszú történelmünk során voltak természetesen olyanők, akár egész csoportok, szekták, akik a Tórát a maguk módján igyekeztek értelmezni, nem pedig összhangban a hagyományos értelmezés kereteivel, melyeket nemzedékről nemzedékre örököltünk meg. Ezek a ״disszidensek”, csoportok, szekták azonban idővel akár nyíltan és teljesen elhagyták a Tóra útját, és elvágták magukat a zsidó nép közösségétől, vagy elismerték tévedésüket, és visszatértek a Tórához és a hagyomány útjához. 2 A REBBE SZAVA Menáchem M. Schneerson rabbi
